Fekete nap a német energia- és klímapolitikában

A német Neckarwestheim-2 atomerőművi egységet is leállították április 15-én 23 óra 59 perckor

Németországban minden bizonnyal fekete napként íródik be az energia- és klímapolitikába április 15-e, hiszen ezen a napon a 2011-es politikai és sötétzöld ideológiai döntés végrehajtásaként leállították az utolsó három, valós ellátásbiztonságot és olcsóbb klímabarát áramot biztosító atomerőművi egységet. Nézzük meg, hogy mi vezetett el idáig!

Minden jól kezdődött, de aztán valamit nagyon elrontott a nagypolitika

Németország az elmúlt évtizedekben folyamatosan növelte a megújuló energiaforrások arányát. A szinte az egész országot elborító szél- és naperőművek száma növekedett leginkább az óriási állami szubvencióknak köszönhetően. A klímavédelmi célkitűzések teljesítése érdekében 2010 szeptemberében a német kormány hozzájárult a német atomerőművek üzemidejének átlagosan 12 évvel történő meghosszabbításához. Ekkor még a német politika is biztonságosnak, olcsónak és fenntarthatónak tartotta az atomenergiát.

Az emslandi atomerőmű műszakos személyzete 2023. április 15-én, 22 óra 37 perckor az atomerőművi egység végleges leállításakor Forrás: Helmut Kramer/Helmut Kramer/RWE

A pragmatikus Angela Merkel persze „beárazta” ezt a lépését is – a jórészt már amortizált atomerőművek üzemeltetőinek extraprofitjából a költségvetés is jókora részt szeretett volna lecsípni extra adók formájában – mintegy 20 milliárd euró összegben. A befolyó pluszadókból – nem túl meglepő módon – a megújulókat kívánták támogatni. 2011-ben azonban kapóra jött a sajnálatosan súlyos atomerőművi baleset Fukusimában. Az egekbe korbácsolt atomellenesség az irreális félelmekre fogékony német társadalomban megtette a hatását, ezért a kancellár feláldozta a német atomerőműveket a (párt)politika oltárán, vaskos gesztust téve ezzel az atomellenességet meglovagló és nagypolitika részévé vált német zöld pártnak. Ennek nyomán 2011. március 14-én megszületett a döntés az összes német atomerőmű 2022 végéig történő bezárásáról, valamint az ellátásbiztonságot garantálni nem képes nap- és szélerőművek nagyarányú fejlesztéséről.

Mindezek mellett további döntések születtek szén- és gázerőművek építéséről. Az atomellenesség odáig fajult, hogy például a tavalyi év elején a német köztévé képet hamisított és füstöt retusált egy atomerőmű fölé. A német csúfos klíma- és energiapolitika súlyos következményeiről már évek óta folyamatosan beszámolok (például itt, itt, itt, itt és itt).

Érdekességképpen: az alzenaui, németországi székhelyű Roszatom-érdekeltség, a NUKEM Technologies világszerte, jelenleg 22 országban (köztük: Ausztria, Egyesült Királyság, Csehország, Svédország, Svájc) aktív a radioaktív hulladék és a kiégett fűtőelemek kezelése, a nukleáris létesítmények, a mérnöki megoldások és a tanácsadás területén. A NUKEM Technologies 2009 óta az ASZE Csoport (a Roszatom mérnökdivíziója) része. 2019-ben például a német Uniper Anlagenservice által vezetett konzorcium a Roszatomhoz tartozó NUKEM Technologies vállalattal közösen megbízást kapott két-két reaktor leszerelésére Svédországban. Így a Habeck-féle orosz atomipar ellen belengetett szankció és a német atomerőművek leállítása után is jól jönne majd Németországnak a (Roszatom) NUKEM tapasztalata…

Fordulat a társadalmi és szakmai megítélésben…

Világszerte, így Európában is egy új nukleáris reneszánsz részesei vagyunk, amelyet az ukrán-orosz konfliktus miatt kivetett Oroszország elleni brüsszeli szankciók következményei tovább erősítenek. Egyre több uniós tagország jelenti be, hogy új atomerőművet szeretne építeni, vagy meghosszabbítja a meglévők üzemidejét. De nukleáris váltóállítások is történtek, hiszen a korábban az atomerőművek leállításáról döntő Svédország ma már üzemidőket kíván hosszabbítani és új blokk építését is tervezi. Felmerül a kérdés: Ki itt valójában a rossz irányba haladó sofőr?

Németország az európai energiaválság és a súlyos ellátásbiztonsági kockázatok miatt az utolsó három atomerőművi egységet (Isar-2, Neckarwestheim-2 és Emsland) nem a tavalyi év végén, hanem 2023. április 15-én, az éjszakai órákban végleges leválasztotta a villamosenergia-hálózatról és leállították a reaktorokat. Mindezt annak ellenére tette, hogy Németországban a közvélemény-kutatási adatok szerint az emberek mintegy kétharmada ma már nem ellenzi, sőt támogatja az atomenergiát, ezért nem állíttatta volna le az atomerőművi egységeket. A lakosság mellett szakértők, szövetségek, cégvezetők és ellenzéki politikusok is egyértelműen a német atomerőművek további üzemeltetése mellett tették le a voksukat. Jó példa erre, hogy Bajorország továbbra is saját felelősséggel akarja működtetni az atomerőműveket, ezt Markus Söder tartományi miniszterelnök jelentette ki.

Nemrég két tucat tudós és Nobel-díjas nyílt levelet írt Olaf Scholz német kancellárnak a Replaneten keresztül, amelyben az energiaválságra, a klímavédelemre és az orosz gáz hiányára való hivatkozással felszólították, hogy folytassák az utolsó három atomerőmű üzemeltetését. Mindezek mellett felhívták a kancellár figyelmét arra is, hogy a három atomerőművi egység 2022-ben összességében 32,7 TWh klímabarát villamos energiát termelt, amely révén a német háztartások negyedét, szám szerint 10 milliót tudott ellátni árammal (évente a német háztartások mintegy 3200 kWh villamos energiát fogyasztanak).

A német Neckarwestheim-2 atomerőművi egységet is leállították április 15-én 23 óra 59 perckor Forrás: AP/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved/Michael Probst/Dirk Egelkraut/Facebook

A német politikai indíttatású energiapolitikát már évek óta sokszor és sok helyen keményen bírálják. 2019-ben a Wall Street Journal közölt egy cikket a német energiapolitikáról „A világ legostobább energiapolitikája” címmel. A cikk konklúziója az volt, hogy minden atomerőművet üzemeltető ország téved, fogalma sincs a valós helyzetről, kivéve a német zöldeket. Leonhard Birnbaum, az E.ON vezérigazgatója március végén a Handelsblattnak adott interjújában élesen bírálta a nukleáris leállítást. Többek között hangsúlyozta, hogy az atomerőművek leállítása a szén-dioxid-kibocsátás növekedéséhez és az importált energiaforrásoktól való nagyobb függőséghez vezet. Nem is olyan régen szintén a Wall Street Journal egy szerkesztőségi írásban gúnyolta ki a német energiapolitikát „A szén égve tartja Németország fényeit” címmel.

Makacs tények

Ha a teljes életciklusra vetítve vizsgáljuk a most leállított Isar-2, Emstand és Neckarwestheim-2 atomerőművi egységek termelési adatait, akkor azt láthatjuk, hogy a kevesebb mint 34 éves üzemidejük alatt (az első két egység 1988-ban, a harmadik 1989-ben kezdte meg kereskedelmi üzemét) az ellátásbiztonságot garantálva mintegy 1100 TWh (ez a mennyiség a hazai éves átlagfogyasztás közel huszonnégyszeresének felel meg) klímabarát villamos energiát termeltek, összeségében több mint 93 százalékos teljesítménykihasználtsági tényező mellett. Ironikus, de az utóbbi hónapokban, években annyira „nem volt szükség” az általuk termelt villamos energiára, hogy szinte mindig közel 100 százalékos teljesítményszinten üzemeltették őket. Sajnálatos, de a Neckarwestheim-2 blokkot napra pontosan 34 évvel a kereskedelmi üzembe állítása után állítottak le véglegesen.

Mindez azt is jelenti, hogy a most leállított blokkok nagyon jó műszaki állapotban vannak/voltak, hiszen még a 40 éves üzemidejüket sem érték el. Tehát a további üzemeltetés biztonságosan megoldható lett volna. A sokak által hangoztatott további üzemeltetéssel kapcsolatos ellenérv –, hogy már nincs elegendő friss nukleáris üzemanyag – sem állja meg a helyét, hiszen korábbi sajtóhírek szerint az amerikai Westinghouse felajánlotta az illetékes német minisztériumnak, hogy szükség esetén tudna/tudott volna üzemanyagot szállítani.

Exkluzív videó a most leállított Isar-2 atomerőművi egységről (angol, vagy magyar fordítás beállítható)

Sajnálatos, hogy Németország egy ideológiai alapú kormánydöntés eredményeképpen az energia- és klímaválság közepette leállította az utolsó három atomerőművi egységet is. A teljes életciklus alatt ezek a nukleáris blokkok mintegy 1,1 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsátást előztek meg a szénerőművekhez viszonyítva. Ráadásul a német atomerőművek 2008-ban még 140 TWh villamos energiát termeltek, amely érték az utolsó blokkok 2023. április 15-ei bezárást követően 0 lesz. Ha az elmúlt években az összes atomerőmű helyett szénerőműveket zártak volna be, akkor – csak ebből kifolyólag – évente mintegy 140 millió tonnával tudta volna csökkenteni Németország a kibocsátásait. De láthatóan a németek csak politikai alapon tartják fontosnak a klímavédelmet, a rideg valóságban egyáltalán nem.

Az is teljesen nyilvánvaló, hogy a német energiapolitika egyik legtragikusabb következménye, hogy a leállított atomerőművi blokkok helyét fosszilis, döntően szén- és gázerőművek vették át. Egy korábbi amerikai tanulmány szerint az általuk okozott (többlet)légszennyezés évi 1100 ember idő előtti haláláért felelős.

Közben persze a baloldali német kormány rájött – bár nem ismerte be –, hogy a német embereknek és az iparnak akkor is kell áram, amikor az időjárásfüggő nap- és szélerőművek termelése a töredékére esik vissza. A műszaki szakemberek, akikből még véletlenül sincs egy sem a német kormányban, pontosan tudják, hogy a fizikai és a műszaki korlátokat még soha senkinek sem sikerült felülírnia, mióta a világ a világ, és ez alól Németország sem kivétel. Ebben a zöldideológia vezérelte paradigmában az ellátásbiztonság garantálása érdekében szükségszerű volt, hogy az atomerőművek helyett gáz- és szénerőművek biztosítsák a stabil energiaellátást. Teljesen egyértelmű, hogy a most leállított blokkok helyét is klímagyilkos szén- és gázfüggőséget növelő gázerőművek veszik át. Jó példa erre, hogy április 15-én este 8 körül kezdték el a blokkok teljesítményét csökkenteni és közben megfigyelhető volt, hogy a szén- és gázerőművek teljesítménye növekedett. Nem a naperőműveké, hiszen az esti óráktól kezdődően ezek teljesítménye nulla volt, és nem a szélerőműveké, hiszen a nap döntő részében a közel 25 százalékos teljesítménykihasználtsági tényezőjük éjfélig 15 százalékra csökkent…

Az atomellenes Németország és az atombarát Franciaország villamosenergia-termelésének összetétele, valamint az ahhoz köthető szén-dioxid-kibocsátás április 17-én reggel 7 óra körül Forrás: electricitymaps.com

Egy másik példa: az ábrán jól látható, hogy április 17-én reggel 7 óra körül a német áramtermelés közel több mint 60 százalékát szén- és gázerőművek biztosították, miközben a francia termelés közel 60 százalékát atomerőművek, ezért akkora a különbség a két kibocsátási érték között. Tegyük hozzá azt is, hogy a német nap- és szélerőművek beépített, közel 135 000 MW-nyi kapacitásából csak kevesebb, mint 6000 MW állt rendelkezésre. A németországi atomerőművek hiánya miatt pedig még szükség volt francia atomerőművekből származó atomáramra is.

A háború és a szankcionált orosz gáz kiesése miatt pedig ma Németország döntő részben a szénre támaszkodik, így ma a szénerőművek a reneszánszukat élik. A tervek szerint a klímagyilkos szénerőművek közül az utolsót csak 2038!!! végéig kívánják leállítani.

A szénerőművek mellékhatásai

Mindezek klímavédelmi szempontból is roppant károsak, hiszen a szén- és gázerőművi termelés az elmúlt években tapasztalható növekedése nemhogy csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást, hanem növeli, hiszen a németek úgy égetik a szenet és a gázt, mintha nem lenne holnap. Csak tavaly 30 millió tonnával több volt a német szén-dioxid-kibocsátás, mint 2020-ban. Ennek eredményeképpen Németország folyamatosan bukja el a klímavédelmi célok teljesítését.

Ha valakinek még maradt volna kétsége, néhány adalék a fentiekhez. Nem túl meglepő módon a szénerőművekhez szénre is szükség van. Az ukrán-orosz konfliktus előtt a német szenes erőművekhez szükséges szén 50 százaléka Oroszországból érkezett, de közben Brüsszel az orosz szenet is szankció alá vette. Ezért a német szénimportőrök dél-afrikai, ausztráliai, amerikai, indonéz és kolumbiai forrásokból szerzik be az erőművekhez a szenet. Utóbbi ország most éppen azt ünnepli, hogy a szénexport váratlanul fellendült a németek által rekordmennyiségben importált szén miatt. Közben természetesen a német belföldi, még nagy tartalékkal rendelkező lignitbányászatot is felpörgetik, amelynek bizonyára újabb falvak és templomok esnek majd áldozatul, mint ahogy erre korábban már többször is volt példa. Öt évvel ezelőtt például a világ döbbenten figyelte, amint ledózerolják Immerath település St. Lambertus neoromán templomát, hogy a helyén szénbányát nyissanak. A település többi részét és a kórházat már korábban a földdel tették egyenlővé és felszámolták a temetőt is, miután a lakosokat kitelepítették.

Németországban 2018. január elején egyszerűen ledózerolták az Immerath település St. Lambertus neoromán templomát, hogy a helyén szénbányát nyissanak.

A pusztítás tovább folytatódik. Az elmúlt időszakban arról szóltak a hazai és a nemzetközi híradások, hogy Németországban a rendőrök és a tüntetők újra összecsaptak egy lignitbánya terjeszkedése miatt. A következő években további falvak eshetnek áldozatul a bányanyitásoknak. A hambachi lignitbánya szélén, Kerpen-Manheim határában már felsorakoztak a munkagépek. A település arról híres, hogy itt található a legendás F1-autóversenyző Michael Schumacher és öccse, Ralf Schumacher szülőháza és a gokartpálya, ahonnan pályafutásuk indult. A német politikának azonban ez sem számít, hiszen a tervek szerint ezt a települést a templommal, Schumacher fivérek szülői házával és a temetővel, ahol édesanyajuk nyugszik, mindenestül el fogják törölni a föld színéről. Mindez arrafelé a társadalom többségének érdekére hivatkozva törvényes.

Fokozódik a gázerőművek szerepe is

Közben az is jól megfigyelhető, hogy a gázerőművek termelése is elengedhetetlen az olyan időszakokban, amikor a nap- és szélerőművek termelési a töredékére esik vissza. Ez a helyzet pedig rövid és középtávon is tovább fog folytatódni, hiszen most három, télen-nyáron, éjjel-nappal üzemelni képes atomerőművet állítottak le véglegesen, emellett pedig Németország – bár most még szénreneszánsz van – azt tervezi, hogy megszabadul a klímavédelmi okokból is káros szénerőművektől, amelyek jelenleg 38 000 MW kapacitást képviselnek.

A legújabb hírek pedig arról szólnak, hogy a németek 2030-ig a kieső kapacitások alternatívájaként akár 25 000 MW új gázerőművi kapacitást is létesíthetnek. Bár sok szakértő szerint a jövőben ennek a többszörösére lenne szükség. A sok milliós kérdés csak az, hogy ezt az új, hatalmas kapacitást ki és milyen forrásból fogja megépíteni és honnan lesz az üzemeltetésükhöz szükséges olcsóbb és megfelelő mennyiségű földgáz, vagy hidrogén… Itt érdemes megjegyezni, hogy eredetileg az Oroszországot Németországgal összekötő Északi-Áramlat II. földgázvezeték-rendszert is azért építették meg, hogy olcsó és nagy mennyiségű földgázzal lássa el a német embereket és ipart.

Időjárásfüggő megújulókkal nem lehet ellátásbiztonságot garantálni, ezért amikor ezek termelése a töredékre esik vissza, akkor a „helyüket” a német szén- és gázerőművek, valamint például a francia atomáram import veszi át Forrás: Andre Laaks,Essen/Andre Laaks,Rwe Ag/RWE

Politikai álszentség

Teljesen nyilvánvaló, hogy a nap- és szélerőművek nem tudnak ellátásbiztonságot garantálni, ezért szükség van a szén- és gázerőművek termelésére is, de sok esetben ez sem elegendő. Az elmúlt években már nagyon sokszor előfordult, hogy a német rendszerirányítók arra utasították az egyes nagyipari fogyasztókat, hogy bizonyos időszakokban mérsékeljék, vagy teljesen állítsák le a fogyasztásukat a rendszeregyensúly garantálása érdekében. Az ilyen esetek azért is történhetnek meg, mert az európai villamosenergia-rendszer már most is kapacitáshiányos, ezért egyes időszakokban egész egyszerűen az importlehetőségek korlátozottak. Arról nem is beszélve, hogy a német politika álszentségét mutatja az is, hogy bár már az összes atomerőművet bezárták, de közben szűkös helyzetekben a franciáktól elfogadják a döntően az atomerőművekből származó import villamos energiát.

Ezzel kapcsolatban tesztelésként megkérdeztem a ma nagyon közkedvelt ChatGPT-t, hogy mit gondol erről. A kérdésem így szólt: „Ha a németek nem szeretik az atomenergiát, akkor miért fogadják el a franciaországi atomerőművekből származó villamos energiát?”

A ChatGPT szó szerinti válasza: „Németország azért fogadja el a franciaországi atomerőművekből származó villamos energiát, mert az elérhető és stabil energiaforrás, amely segíti a villamosenergia-ellátás biztonságának fenntartását. A németországi atomerőművek leállításának hatására az országban szükség van az energia importálására más országokból. Franciaország az egyik vezető atomenergia használója, és az ország nagy mennyiségű villamos energiát exportál a szomszédos országokba, köztük Németországba is. Így Németország a franciaországi atomerőművekből származó villamos energiára támaszkodik, amely a németországi energiaellátás biztosításában fontos szerepet játszik.”

Időjárásfüggő megújulókkal nem lehet ellátásbiztonságot garantálni, ezért amikor ezek termelése a töredékre esik vissza, akkor a „helyüket” a német szén- és gázerőművek, valamint például a francia atomáram import veszi át Forrás: RWE

Az olcsóbb megújulók mítosza

A német politika a mai napig azzal próbálja áltatni az embereket, hogy az atomenergia drága és a megújulók egyre olcsóbbak. Nos, ez a valóságban nem igazán van így, hiszen a megújuló lobbi által okozott energiapolitikai dráma következménye az is, hogy Európában ma Németországban a hatalmas beépített, közel 130 000 MW-nyi nap- és szélerőművi kapacitás ellenére az egyik legdrágább a háztartási villamos energia ára. Idén márciusban egy berlini fogyasztó 1 kWh áramért közel 44 eurócentet fizetett, miközben egy budapesti – kedvezményes árként – csak 9 eurócentet. A különbség óriási! Hozzátéve azt is, hogy az elmúlt években a megújulók hatalmas – éves szinten közel 30 milliárd eurós – támogatása ellenére is folyamatosan emelkedtek az áramárak. Ezért a német kormány az árak drámai emelkedésének fékezése érdekében már kénytelen volt módosítani a támogatási rendszert, így 2023-tól már szövetségi kormány adófizetői forrásokból származó Energia- és Klímaalapjából finanszírozzák a megújulók támogatását. Miközben 100 százalékban borítékolható az is, hogy az atomerőművek leállítása tovább fogja növelni a villamos energia árát, vagy a szükséges szövetségi támogatásokat, hiszen a szén- és gázerőművek üzemeltetése további költségeket fog generálni, valamint a „beígért” további nap- és szélerőművi kapacitásokat is valakinek finanszíroznia kell.

A jövő…

Robert Habeck német gazdasági miniszter természetesen nyugtat, hogy az ellátásbiztonság garantálása érdekében megvannak a „szükséges kapacitások”, de azt a titkot nem fedi fel, hogy e kapacitások alatt döntően szén- és gázerőműveket, valamint például Franciaországból származó atomáramot érti.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a németországi villamosenergia-igények a jövőben növekedni fognak, ezt a növekedést pedig az ellátásbiztonságot garantálni nem képes növekvő nap- és szélerőművi kapacitások sem tudják majd ellensúlyozni, ezért Németország szénimportja tovább fog növekedni, újabb falvakat fognak ledózerolni a szénerőművek terjeszkedése miatt, valamint fennáll a 100 milliós kérdés, hogy az amúgy is drágán üzemelő gázerőművekhez vajon honnan lesz megfelelő mennyiségű és olcsó árú gáz. Az is borítékolható, hogy a legjobb esetben is – a rendszeregyensúly biztosítása érdekében – bizonyos időszakokban fogyasztói

korlátozásokat kell majd elrendelni… Az utolsó három német atomerőművi egység leállítása pedig egész egyszerűen az atomellenes mítoszokkal és irracionális vádaskodással táplált, szükségtelen, önkárosító cselekedet. A sötétzöld ideológia áldozata.

Hárfás Zsolt

atomenergetikai szakértő,

az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője