Szalay-Bobrovniczky Kristóf emlékeztetett arra, hogy az ott nyugvó katonák a Budapestet körülzáró szovjet ostromgyűrű feltörésének akkor már reménytelennek látszó kísérletében vettek részt. A Vértes dombjai között 1945. március 16-án és 17-én indult meg a szovjet ellentámadás, akkor esett el a legtöbb magyar katona.
A honvédelmi miniszter kiemelte, a helyet a magyar huszárság Doberdójának is szokták nevezni, mivel az 1. huszárhadosztály mint a "legmagyarabb fegyvernem" vérzett el a harcokban.
A tárcavezető felidézte, hogy nagyapja huszártisztként ott harcolt és 1945. március 17-én súlyosan megsebesült, majd a következő évtizedekben csak titokban járhatott vissza elesett társairól megemlékezni.