Egy lírai jegyzet jelent meg a Szolnok megyei Néplapban 1959 januárjában. Úgy tüntették fel, mintha két gyerek írta volna a cikket. Arról szólt, hogy a gyerekek éppen az úttörőház sakkszakköréből mentek haza, amikor egy férfi intett feléjük az út túloldaláról. A gyerekek segítőkészek voltak, odamentek. A férfi azt kérdezte, hogy merre van a Ságvári körúti új bérházsor, mert oda igyekszik. A gyerekek készségesen elkísérték a keresett házhoz. A férfi ezután mutatkozott be - a cikkben így írnak erről:
"Miska bácsi vagyok — mondotta huncut mosollyal. Csodálkozó nézésünkre elővette zsebéből arcképes igazolványát és amikor jól megnéztük a piros fedelű könyvecskét, melyen koszorúban láttuk az úttörő jelvényt, már villanásszerűen kapcsoltunk is. Új ismerősünk nem lehet más, csakis „országjáró Miska bácsi". Erre mi is bemutatkoztunk és megindultunk a Ságvári körút felé. Útközben elmondotta, hogy négy és fél éve járja az országot és eddig 750 községben tett látogatást, hol szereplésre, énekre, táncra tanította a pajtásokat. Bizony sokezer úttörő ismeri így őt személyesen."
- olvasható a jegyzetben.
És sok gyerek nemcsak úgy ismerte, hogy a jóságos, mindig vidám Miska bácsi dalokat és verseket tanít nekik. Bodócs Mihály ugyanis kiszemelt egy-egy kisfiút a gyerekek közül, és szexuálisan molesztálta őket.
A szolnoki cikk írói erről persze semmit sem tudtak - lelkendeztek, hogy Miska bácsi meglátogatta a települést. Így írtak a férfiről:
"Nagyon kedves ember és éreztük szavaiból, hogy nagyon szereti a gyermekeket. Útközben is le-lehajolt egy-egy kis arra tipegő aprósághoz, megcirógatta, megnevettette őket. A picik is bátran visszamosolyogtak reá..."
A keresett címet hamar megtalálták - ott lakott a megyei úttörő titkár.
Bodócs Mihály pontosan így dolgozott: felkereste az úttörőszervezetek vezetőit, elmondta nekik, hogy mi a terve: egy kedves, ártatlan műsort tanítana meg a gyerekeknek, amit aztán egy ünnepélyes délutánon előadnának - persze, az érdeklődőknek belépődíjat kell fizetni.
Sokan rábólintottak, még örültek is neki, hiszen hírből jól ismerték Miska bácsit. Néhányan viszont elutasították.
A szolnoki cikk úgy fejeződött be, hogy ugyan elbúcsúztak Miska bácsitól, de megbeszélték, hogy délután még találkoznak egy kis beszélgetésre.
"Ott is voltunk, de Ő is pontosan megjelent. Sok-sok érdekes dolgot mondott még el nekünk és igen jó barátságban köszöntünk el tőle a pályaudvaron. Jól esett nekünk, hogy a szolnoki úttörőkről jó véleménnyel volt."
- írták a jegyzetben.
Egy sor ehhez hasonló cikk jelent meg különböző megyei lapokban azokban az években. Aztán egyre gyanúsabb lett a férfi.
A Petőfi Népe már 1967 januárjában arról írt, hogy Bodócs Mihály tevékenysége gyanús. De ők még csak a jogtalan anyagi haszonszerzésről beszéltek.
Ebben a cikkben már nemcsak a kedvesen hangzó "országjáró Miska bácsiként" említik, hanem a teljes nevén.
Aztán arról értekeznek az írásban, hogy Bodócs Mihály titokban tartja, hol és mikor bukkan fel, és azonos programokat tanít meg a gyerekeknek. Ezután térnek ki arra, hogy a belépődíjak egy részét ő rakja el, és felteszi a cikkíró a kérdést: szükség van-e egyáltalán Miska bácsi munkájára?
"Plakátok adták tudtul: Megérkezett, itt van Országjáró Miska bácsi, aki a helyi úttörőcsapat közreműködésével műsoros estet rendez, gyerekeknek három, felnőtteknek hat forintos belépődíjért. A kézzel rajzolt plakátokon természetesen nem szerepelt, hogy a műsoros est bevételének 50 százaléka Miska bácsit illeti. Hogy ez mennyi, hány száz, vagy akár ezer forintnál is nagyobb összeget tesz ki, ezt sem árulták el a plakátok. Érthető. Hiszen ez a nagyérdemű közönség érdeklődésétől függ. Azután meg, ha vége a műsornak, miért érdekelné a nagyközönséget Miska bácsi keresete, vagy az, hogy mennyi adót fizet utána? (...) Ha most feltenné a kíváncsi olvasó a kérdést: Ki is közelebbről Országjáró Miska bácsi, azaz Bodócs Mihály — csak részben tudnánk kielégítő választ adni. Tőle, valamint az elmúlt években vele kapcsolatba került néhány informátorunktól annyit megtudtunk: volt szerzetes, ifjúsági vezető, ideggyógyintézeti ápolt. Jelenleg, hivatalos (?!) okmány szerint: előadó és énekes „népművész", és honoráriumaiból Kunszentmártonban élő szüleit is támogatja."
A cikkben már gúnyos megjegyzéseket is tesznek Bodócs Mihályra, és megkérdőjelezik, hogy valóban népművész-e. Lényegében úgy fogalmaznak: Bodócs "trükkjeire" már több helyen felfigyeltek az országban, és nem is fogadták "Országjáró Miska bácsit".
"Ha Bodócs Mihály nemcsak a papírjai, hanem képességei alapján is népművész, miért nem kamatoztatja tudását olyan területen, ahol állandó munkaviszonyban dolgozhatna. Szerintünk azért, mert neki elsősorban a jól jövedelmező üzlet a célja. A jogtalan anyagi hasznon túlmenően nem hallgathatók el Bodócs működésének politikai motivációi. Miben áll ez? Abban, hogy az úttörőmozgalom nemes céljainak, akcióinak égisze alatt - mint az úttörőmozgalom önhatalmúlag kinevezett, kéretlen „reprezentánsa" -, bonyolítja le műsorait, rendezvényeit, úgy tünteti fel tevékenységét, mintha arra valakinek szüksége lenne. S közben olyan akciókat, programokat szervez, amiknek megrendezéséhez, ha kell, helyette rendelkezésre állnak az úttörővezetők, pedagógusok, társadalmi munkások stb. Nincs tehát semmi szükség az úttörőmozgalomban a Bodócs-féle „önkéntes" patrónusokra. Ezt a munkát, gyermekeink nevelését, mozgósítását semmiképpen nem bízhatjuk - s eddig is felelőtlenség volt rábízni - Bodócs Mihályra. Bodócs tevékenységére, trükkjeire az országban, a megyében több helyen felfigyeltek az utóbbi időben. Valóban: Ideje lenne bevonni valamennyi működési engedélyét és megtagadni mindenütt a továbbiak kiadását. S ha a jövőben esetleg engedély nélkül folytatná „patronálásait" a falusi úttörőcsapatoknál, amelyekhez az anyagi hasznon túl neki valójában soha nem volt köze, ebben az esetben büntetőjogi felelősségre vonására megvolna - és meg is lesz - a lehetőség."
- írták a cikkben.
Még ebben az évben, 1967-ben egyre gyanúsabbá vált Bodócs Mihály, miután Kovács Péter, a martfűi rém vallomásában azt mondta, őt is országjáró Miska bácsi rontotta meg. Ekkor indult ellene vizsgálat.
A Kelet-Magyarország 1971. október 8-án arról számolt be, hogy letartóztatták az ál-népművészt, mert kisfiúkat molesztált. Leírták, hogy a férfi ötvenéves, korábban kerékpármegőrző és előadó volt, később a népművészet mesterének adta ki magát, sorra járta a falvakat, városokat, és valószínűleg bűncselekmények egész sorát követte el. A cikkben tételesen felsorolták, hogy a vizsgálatok még folynak, de már eddig is számos esetet bebizonyítottak.
"Ügyében a vizsgálat még nem fejeződött be, azonban máris szép lista terheli bűnügyét: fiatalkorúak megrontása 27 esetben, szemérem elleni erőszak 7, természet elleni fajtalankodás 6 esetben, valamint magánokirat-hamisítás. Bodócs Mihály ugyanis „országjárása" során nemcsak a könnyű pénzszerzési módszereket űzte; beteges hajlamait a szereplésre szerződtetett fiúgyermekeken próbálta és élte ki. Hajdú-Biharban eddig körülbelül negyven településen járt, míg csak le nem tartóztatták kunszentmártoni lakásán."
A Békés Megyei Népújság 1971. november 12-én megjelent lapszámában azt közölte, hogy Bodócs Mihály szeptember elején Békésen a járási hivatalban járt, ahol megtévesztő iratokkal engedélyt kért és kapott ahhoz, hogy néhány községi művelődési házban, így Mezőmegyeren, Tartasson és Köröstarcsán műsorokat tanítson be. Később egy gyerek elmondta otthon, hogy mit tett vele Bodócs - így bukott le a férfi.
"A műsortanítást Bodócs nem a kultúra terjesztésére használta fel. Amint az kiderült, a gyerekeket különféle ígéretekkel megpróbálta rávenni „egyéb cselekedetekre", persze előzőleg megeskette őket, hogy odahaza nem szólnak semmit sem. Szerencsére a gyerekek nem álltak „kötélnek". Bodócs a fiúk előtt előszeretettel nevezte magát „országjáró Miska bácsinak", ezzel is bizonyságát adva annak, hogy az ország több megyéjében megfordult már és valószínűleg ott is megpróbálkozott hasonló cselekmények elkövetésével. Az ügyben a Heves megyeieken kívül a Békés megyei rendőri szervek is nyomozást indítottak a még homályos kérdések felderítésére. Az ügy kapcsán jegyezzük meg, hogy ha még megtévesztő iratok segítségével is, de Bodócs megszerezte a szükséges hivatalos engedélyeket. Az ilyen „kétes" alakokkal szemben nagyobb éberségre és elővigyázatra van szükség, hogy hasonló esetek ne ismétlődjenek meg."
- írták a cikkben.
Bodócs Mihályt több évre börtönbe zárták. Arról nincsenek források, hogy szabadulása után mivel foglalkozott, de egészen a kilencvenes évekig többször lehetett róla olvasni a lapok bűnügyi rovataiban.
Forrás:
Szolnok megyei Néplap 1959. január 24. https://library.hungaricana.hu/en/view/SzolnokMegyeiNeplap_1959_01/?query=SZO%3D(S%C3%A1ndor%20M%C3%A1ria)&pg=134&layout=s
Petőfi Népe, 1967.január 18. https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1967_01/?query=Bod%C3%B3cs%20Mih%C3%A1ly&pg=130&layout=s
Kelet-Magyarország 1971. október 8. https://library.hungaricana.hu/hu/view/KeletMagyarorszag_1971_12/?query=Bod%C3%B3cs%20Mih%C3%A1ly&pg=57&layout=s
Békés megyei Népújság, 1971. november 12. https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesMegyeiNepujsag_1971_11/?query=Bod%C3%B3cs%20Mih%C3%A1ly&pg=99&layout=s