Nyolcadikos gyereket rontott meg egy pedofil tanár a Hajdúságban, és egyre több ilyen ügy lát napvilágot. Mi az oka, hogy eddig nem kerültek ennyire a nyilvánosság, a közbeszéd fókuszába ezek az ügyek?
Az elmúlt hónapokban napvilágot látott pedofil botrányok az egész országot felháborították, így egy természetes folyamatként tekinthetünk arra, hogy a hasonló esetek nagy sajtónyilvánosságot kapnak.
A kormánypártok érdemeinek tudható be, hogy a gyermekvédelem kérdéskörét – a baloldali támadások ellenére is – napirenden tartották, hiszen a gyermekek szabadságának, jólétének és egészségének megóvása prioritást élvez a keresztény-konzervatív érzelmű politikusok körében.
A gyermekek védelme érdekében a jogalkotóknak célja volt, hogy azon személyek köre, akik hasonló bűncselekményeket követtek el – egy minden szülő számára elérhető – nyilvántartásba legyenek foglalva, így pedig a szülők esetlegesen kiszűrhetik a gyermekeiket megkörnyékező bűnelkövetőket. A gyermekvédelmi intézkedések közé sorolható a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvény, amely magában foglalta a pedofil bűnözők nyilvántartásának bevezetését, és amely február 1-je óta minden szülő számára elérhető.
Az intézkedés sikerességét mutatja az a tény, hogy a nyilvántartás létrejöttét követő kicsivel több mint egy hétben 4351 darab adatigénylés történt,
és azóta is elérhető a magyarorszag.hu weboldal „Család" címszavának „Gyermekvédelem" füle alatt.
Összességében tehát elmondható, hogy a baloldali és nemzetközi nyomás ellenére a kormánypártok kiálltak és kiállnak a gyermekek védelme érdekében, így napirenden tartva a bűnelkövetők ügyeit és elérhetővé téve azokat, hogy a gyermekeket sértő nemi élet szabadsága vagy nemi erkölcs elleni bűncselekményt elkövető személyekre vonatkozó adatokhoz a szülők is hozzájuthassanak a gyermekeik védelmének érdekében. Tekintettel arra, hogy
a nemzeti kormányzat kiáll a gyermekek védelmezéséért, számos szülő és gyermek érezhette azt, hogy a saját esetükben sincsenek egyedül, és bizalommal fordulhatnak a hatóságokhoz, mellyel elősegítették a bűnismétlés megelőzését is.
Egy férfi egy csepeli panelház liftjében támadt rá egy 13 éves kislányra. Miközben fojtogatta, azt követelte tőle, hogy tolja le a nadrágját. Kiderült, hogy a férfi 2023. március 12-én szabadult a börtönből. Hogyan lehetne megakadályozni, hogy az, akit egyszer már elítéltek, ne követhessen el újra ilyen bűncselekményeket?
A hatályos Büntető Törvénykönyv (Btk.) feladata, hogy egy olyan jogszabályi keretrendszert alkosson, melyben a bűnelkövetés és a visszaeső bűnelkövetés is szankcionálandó, így pedig létrehozva a visszatartó erőt. A bűnözés elleni harcban tehát fontos egy olyan szankciós rendszernek a létezése, melyben a visszaeső bűnözőkkel szemben felhasznált büntetőjogi jogkövetkézmenyek elősegítik az újabb bűnelkövetések megelőzését. A Btk.-ban a különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések közt olvashatjuk, hogy a különös és a többszörös visszaesővel szemben az újabb bűncselekmények büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a huszonöt évet – a megnövekedett büntetési tétel pedig bizonyára visszatartó erővel szolgálhat.
Sajnos azonban láthatjuk, hogy sokszor a megfelelő büntetőjogi rendelkezések sem állítják meg a bűnelkövetőket: a visszaeső bűnelkövetés kriminológiai, kriminalisztikai, szociológiai problémákat is érint, melyekkel történő foglalkozás semmilyen téren nem megkerülhető, és minden érintett probléma mentén olyan szabályozásokat kell hozni, hogy a visszaeső bűnelkövetés kockázata minimalizálható legyen.
Mi lehetne visszatartó erő ezeknél a bűnelkövetőknél?
A kriminológia a bűnmegelőzés fogalmi keretein belül a felderítést és a büntetőjogi felelősségre vonást (repressziót), illetve a bűncselekmények elkövetésének megelőzését (prevenciót) különbözteti meg. A represszió és a prevenció fogalmi páros azonban szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen a felderítés, a felelősségre vonás és a prevenciós intézkedések is visszatartó erővel bírhatnak a bűnelkövetéssel szemben. A repressziós eszközök – melyeket Max Weber az állam legitim erőszak monopóliumaként írt le – közé sorolható a szakmailag felkészült és bűntényeket hatékonyan felderítő hatóságok működése és a megfelelő jogszabályi háttér is. A represszió eszköztárába tartozhat a kitiltás – melyet a főbüntetés mellé szabhatnak ki a hatóságok – és amellyel az olyan személyek, akiknek ott tartózkodása a közérdeket veszélyezteti, egy vagy több településről, vagy egy település, illetve az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani.
A pedofíliára hajlamos személyeknek jelentős visszatartó erővel szolgálhat a Büntető Törvénykönyv, hiszen az egytől öt évig kiszabható büntetés új életkörülményekbe szoríthatja a bűnelkövetőt, a korábbi tevékenységeinek helyszínétől pedig távolmaradási kötelezettséget határozhatnak meg.
A prevencióban azonban már a politikának is – mint a közgondolkodást befolyásoló tényezőnek – is szerepe van, mely egy nagy felelősséggel járó feladat. A kormánypártok az elmúlt években a gyermekvédelmi törvénnyel és a pedofil esetek felderítésével a repressziós térben, illetve a gyermekvédelem közbeszédbe helyezésével a prevenciós térben is sokat tettek a bűnmegelőzés érdekében.
Mire számíthatunk a jövőben a kormány törvénymódosítási szándékait illetően?
Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében úgy fogalmazott, hogy hazánkban kell legyen „Európa legszigorúbb gyermekvédelmi rendszere", továbbá arra is kitért, hogy az ennek érdekében szükséges jogalkotást és jogszabálymódosításokat a magyar kormány el fogja végezni.
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője az ATV Egyenes beszéd című műsorában korábban kifejtette, hogy
a gyermekvédelmi törvénymódosítás tekintetében alapos és megfontolt döntések fognak születni, melyeknek célja, hogy még nagyobb erővel meg lehessen védeni a gyermekeket.
Szintén beszélt a gyermekvédelmi törvény módosításáról Juhász Hajnalka – a KDNP alelnöke –, aki kifejtette, hogy a nemzet jövőjét a gyermekek jelentik, egy kereszténydemokrata kormánynak pedig kiemelt feladata a családvédelem mellett a gyermekek mindennemű káros és kóros befolyástól való védelme is, emellett pedig kíméletlenül fel kell lépni az abnormalitást népszerűsítő tendenciák ellen, éppen a normalitás jegyében. A fenti nyilatkozatok alapján arra lehet számítani, hogy
a kormány következetesen és az ellenszél, liberális lobbi nyomásának ellenére fent fogja tartani eddigi álláspontját, és még szigorúbb fellépést fog szorgalmazni a gyermekek testi lelki egészségének védelme mellett.
A tervezett törvénymódosítások várhatóan ezt a kormányzati felfogást fogják tükrözni, és a magyar jogrendben törvényi szinten átültetni.
A nemzetközi joggyakorlat szerint hol vannak a legszigorúbb gyermekvédelmi szabályok?
Egy az UNESCO, az ENSZ Fejlesztési Programja és az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének vizsgálata alapján készült 2020-as felmérés szerint a gyermekek jogait Izlandon, Svájcban és Finnországban őrzik és tartják tiszteletben a leginkább. A 20 mutatót öt területre csoportosították: az élethez való jog; az egészséghez való jog; az oktatáshoz való jog; a védelemhez való jog; és a gyermekjogokat elősegítő környezet. Európai uniós szinten többek között az alapító szerződések, irányelvek, többoldalú egyezmények, ENSZ egyezmények, mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az Európai Szociális Charta egyes rendelkezései, illetve egyéb gyermekvédelmi egyezmények, mint például a Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény (1991. LXVI tv.) keretezik a kérdést. A nemzetközi szintű figyelem és az elmúlt évtizedekben kifejtett erőfeszítések ellenére a világ különböző részein nagy különbségek mutatkoznak nem csupán a gyermekvédelem gyakorlati megvalósulásában, hanem annak elméleti megközelítésében is. A nemzetközi egyezményeket ratifikáló egyes országok között is jelentős értelmezési különbségek adódnak az egyes gyermekvédelmi szabályok tartalmának meghatározásánál.
Németországban például sokkal liberálisabb értelmezéssel viszonyulnak a család, nemi identitás és a szexuális nevelés kérdéséhez, mint hazánkban.
Kijelenthető, hogy a jóléti nyugati társadalmakban egyre inkább teret nyerő önző individualizmus a gyermekvédelem jogi szabályozásának szövetébe is beszivárgott. A fellángoló vitákra adott reakciók is jól mutatják, hogy
Magyarországon a fejlett világban általános szintnél jóval szigorúbb és következetesebb a kormányzati megközelítés a gyermekvédelemhez és ezt a jogszabályok, valamint a rendvédelmi hatóságok fellépése is visszaigazolják.