Pontosan egy évvel ezelőtt aratott történelmi győzelmet a Fidesz-KDNP által megtestesített polgári-nemzeti oldal a 2022-es országgyűlési választáson, amelynek köszönhetően Orbán Viktor miniszterelnök összesen ötödik alkalommal alakíthatott kormányt. Egyetért azokkal a szakértőkkel, akik szerint a Fidesz-KDNP szövetség fölényes győzelmében jelentős szerepet játszott a kampányban egyértelműen képviselt békepárti álláspont?
2022. február 24-étől egyértelműen a háború jelentette a kampány fő témáját. Márki-Zay Péter már a konfliktus kitörése előtti napokban jelezte, hogy kész lenne haditechnikai eszközök átadására, sőt akár a Magyar Honvédség élőerőit is a frontokra küldené. Ezt a baloldali pártok kivétel nélkül megerősítették, míg a kormányoldal elkötelezte magát a béke mellett, és mindent megtett annak érdekében, hogy hazánk távol tartsa magát az összecsapásoktól.
Mivel a magyar emberek fizikai és anyagi biztonsága forgott kockán, nem csoda, hogy ez a különbség döntő jelentőségűvé vált a választás kimenetele szempontjából, s a történelmi viharok között történelmi győzelmet aratott a nemzeti oldal.
A kampányidőszak előrehaladtával egymás után buktak ki a csontvázak a szekrényből az ellenzéki pártok finanszírozását illetően, gondolhatunk a Városháza-gate-re, illetve az Action for Democracy körüli botránysorozatra. Tekintettel a szomszédban kirobbant orosz-ukrán háborúra, milyen nemzetbiztonsági és a nemzeti szuverenitást érintő kockázatai lennének, ha jelenleg egy amerikai és globalista pénzügyi köröknek kiszolgáltatott kormánya lenne Magyarországnak?
Ebben az esetben Magyarország ugyanazt tenné, amit sok más európai államtól látunk, saját védelmi képességeinek rovására Ukrajnába küldené fegyvereit, hozzájárulva a háború eszkalációjához, növelve elsősorban a kárpátaljai magyarság veszélyeztetettségét.
Hazánk ugyanúgy lépdelne a háborús féllé válás irányába, mint azok az országok, amelyek először csak sisakok átadására voltak hajlandóak, ma pedig már tankokat és vadászgépeket szállítanak a konfliktuszónába.
A guruló dollárok ügye kapcsán napvilágot látott tények rámutatnak, hogy az ellenzék amerikai szélsőbaloldali finanszírozóinak „tanácsait" követte, amikor népszerűtlen álláspontra helyezkedett a háború kapcsán, és máig így értelmezhetjük lépéseiket.
Mindeközben a háborúpárti dollárbaloldali térfélen úgy tűnik, a Gyurcsány-párt maradt az egyedüli meghatározó szereplő. Hogyan tudták Gyurcsányék tulajdonképpen „bedarálni" a felelősséghárításba és a koncon való kicsinyes rágódásba belefeledkező egykori szövetséges vetélytársakat?
Gyurcsány dominanciája már a választás előtt megmutatkozott a baloldalon, és a vereség után is ő ébredt a leghamarabb.
Azért sem véletlen, hogy a baloldal ma is a tavalyihoz hasonló vereséget szenvedne, mert az a fajta dominanciaharc, maradék konc fölötti marakodás, amit ellenzékben láthatunk tőlük, kormányzati pozícióban is megtörténne.
A legfrissebb mérések szerint a kormányoldalnak továbbra is töretlen a támogatottsága, miközben a magyar emberek továbbra sem kérnek a dollárbaloldalból. Milyen módon járul hozzá a látványos társadalmi támogatottság a békepárti ígéretek következetes betartásához (szankciók alóli kivételek kérése, rezsivédelmi politika), illetve tekinthetjük-e egymást erősítő tényezőknek a békepártiságot és a magas támogatottságot?
Mivel a választási felkészülés legfontosabb, leghúsbavágóbb kérdéséről van szó, az egyes álláspontokat értelmezhetjük a két oldal legfőbb ígéreteként.
Ilyen szempontból a választás egyfajta népszavazás volt, ahol az emberek elutasították a háborús bevonódás lehetőségét.
A kormányoldal tartotta magát szavához, és a nagy nemzetközi nyomás ellenére sem hajlandó fegyverek átadására.
Ennek a nyomásnak a nagyságrendjét jelzi, hogy a szomszédos Szlovákia kormánya parlamenti felhatalmazás nélkül és a választópolgárok túlnyomó többségének ellenzése mellett adja át utolsó vadászgépeit Ukrajnának, dacára annak, hogy néhány hónap múlva a szavazóurnáknál kell megméretniük magukat.
A magyarországi balliberálisok is ragaszkodnak mélyen elutasított háborúpárti álláspontjukhoz, amit az is jelez, hogy a múlt héten az Országgyűlésben elutasították a kormánypártok békepárti határozati javaslatát.
Ha nem értesültünk volna a guruló dollárok ügyéről, bizonyára széttárnánk a kezünket a politikai önsorsrontás láttán, a külföldi befolyásolás ténye azonban sok mindent a helyére tesz.
Mi a magyarázat arra, hogy miközben a polgári-nemzeti kormányzat mindig az emberek védelme érdekében tett lépésekre helyezte a hangsúlyt valós válsághelyzetekben, addig a baloldali kormányok „válságkezelése" egyrészről az általuk előidézett tűzoltásban (mint 2006-ban), vagy a baloldali kánon feléneklését jelentette?
A töretlen kormánypárti előnyt mutató közvélemény-kutatási adatokban az is visszatükröződik, hogy az emberek tapasztalataikból tudják, milyen „válságkezelésre" számíthatnának a baloldaltól, melynek nyomán a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok idején rengetegen vesztették el állásukat. A nemzeti kormány viszont a háborúból és Brüsszel elhibázott szankciós politikájából adódó gazdasági nehézségek között is komoly és eredményes lépéseket tett a foglalkoztatás magas szinten tartása érdekében.
Az inflációt gerjesztő korlátozó intézkedések hatásaival szemben érezhető segítséget jelentett az árstopok rendszere és a rezsivédelem átlagfogyasztásig terjedő fenntartása, melynek köszönhetően a háztartások 80 százaléka teljes mértékben a csökkentett áron jut gázhoz, 65 százalékuk pedig villamos energiához is.
Hogyan befolyásolták az elmúlt év folyamán a brüsszeli vezetés hozzáállását a helyreállítási alapból származó, Magyarországnak járó források visszatartását illetően a nemzeti kormány gyermekvédelemmel és békepártiságával kapcsolatos ellenséges magatartás?
Brüsszel már az országgyűlési választás után két nappal jelezte, hogy nem elégedett annak eredményével, Ursula von der Leyen bejelentette, hogy eljárást indítanak hazánk ellen, és feltételekhez kötik a Magyarországnak szerződés szerint járó uniós források kifizetését. A kormány megkötötte a szükséges és vállalható kompromisszumokat, változtatott a megjelölt szabályozásokon, a Bizottság azonban máig úgy viselkedik, mint egy kukacoskodó bürokrata, aki nem elintézi, hanem bonyolítja a rábízott ügyeket.
Mint néhány elszólásból kiderült, az újabb és újabb követeléseik mögött valójában az húzódik meg, hogy nem tudják elfogadni hazánk békepárti álláspontját, illetve azt a gyermekvédelmi szabályozást, mely mögött éppen 2022. április 3-án sorakoztak fel a magyar emberek soha nem látott egységben.
Vera Jourova brüsszeli biztos szerint Magyarországot számon kell kérni háborúpárti álláspontja miatt, Daniel Freund EP-képviselő pedig azt mondta, hogy amíg a kiskorúakat óvó törvények életben vannak, nem érkezhetnek uniós források Magyarországra.
Ugyancsak egy évvel ezelőtt került sor a gyermekvédelmi népszavazásra, amely témafelvetésének sajnos tragikus aktualitást ad az elmúlt héten Nashville-ben bekövetkezett terrortámadás, amelyet vérlázító módon transznemű szervezetek is üdvözöltek. Válasz lehet az LMBT-ideológia kútmérgezésére az európai közélet számára a gyermekek életét és szexuális fejlődését védelmező magyar politika?
Egy éve 3,7 millióan álltak ki a gyermekvédelem ügye mellett az erről szóló népszavazáson.
A baloldal a kérdéseket aberráltnak, a referendumot figyelemelterelésnek nevezte, és míg a kormány az elmúlt időszak hátborzongató pedofil-botrányai után tovább szigorítaná a kiskorúak megóvását szolgáló szabályozást, ők minden követ megmozgatnak Brüsszelben, hogy a már elfogadott törvényt is eltöröljék.