Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ferenc pápa háromnapos magyarországi apostoli útjának csúcspontja volt a fél tízkor kezdődött szentmise és Regina Caeli – Mennyek Királynője – imádság a Kossuth téren. Az egyházfő negyed tízkor érkezett meg a Kossuth Lajos térre, ahol a nyitott oldalú pápamobillal vitték az emberek közé.
Közös imádsággal, fél tízkor kezdődött az egyházfő szentmiséje. Orbán Viktor miniszterelnök feleségével közösen vett részt az ünnepi szentmisén. Novák Katalin köztársasági elnök, valamint Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is a Kossuth Lajos téren hallgatta a szentmisét.
„Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Így tesz a jó pásztor: életét adja juhaiért. Jézus tehát, mint egy pásztor, aki a nyáját keresi, azért jött, hogy megkeressen minket, amikor elveszettek voltunk; eljött mint pásztor, hogy kiragadjon minket a halálból; mint egy olyan pásztor, aki ismeri és végtelen gyengédséggel szereti juhait – aki az Atya nyájába vezetett és az Ő gyermekeivé tett minket. Szemléljük hát a Jó Pásztor képét és időzzünk el két cselekedeténél, amelyeket az evangélium szerint a juhaiért tesz: először nevükön szólítja, majd pedig kivezeti őket" – kezdte a prédikációt Ferenc pápa.
Üdvösségünk történetének kezdetén nem mi állunk. A kiindulópont Isten hívása, a vágyakozása utánunk, hogy elérjen minket, az értünk érzett aggodalma, az irgalmának bősége, amellyel meg akar menteni a bűntől és a haláltól, hogy életet adjon bőségben és vég nélküli örömöt. Jézus az emberiség jó pásztoraként jött, hogy nevünkön szólítson és hazavezessen minket"
- hangoztatta Ferenc pápa. Kiemelte, hogy ezért hálával emlékezhetünk meg Jézus szeretetéről, amit már akkor tanúsított irántunk, amikor még távol voltunk tőle. Leszögezte, hogy miközben mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, és ki-ki a maga útjára tért, Jézus magára vette gyarlóságainkat és maga hordozta vétkeink terhét, hogy visszavigyen minket az Atya szívéhez.
Olyanok voltatok ugyanis, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához"
- idézte Péter apostolt a Szentleckéből Ferenc pápa. Kiemelte, hogy még ma is, minden élethelyzetünkben, mindabban, ami a szívünket nyomja, a veszteségeinkben, a félelmeinkben, a vereség időnként ránk törő érzésében, a szomorúság börtönében, ami azzal fenyeget, hogy elveszi a szabadságunkat, Ő hív minket. – Jó pásztorként jön, és nevünkön szólít minket, hogy elmondja, az Ő szemében milyen értékesek vagyunk. Jön, hogy meggyógyítsa sebeinket és magára vegye gyengeségeinket, hogy az Ő nyájában egységre hívjon minket és megismerjük az Atyát és egymást – hangoztatta.
„Ahogy ma reggel itt vagyunk, érezzük meg annak örömét, hogy Isten szent népe vagyunk: mindannyian az Ő meghívásából születtünk; Ő gyűjtött egybe minket és ezért vagyunk az Ő népe, az Ő nyája, az Ő Egyháza. Ezért hívott itt egybe minket, különbözzünk bár egymástól és tartozzunk bár különböző közösségekhez, hogy szeretetének nagysága mégis egyetlen ölelésben egyesítsen minket" – mondta Ferenc pápa. Mint fogalmazott,
olyan szép, ahogy most együtt vagyunk: püspökök és papok, szerzetesek és világi hívek; olyan jó, hogy ezt az örömöt más keresztény felekezetek küldötteivel, a zsidó közösség vezetőivel, a civil szervezetek képviselőivel és a diplomáciai testülettel is megoszthatjuk."
Hangsúlyozta: a katolicitás az, hogy akiket a Jó Pásztor név szerint szólított meg, arra hívott, hogy szeretetét befogadjuk és továbbadjuk, hogy az Ő nyáját befogadóvá tegyük és sohasem kirekesztővé. „És ezért mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy ápoljuk a testvériség és az együttműködés kötelékeit, megoszlás nélkül, anélkül, hogy közösségünket saját tulajdonunknak tekintenénk, anélkül, hogy elmerülnénk a saját területünk védelme fölötti aggódásban, hanem megnyílva a kölcsönös szeretet előtt" − mondta a szentatya.
Miután a Pásztor nevén szólította juhait, kivezeti őket. Először a nyájba tereli őket, most pedig kivezeti őket. Isten először az ő családjába gyűjt össze minket, hogy az ő népévé váljunk, majd pedig elküld a világba, hogy bátran és félelem nélkül az örömhír hirdetőivé, a minket megújító szeretet tanúivá váljunk – mondta el Ferenc pápa.
Megjegyezte, hogy ezt a mozgást – belépni és kilépni – egy másik, Jézus által használt képpel is megragadhatjuk, mégpedig a kapu képével. Kiemelte, hogy Jézus a kapu, amely szélesre tárult, hogy beléphessünk az atya közösségébe és megtapasztalhassuk irgalmát; majd felhívta a figyelmet, hogy a nyitott kapu nemcsak arra szolgál, hogy belépjünk valahová, hanem arra is, hogy elhagyjuk azt a helyet, ahol vagyunk.
Miután visszavezetett minket Isten karjai közé és az egyház közösségébe, Jézus az a kapu, amely a világba irányít minket: arra buzdít, hogy menjünk ki és találkozzunk testvéreinkkel"
- nyomatékosította a szentatya. Mint mondta, senkit sem kizárva mindannyian erre kaptunk meghívást: hogy kilépjünk a komfortzónánkból és legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára.
A pápa szerint a „kifelé" lét azt jelenti, hogy Jézushoz hasonlóan mindannyian nyitott kapukká válunk. „Szomorú és fájdalmas zárt kapukat látni: önzésünk zárt kapuit azok előtt, akikkel nap mint nap elmegyünk egymás mellett; individualizmusunk zárt kapuit egy olyan társadalomban, amely sokakat azzal fenyeget, hogy elsorvasztja őket a magány; a szenvedők és a szegénységben élők iránti közönyünk zárt kapuit; a zárt kapukat azokkal szemben, akik idegenek, mások, menekültek, szegények. Végül pedig egyházi közösségeink zárt kapuit: bezárkózva magunk közé, bezárkózva a világ előtt, bezárkózva azok előtt, akik nincsenek rendben, bezárkózva azok előtt, akik Isten bocsánatára vágynak. Kérlek benneteket: nyissuk ki a kapukat! – mondta Ferenc pápa.
Ezt különösen magamnak, illetve püspök- és paptestvéreimnek ismétlem: nekünk, pásztoroknak. Mert a pásztor, mondja Jézus, nem rabló és nem tolvaj, vagyis nem él vissza a szerepével, nem nyomja el a rábízott nyájat, nem lopja el a teret laikus testvéreitől, nem gyakorol merev tekintélyt – húzta alá Ferenc pápa. Hozzátette:
bátorítsuk magunkat, hogy egyre inkább nyitott kapuk legyünk!"
– Isten kegyelmének segítői, szakértői a közelségnek, akik készek felajánlani az életüket, ahogyan Jézus Krisztus napról napra megmutatja nekünk az értünk megtört élő kenyeret az oltáron – húzta alá a szentatya. – Legyetek nyitott kapuk! – üzente Ferenc pápa a laikusoknak, a katekétáknak, a lelkipásztoroknak, a politikai és társadalmi felelősséget viselőknek, valamint azoknak is, akik nehézségekkel együtt a mindennapi életüket élik.
Engedjük be szívünkbe az élet urát, utána pedig lépjünk ki és váljunk mi magunk is nyitott kapukká a társadalomban. Legyünk nyitottak és befogadóak egymás felé, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni!"
- mondta a szentatya.
„Szeretteim, Jézus, a Jó Pásztor nevünkön szólít minket és végtelen gyengédséggel gondoskodik rólunk. Ő a kapu és aki Őrajta keresztül lép be, annak örök élete van: Ő a mi jövőnk, a bőséges élet jövője. Ezért soha ne csüggedjünk el, soha ne engedjük, hogy megfosszanak minket attól az örömtől és békességtől, amit Ő adott nekünk, ne zárkózzunk be a problémákba vagy a közönyösségbe. Hagyjuk, hogy a mi Pásztorunk kísérjen minket! Vele az új élet fényében ragyogjon az életünk, a családjaink, keresztény közösségeink és egész Magyarország!" − zárta szavait Ferenc pápa.
„Szentséges Atya! Hálás köszönetet mondunk azért, hogy apostoli látogatásra eljött hozzánk. Amikor péteri szolgálata elején arról beszélt, hogy az Egyháznak el kell mennie a perifériákra, a szívünkből szólt. Akkor püspöki karunk jegyzőkönyvben állapította meg, hogy mi, a magyar katolikus közösség – mint sokan mások is – periféria vagyunk. Évszázadokig a városunkat átszelő Duna a Római birodalom határa volt. Később a Frank birodalom is eddig terjesztette ki a befolyását. Az Oszmán török birodalom északi határvidéke voltunk itt, Európa szívében. A nyugati kereszténységnek is ezer éve a keleti határán élünk − mondta Erdő Péter.
A bíboros úgy fogalmazott:
Köszönjük, Szentatya, hogy eljött hozzánk. Olyan néphez, akinek a nyelvéhez még hasonlót is nehéz találni az egész világon. Olyan néphez, amely ezer éve szeretettel ragaszkodik ahhoz a nyugati kereszténységhez, amelyről sokszor úgy érezte, hogy megfeledkezett róla."
„Köszönjük, hogy eljött meglátogatni a szegényeket és a menekülteket. Azokat a menekülteket, akik innen, a szomszédból, Ukrajnából érkeztek. Köszönjük, hogy meglátogatta a szegényeket, a beteg gyermekeket, a fiatalokat, akik a legnagyobb kihívást és a legnagyobb lehetőséget jelentik Egyházunk számára. Köszönjük, hogy elhozta az irgalmasság és a gyöngéd szeretet örömhírét."
Erdő Péter szerint a Duna mentén élő népek megtanulták, hogy a nagy folyó nemcsak határ, hanem ha a bölcs hozzáértéssel hidakat építünk, akkor össze is köti a népeket, északon és délen, keleten és nyugaton.
Ennek példája számunkra első keresztény királyunk, Szent István, akit ma a katolikus és az ortodox egyház egyaránt szentként tisztel, hiszen olyan időben hirdette Krisztust, amikor még teljes volt az egység Kelet és Nyugat egyházai között."
„Köszönjük, Szentatya, hogy elhozta hozzánk a dialógus és a béke üzenetét, amely ma különösen is időszerű. Isten bőséges áldását kérjük Szentséged személyére és szolgálatára! Kérjük, adja ránk apostoli áldását!" − mondta Erdő Péter.
Mivel hamarosan visszatérek Rómába, szeretném kifejezni hálámat püspöktestvéreim, a lelkipásztorok, a szerzetesek, a szerzetesnők és az egész szeretett magyar nép felé azért a fogadtatásért és szeretetért, amelyet ezekben a napokban megtapasztaltam. És kifejezem hálámat azoknak, akik messziről jöttek ide, és azoknak, akik oly sokat dolgoztak ezért a látogatásért."
- fogalmazott Ferenc pápa a szentmise végén elmondott beszédében. Továbbá a szentatya megköszönte Erdő Péter bíboros szavait, majd köszöntötte Novák Katalin köztársasági elnököt, Orbán Viktor miniszterelnököt, valamint a magyar társadalom jelen lévő képviselőit.
„Isten fizesse meg!" – mondott mindenkinek köszönetet Ferenc pápa. A szentatya külön megemlékezett a betegekről, az idősekről, azokról, akik nem tudtak itt lenni, azokról, akik egyedül érzik magukat és azokról, akik elvesztették az Istenbe vetett hitüket és az életbe vetett reményüket.
Közel vagyok hozzátok, imádkozom értetek és megáldalak benneteket – mondta. A pápa köszöntötte a diplomatákat és a más keresztény felekezetekhez tartozókat, majd köszönetet mondott a jelenlétetükért, valamint azért is, mert Magyarországon a különböző felekezetek és vallások kapcsolatban vannak egymással és kölcsönösen támogatják egymást.
Ezután a szentatya felidézte Erdő Péter bíboros szavait, hogy „a nyugati kereszténység keleti határán élünk ezer éve". – Olyan szép, hogy a határok nem elválasztó vonalakat jelentenek, hanem kapcsolódási pontokat; és hogy a Krisztusban hívők azt a szeretetet helyezik előtérbe, ami egymással összeköt és nem a történelmi, kulturális és vallási különbségeket, amelyek egymástól elválasztanak – hangoztatta Ferenc pápa. Mint mondta, az evangélium egyesít bennünket, és azáltal, hogy visszatérünk a forráshoz, a keresztények útja Jézus akarata szerint folytatódik, akinek az a szándéka, hogy egy nyájban egyesüljünk.
Forduljunk most a Szűzanyához. Őrá bízok minden magyart, a Magyarok Nagyasszonyára, akit királynőként és patrónaként hívtok segítségül. És innen, e nagyszerű városból és e nemes országból az ő szívére szeretném bízni az európai kontinens hitét és jövőjét, amelyre e napokban sokat gondoltam, különösképpen a béke ügyét. Szent Szűz, tekints a különösen sokat szenvedő népekre!"
- mondta a pápa. Úgy folytatta, „tekints különösen a szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre. Te, aki a Béke Királynője vagy, öntsd az emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot" . Ferenc pápa azt kívánta a híveknek, hogy Krisztus örömét terjesszék.
Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem. Isten, áldd meg a magyart!"
- zárta szavait Ferenc pápa.
