Persze, ez előre látható volt, amikor gigantikus kabinetet épített, amikor pőre politikai érdekből leállított már induló beruházásokat, hogy aztán sokkal drágábban, kisebb tartalommal újraoszthassa azokat a neki tetsző cégek között. Így lett szerényebb a Blaha Lujza tér és a Lánchíd rendbetételére szolgáló beruházás is.
Évek óta találgatjuk, hogy a hiperpasszív főpolgármester személye köré épített 44 fős tanácsadói testületből kik lehettek azok, akik ezeket a remek tanácsokat sugdosták a fülébe. Mint ahogy azt is találgattuk, vajon mennyibe kerülnek a budapestieknek azok a tanácsadók, akik előkészítik (vagy lediktálják) a főpolgármester döntéseit.
Nos, most itt vannak a számok... Persze, hogy valójában mi volt a baloldali propagandagépezetet szolgáló HVG célja, amikor közérdekű adatigényléssel kiderítették a tanácsadók összesített bérköltségét, azt nem tudni. Lehet, hogy kisebb összegre számítottak és így akarták „szerecsenmosdatni" Karácsonyt. Ha így volt, hát nem jött be.
Kiderült ugyanis, hogy a baloldali vezetésű Városháza évente átlagosan mintegy 400 millió forintot költ a tanácsadóira, akad közülük, aki havi bruttó 1,3 millió forintot tehet zsebre.
Tudjuk, hogy Karácsony Gergelynek nem erőssége a matematika, hiszen a Főváros vagyonánál is elszámolta magát valahogy 30 milliárd forinttal, ezért őt nem kérem, hogy számolgasson, de mi azért tegyük meg!
A Fogaskerekű felújítása (a leállítás helyett) 120 millió forintba került volna. A COVID-válság idején ugyanennyi pénzből Karácsonyék megduplázhatták volna a megvásárolt antigén tesztek számát. A Blaha Lujza tér pont 400 millióval lett drágább az eredeti tervhez képest (csak nem valamelyik tanácsadó ötlete alapján?!).
De máshol is visszaköszön a 400 millió forintos bűvös szám. Ugyanennyit vert el a főváros, amikor leállították az újpalotai villamosberuházást és ugyanekkora volt eleinte a közösségi költségvetés keretösszege, amit aztán megemeltek, így tavaly már 1 milliárd forintból lehetett olyan kiváló projekteket létesíteni, mint a közterületi piszoárok, óvodai komposztálók vagy legális „streetart-akciók".
De ez csak néhány példa arra, hogy mit tart fontosnak, és mit nem a Karácsony vezette Városháza. A haverok (ld. pl. Jávor Benedek brüsszeli irodája...) kifizetése fontos, a Soros-civilek támogatása fontos, a közúti közlekedés szétzilálása fontos, de a tömegközlekedés fejlesztése láthatóan nem fontos, az átlátható gazdálkodás nem fontos, ahogy nem fontos a jó viszony fenntartása sem a kormánnyal, amely egyébként irdatlan pénzekkel támogatja a fővárosi beruházásokat – akármit állít is ezzel szemben Budapest első ember.
Szinte már én unom, annyit kell ismételnünk a Vaslady, Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök mondását: „Az a baj a kommunistákkal, hogy mindig kifogynak a mások pénzéből..." És ezen az sem változtat, ha ezek a kommunisták zöldre festik magukat, és tanácsadói hálózatnak hívják a rendszerszintű sikkasztást.
M. Kovács Róbert