Interjút adott a Magyar Nemzetnek Ihász Sándor, akit februárban első fokon egy év, végrehajtásában két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt a Pesti Központi Kerületi Bíróság. A PKKB a váddal egyezően azért marasztalta el a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség volt vezetőjét, mert igazoltnak látta, hogy
2017 októberében a Fenyő-gyilkosság megrendelésével azóta megvádolt Gyárfás Tamástól átvette az 1998-as leszámolással kapcsolatos, Gyárfás és Portik között zajló, utóbbi által rögzített beszélgetésekről készült hangfelvételek egy rövid részének leiratát.
Az ügyben a vádat képviselő Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) szerint Ihásznak fel kellett ismernie, hogy a leirat olyan új bizonyíték, amely jelentős mértékben hozzájárulhat az emberölés felbujtójának azonosításához, felelősségre vonásához.
Ennek ellenére a törvényben előírt ügyészi kötelességével ellentétben a felmerült bizonyítékot nem adta át a nyomozóhatóságnak, hanem hivatali helyiségében tárolta, így hivatali visszaélést követett el.
Ihász Sándor továbbra is ártatlannak vallja magát, mindezek mellett az interjúban több kritikát is megfogalmazott korábbi munkahelyével kapcsolatban, továbbá Horváth András miniszteri biztos neve is szóba került az ominózus bizonyítékkal összefüggésben. Éppen ezért a Magyar Nemzet megkereste az érintetteket, válaszukat változtatás nélkül – a keretes részben – közölték is.
Ihász az interjúban elmondta, hogy továbbra is fenntartja, hogy ártatlanul hurcolták meg. Kifejtette, hogy
az én lelkiismeretem tiszta és az eljárás miatt nem nekem kellene szégyenkeznem. A döntés megalapozatlan, a tényből tényre levont logikai következtetésekben iratellenes és a bűnösségemre így levont jogkövetkeztetés törvénysértő. A védekezésemmel minden vádat tényekkel és jogilag is tételesen megcáfoltam. Hozzáteszem, az előzményeket tekintve nem lepődtem meg, hogy marasztaló ítéletet hozott a bíróság.
Kifejtette azt is, hogy szerinte az ügyet tárgyaló bírónő szakmailag nem értette meg ezt az ügyet, de a személyével sem tudott mit kezdeni. Zavarta a sajtó és az ügy politikai háttere.
Egy konstruált és megalázóan abszurd eljárás zajlik ellenem, amit úgy kell érteni, hogy valós, meglévő elemeket emeltek ki, és azokat össze nem illő, egymásból nem következő logikával kapcsolták egymáshoz, amivel egy torz kép jött ki, aminek semmi köze a valósághoz.
Ihász szerint mivel másodfokon folytatódik az eljárás, továbbá a PKKB még nem foglalta írásba az ítéletet, a részletekbe nem szeretne belemenni. Azt azonban továbbra is hangsúlyozta:
én nyugodtan alszom és nincs mit megbánnom. Ha az eljárásban részt vett embereknek lenne lelkiismeretük, az szerintem lyukat furdalna az oldalukra. Akik ismernek, pontosan tudják, a harmincéves pályafutásom során soha nem voltam megvehető, megzsarolható és nem voltam senki által befolyásolható.
Arra, hogy miért nem adta át az iratokat Ihász a hatóságoknak azt válaszolta, hogy ő semmilyen jogsértést nem követett el. Kifejtette:
ez tökéletesen megalapozatlan és iratellenes megállapítás. Csak önmagamat tudom ismételni: azért sem követhettem el hivatali visszaélést, mert rajtam kívül akkor már Horváth András miniszteri biztos úr és a rendőrség is tudott a történtekről, így az esetemben erre vonatkozóan fel sem vetődhet bűncselekmény elkövetése.
Ihász Sándor szerint az ő ügye szempontjából nem az a lényeg, hogy ki kinek mit adott át, hanem az, hogy Gyárfás Tamás, mint a fenyegetés sértettje részletesen beszámolt az irat tartalmáról a hatóságnak. Hozzátette:
azaz hivatalból tudomást szereztek a zsarolásról. Ráadásul Horváth András tanúként azt vallotta, hogy neki azt hivatalosan nem is lett volna joga átvenni Gyárfástól.
A Gyárfással kapcsolatos viszonyáról így nyilatkozott:
(...) újra szeretném hangsúlyozni, hogy nem azzal a szándékkal és céllal adtam alternatív lehetőségeket tartalmazó baráti tanácsot Gyárfásnak, illetve vettem át tőle a leiratot, hogy az ellene esetlegesen indítható eljárást megakadályozzam vagy a hivatali kötelességemet megszegjem. Egyébként Gyárfásból nem a leirat tartalma miatt lett gyanúsított.
Kifejtette azt is, hogy
nem akartam lebeszélni Gyárfást a feljelentésről, hanem tájékoztattam a lehetőségekről és annak következményeiről, végül azt mondtam, neki kell döntenie. Továbbá pont én tanácsoltam neki, hogy informálisan vegye fel a kapcsolatot a rendőrséggel. Nem gondolja, hogy a logika pont fordítottan igaz? Ha el akartam volna titkolni a leiratot, akkor az évtizedes jogászi tapasztalatom birtokában azt nyilván nem a nyitott és bárki által hozzáférhető polcon tartom. Ez az én állításomat igazolja.
Arra a kérdésre, hogy 2011-ben a gyilkossági ügy kapcsán éppen ő írta alá a volt médiamogul lehallgatásáról szóló határozatot, és még mindig fenntartja a korábbi kijelentését, Ihász azt válaszolta, hogy
természetesen. Attól, hogy el lett rendelve Gyárfás lehallgatása, még nem jelenti azt, hogy a felelőssége büntetőjogilag konkrétan is felmerült volna. Ha ez így lett volna, már akkor azonnal kihallgatták volna gyanúsítottként, de ilyen nem történt. Az más kérdés, hogy a sajtóban rögtön a gyilkosság után hírbe hozták, de olyan konkrét bizonyíték akkor nem került elő, ami miatt akár tanúként, akár gyanúsítottként ki kellett volna kihallgatni. Megjegyzem, hogy az ügyben mindig minden lépésre a Legfőbb Ügyészség előzetes jóváhagyásával került sor.
Ihász azt is leszögezte, hogy
maradjunk annyiban, hogy a megalapozott gyanú közléséhez nem voltak elegendőek a beszerzett információk. Hogy Gyárfás ártatlan-e? Nem tudom megítélni, ez a bíróság dolga. Számomra semmi olyan benyomás vagy arra utaló körülmény nem volt soha, ami a bűnösségét igazolná. Emberi vonatkozásban, barátként, soha semmilyen módon nem utalt rá, hogy neki Fenyő János megöléséhez köze lenne. Beszéltünk sokat arról, hogy ezek az alaptalan találgatások végigkísérik és megkeserítik az életét. Emberileg neki ez rendkívül megalázó helyzet volt és ma is az. Saját emberismeretemre tudok csak hagyatkozni: szerintem neki nincs köze ehhez a bűncselekményhez.
Arra a felvetésre, hogy Ihász már több éve a Demokratikus Koalíció igazságügyi szakértője, és döntés után nem volt olvasható olyan pártközlemény, amiben kiálltak volna Ihász mellett, ahogy például Varju László elítélése kapcsán tették, jelzett-e bárki a DK-ból az ítélet után, azt válaszolta Ihász Sándor, hogy
nem. Én ugyanakkor Gyurcsány elnök urat tájékoztattam az elsőfokú ítélet kihirdetését követően.
Ihász szerint Gyurcsány tudomásul vette és elfogadta a helyzetet.
Ihász szerint Gyurcsány Ferenc
egyértelműen kinyilvánította, hogy a bizalma változatlanul töretlen mind a személyemmel, mind a munkámmal kapcsolatban, és biztosított a támogatásáról, ami nagyon jólesett. Ez nem egy jogerős döntés, nem érinti az ottani munkámat. Ugyanakkor úgy tartottam korrektnek, hogy elnök urat erről én magam tájékoztassam, ne csak a sajtóból értesüljön róla.
A riporter azt is felveti az interjúban, hogy sokan felróják Ihásznak, hogy éppen egy olyan párt igazságügyi szakértője, amely vezetőjének miniszterelnöki időszakában, 2006 őszén, főleg október 23-án lábbal tiporták a jogállamot és azonosítószám nélküli rendőrök embervadászatot tartottak Budapest utcáin, amellett hogy persze a rendbontók ellen is felléptek. Ráadásul az ügyészség futószalagon indítványozott letartóztatásokat olyan emberekkel szemben, akiknek az esetében később kiderült, részt sem vettek erőszakos cselekményekben. Ihász éppen ekkor volt a fővárosi főügyész. Ezt úgy kommentálta, hogy
nézze, én egy szakmai munkára kaptam felkérést a Demokratikus Koalíciótól, amit mindenféle meghasonlás vagy megalkuvás nélkül tudok végezni, senki nem szól bele a munkámba. A felkérésnek azért is örültem, mert így nem veszik el az a tudás és tapasztalat, amit az elmúlt harminc évben szereztem. Büszke vagyok arra, hogy a szakmai tudásommal segíthetem a Dobrev Klára által megalkotni kívánt jogállami igazságszolgáltatási modell kialakítását. Ami a felvetése második felét illeti: én akkor konkrét ügyben döntést nem hoztam. Az az álláspontom, amikor ezek az események konkrétan történtek, a közbiztonság finoman szólva nem volt stabil. Nem volt biztosítva az, hogyha nem tartóztatnak le valakit, akkor nem fogják újrakezdeni. A másodfokú bíróság azért engedte ki őket, mert már nem állt fenn a bűnismétlés veszélye, és nem azért, mert a letartóztatások elrendelése erre az okra alapozva nem volt törvényes.
Azt is elmondta, hogy
az egy másik kérdés, nyilván a törvénytelen esetekkel nem lehet közösséget vállalni. Aki ártatlanul szenvedett, akit lelki és fizikai atrocitás ért, azokat az embereket én is megkövetném, de ilyen esetekhez nekem akkori főügyészként nem volt közöm. Akinél nem voltak meg az intézkedéseknek a feltételei, azt nem lehet jóvátenni sem. Nem lehet visszaadni senkinek sem a szeme világát. Ha már itt tartunk, ma már látok olyan embertelen, téves, helytelen döntéseket és ügyeket, ami nem kellően volt részemről sem empatikusan kezelve. Azonban én egy szervezetet képviseltem, még ha szakmailag sokszor és egyre több dologban erősen más is volt a véleményem. Amíg lehetett, lojális voltam az ügyészséghez, de nem annak vezetőihez. Én ugyanaz az ember vagyok, aki öt különböző kormány alatt, másfél évtizeden keresztül az összes politikailag érzékeny ügyet ismerve, változatlan emberi és szakmai értékrenddel dolgoztam, és már nem is fogok megváltozni, de nem is felejtek.
Arra a kérdésre, hogy mikorra várható a másodfokú döntés, Ihász Sándor azt mondta, hogy abban bízik, hogy még idén ítéletet hirdet a Fővárosi Törvényszék. Hangsúlyozta:
ha a tényeknek megfelelő igazságos döntést hoznak, akkor másodfokon felmentő ítélet fog születni. Az más kérdés, hogy ha jogerősen, bűncselekmény hiányában felmentenek, az elmúlt évek személyes és politikai bosszúból generált, megalázóan alaptalan eljárás lelki és emberi következményeit akkor sem tudja senki jóvátenni, de jelentem, jól vagyok, és ebből abszolút megerősödve és a munkám elismert sikereiből büszkeséggel energiát nyerve jöttem ki. Nem kívánom senkinek, de kíváncsi lennék, hogy Polt mai ügyészségével szemben rajtam kívül ki tudná ezt így végigcsinálni, mert azelőtt megemelem a kalapomat!
Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható el.
A Legfőbb Ügyészség reagálása Ihász Sándor nyilatkozatára:
Magyarország Ügyészsége visszautasítja dr. Ihász Sándor nem jogerősen elítélt igazságszolgáltatást – benne az ügyészséget és a bíróságot is – érintő alaptalan vádaskodásait. A Központi Nyomozó Főügyészség 2020. márciusában – a Fenyő-gyilkossággal összefüggésben – hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vádat a volt fellebbviteli főügyész ellen. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2023. február 10-én hozott nem jogerős ítéletével Ihászt a váddal egyező cselekmény és minősítés miatt egy év börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását két évre felfüggesztette. Az ügyészség tudomásul vette az ítéletet, míg Ihász és védője fellebbezett a döntés ellen, így az nem jogerős. Dr. Ihász Sándor még fellebbviteli főügyészként 2016. március 12-én a PestiSrácokon megjelent interjújában az ügyészséget és őt ért politikai kritikákra reagálva úgy fogalmazott: „Az kizárt, hogy az ügyészségen bárki úgy dolgozzon, hogy ügyek között bármilyen okból különbséget tegyen." Ugyanebben a cikkben arra a kérdésre, hogy előfordult-e olyan már bármikor is, hogy egy-egy, a politikát is érintő ügyben megpróbáltak nyomást gyakorolni az ügyészségre? – határozott nemmel válaszolt, kifejtve: „Olyan információ hozzám soha nem jutott el, hogy bármilyen ügyben presszionálni próbálták volna az ügyészséget."
Az interjúban Horváth András, a '90-es évek leszámolásos ügyeit koordináló miniszteri biztos neve is előkerült. A nyugalmazott dandártábornok a Magyar Nemzet megkeresésére úgy nyilatkozott, mivel Gyárfás Tamás neki nem említette meg, hogy a zsarolójának visszaadott iratból volt egy másolata is, ezért azt el sem kérhette. A miniszteri biztos ugyanakkor leszögezte, és ezt a bírósági tárgyaláson elmondta, hogy amennyiben Gyárfás átadta volna a leiratmásolatot, soron kívül, azonnal intézkedést tett volna, hogy ezt a tárgyi bizonyítékot a nyomozóhatóság, adott esetben a Nemzeti Nyomozó Iroda lefoglalja.