Megfojtotta a feleségét a pesti férfi, majd meg akarta erőszakolni a saját húgát, végül őt is kivégezte
2023. május 07. 11:06
Budapest, 2020. július 26.
Napelemek a felújított panelházak tetején a Kondor Béla sétány közelében, a Havanna lakótelepen.
MTVA/Bizományosi: Róka László
***************************
Kedves Felhasználó!
Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzője/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt.
Vágólapra másolva!
Megölte élettársát, amiért 12 évig ült börtönben, majd szabadulása után néhány évvel, a nyolcvanas évek közepén a húgát is meggyilkolta Kriminár János. A visszaeső gyilkos ügyét 1987-ben hét napon át tárgyalta a Fővárosi Bíróság, de a férfi egyetlen egyszer sem szólalt meg. Nem azért, mert megtagadta volna a vallomástételt vagy a bíró kérdéseire a választ, írásban ugyanis mindenre válaszolt. A tárgyaláson pedig kézzel-lábbal mutogatott. A bírósági eljárás utolsó napján az addig néma vádlott az utolsó szó jogán mégis megszólalt, és azt mondta, hogy ártatlan, és fogalma sincs, hogyan halt meg a húga. A bíró azonban helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, vagyis a halálbüntetést. 1987. április 2-án végezték ki Budapesten. Ezután még hat elítélten hajtották végre a halálos ítéletet Magyarországon, mielőtt eltörölték volna a halálbüntetést. Az utolsó olyan magyarországi kivégzett története, akit Budapesten elkövetett bűncselekményért akasztottak fel.
Az alföldi parasztcsaládból származó férfi valamiféle súlyos, szexuális jellegű gyerekkori traumán mehetett keresztül. A szakértők később azt állapították meg: ez komoly szerepet játszhatott abban, hogy ilyen kegyetlen, kíméletlen, agresszív gyilkossá vált. Apja részeges volt, és a második világháború után súlyos betegség miatt halt meg. Kriminár - aki önmagát beszédesen csak Krimiként emlegette - elvégezte a nyolc általánost, szakmát azonban nem tanult. Egy pécsi bányába ment dolgozni. Alig néhány hónap múlva már lopás és nemi erőszak kísérlete miatt el is ítélték. Az egyik tárgyalásán ismerkedett meg Máriával, akivel később furcsa élettársi kapcsolatban élt. Hol külön váltak, hol újra összeköltöztek. Kriminár agresszív volt az asszonnyal és annak anyjával is, többször megverte őket.
1969 végén pedig egy verekedés után három napig bezárva tartotta a két nőt.
Anya és lánya végül el tudott menekülni, amikor a férfi nem volt otthon, mindketten elköltöztek. A fiatal nő azonban december 30-án visszament a közös lakásukba a holmijáért.
Kriminár kérlelte, hogy maradjon vele. Mivel Mária azt válaszolta, hogy nem marad, és vége közöttük mindennek, Kriminár megfojtotta a nőt.
A gyilkosság után a férfi kezet mosott, a holttestet a kanapéra fektette, összekulcsolta a kezét, visszadugta a nyelvét és letakarta. Sötét ruhába öltözött, aztán rendőrt hívott és közölte:
Hazavágtam az asszonyt. Ezzel igazságot szolgáltattam, szolgáltassanak igazságot rajtam is."
A bíróság 12 év fegyházra ítélte. Kriminár pedig saját maga fellebbezett súlyosbításért, halálbüntetés kiszabását kérte magára, mondván, hogy nem tud a megölt élettársa nélkül élni. Ekkor még a bíróság nem ítélte halálra. A tizenkét évnyi börtönbüntetést nagyrészt a szegedi Csillagbörtönben ülte le. Testvérei közül kizárólag a húgával, Tóth Mihálynéval – akinek egy lánya is volt - tartotta a kapcsolatot. Az akkor még házas - később elvált -, nővel rendszeresen levelezett, és az összesen negyvenezer forintnyi rabkeresményét is elküldte neki, ami akkor jelentős összeg volt. Ehhez jött még húszezer forintnyi örökség, amit az anyjuk halála után kapott. Az anya egyébként öngyilkos lett azért, mert a fia - Kriminár - megölte az élettársát. A gyilkos leülte a 12 évet, és 1981. december 29-én szabadult.
Szegedi Csillagbörtön, 1985 Forrás: Fortepan, adományozó: Urbán Tamás
A második gyilkosság
Szabadulása után Kriminár a hatvanezer forintot meg is kapta a húgától. Tóth Mihályné azt is megengedte, hogy fivére hozzá költözzön, mert a férfinek nem volt hol laknia. Tóthné tíz év körüli lányával, Edittel élt. Amikor Kriminár odaköltözött, hárman laktak az apró lakásban. Kriminár a húsiparban helyezkedett el mint darálós betanított munkás. Minden idejét és energiáját a munkára fordította, szabadidejében pedig leginkább sörözött. Szeretett berúgni, egy tanúvallomás szerint
mindig volt benne ital, de az ritkán fordult elő, hogy totál részeg lett volna".
Dupla műszakokat, túlórákat vállalt, mellette fusizott is, és jól keresett. A munkatársakkal viszont nem jött ki, féltek tőle, mert sokszor agresszív volt. Mivel Tóthné és Kriminár kapcsolata nem volt békés, ezért a férfi úgy döntött, épít egy kisebb házat. Tóth Mihályné lakásának udvarán lebontották a nyári konyhát és annak helyére húzták fel a kis tákolmányt - amelyre nem volt engedély. Kriminár ezután ide költözött, de egy szomszéd idős asszony többszöri felszólítás után hivatalos panaszt tett, mert a kéményből felszálló füst pont az udvarába szállt, és ez zavarta. A kalyibát le kellett bontani.
Ezután a férfi és húga kapcsolata még jobban elmérgesedett.
Az elvált Tóthné ugyanis megismerkedett egy férfival, aki hozzájuk költözött. Kriminárnak ez nem tetszett, ráadásul, miután le kellett bontani az udvari kis házat, már nem költözhetett vissza a lakásba. Emiatt is dühös volt, ráadásul
kikezdett Tóthné tizennégy éves lányával is, sőt, a gyilkos férfi nemcsak a tinédzser lányt zaklatta szexuálisan, hanem saját húgát is megpróbálta megerőszakolni.
Egyes vallomások szerint kifejezetten vonzódott a húgához, és annak új szerelmét - a szintén börtönviselt K. Imrét - csak bikának nevezte, és azt állította: miatta kellett elhagynia a kis lakást.
Kriminár végeredményben úgy viselkedett, mint akit megcsaltak.
Többször meg is fenyegette Tóthnét, hogy megöli. A nő a rendőrségtől próbált segítséget kérni, és fel is jelentette bátyját életveszélyes fenyegetés, magánlaksértés és könnyű testi sértés miatt. A rendőrség azonban nem tett semmit. Néhány héttel a gyilkosság előtt Kriminár elment húga volt férjéhez, ahol csak a férfi új barátnője volt otthon.
A Kriminár számára teljesen ismeretlen nőnek azt mondta, meg fogja ölni a húgát, és mivel már fojtott meg embert, tudja, hogyan kell megragadni a nyakat.
Ezután olyan erővel szorította meg a nőt, hogy annak bekékült a válla. A rémült asszony közvetett úton figyelmeztette Tóth Mihálynét. Kriminár 1985. július 29-én az egyik barátjánál borozgatott.
Részegen indult hazafelé, amikor eldöntötte, hogy megöli húgát.
Este 9 óra körül érkezett Tóthné XIX. kerületi házához. Átmászott a kerítésen, és az udvaron elrejtőzött. A nő nem sokkal később kiment a kertbe, hogy néhány frissen mosott ruhát kiteregessen. A fivére ekkor támadt rá, leütötte, fojtogatta. A nő segítségért kiabált, amit meghallott a lánya, aki a szomszédba rohant, hogy segítséget kérjen. Tóthné új élettársa, K. Imre ekkor már nem élt – korábban öngyilkos lett. Ő tehát már nem lakott a házban. Tóthné ekkor már csupa vér volt, mert a dulakodás közben eleshetett és beverte a fejét.
Elvérzek, te marha!"
- kiabálta. A szomszédok szerint Kriminár egyre csak valami papírról és tartozásról hadovált. Kriminár legalább fél órán keresztül ütötte-verte, fojtogatta húgát a belső udvaron. Az agresszív férfival a szomszédasszony sem bírt. Egy másik szomszéd is átjött, aki ráordított Kriminárra, de ez sem érdekelte a megvadult gyilkost, tovább fojtogatta a húgát.
Kriminárt ekkor már egyáltalán nem érdekelte, hogy elkaphatják. Mindenképpen be akarta fejezni a gyilkosságot.
A földön fekvő húga mellett térdelt és miközben ütötte, őrjöngve kiabálta neki, hogy
elzavartál a bikádért, a pénzemet meg elvetted".
Az egyik idős szomszéd újra megpróbálta lerángatni Kriminárt a húgáról, de a férfi ekkor belerúgott egyet.
Megöli anyut!"
- sikoltozott Edit, aki éppen a házban élő utolsó szomszédot riasztotta. Ebben a lakásban is idősek éltek, Kriminár pedig erős volt. Az idős házaspár próbálta lerángatni Kriminárt az asszonyról, de a gyilkos férfi mindkettőjüket megütötte. Ekkor Tóthné kihasználta a pillanatot, mert a bátyja nem szorította annyira, és lányával bemenekült a házaspár lakásába. Az ajtó kifelé nyílt. Kétségbeesetten próbálták befelé húzni, Kriminár pedig kívülről igyekezett feltépni. Az idősek ismét megkíséreltek beavatkozni, mire újabb pofonokat kaptak.
Tóthné védekezésképpen egy sörösüveget vert szét a gyilkos fején, de az neki meg se kottyant.
A lakók szerint úgy rángatta vissza az udvarra a nőt, mint egy darab rongyot. Tóthné ekkor már testileg és lelkileg is megtört, képtelen volt küzdeni az életéért. A férfi testsúlyával áldozata nyakát a földre szorítva fojtogatta. Pontosan így csinálta 1969-ben is, amikor megölte Máriát. A sikolyokat és az ordítozást a párhuzamos utcában is hallani lehetett. Kriminár Jánost végül két fiatalabb szomszéd férfi szerelte le, akik átugrottak a kerítésen és leszorították a karját. Edit a közelben lévő telefonról hívta a rendőrséget, akik gyorsan kiértek a helyszínre és megbilincselték a gyilkost. Az asszony felcsúszott otthonkában, csupasz alsótesttel, véresen hevert a földön.
Nem halott, csak szimulál"
- mondta a gyilkos. Tóth Mihálynén már nem lehetett segíteni, nem élte túl fivére támadását.
1989, Maglódi út 139., Budapesti Fegyház és Börtön Forrás: Fortepan/Urbán Tamás
A tárgyaláson néma volt a gyilkos
Kriminárt első fokon halálra ítélték, de a vádlott fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság másodfokon tárgyalta az ügyet, ahol Kriminár napokig nem szólalt meg. Csak írásban válaszolt a kérdésekre, illetve kézzel-lábbal mutogatta el, hogy – őt kivéve – kik tehetnek a gyilkosságról. A gyilkos azt mondta, azért nem szólal meg, mert "hallgatni csak az igazi férfiak tudnak".
Az aljas indokból, különös kegyetlenséggel és különös visszaesőként elkövetett emberöléssel vádolt 47 éves Kriminár János, nem is elsősorban bűncselekménye, hanem a tárgyaláson tanúsított „speciális" magatartása miatt vált emlékezetessé"
– írta a jogerősen halálra ítélt Kriminár büntetőügyéről szóló tudósítását a nyolcvanas évek egyik legnagyszerűbb bűnügyi újságírója, Schmidt Attila 1987. február 26-án. A tanúk közül mindenki ugyanazt mondta a történtekről. Ám Kriminár máshogy akart emlékezni. Szerinte őt támadta meg a húga és az unokahúga, amikor elsétált a ház előtt. Aztán a lakók is nekiestek. Igaz, hogy Tóthnét válaszul agyba-főbe verte, de nem fojtotta meg.
Én a húgomat ütöttem, vágtam, rúgtam, lehet, hogy az egyik kezemmel fogtam a torkát, a másikkal pedig adtam neki."
Ezt a védekezést a bíróság tételesen cáfolta. Kriminár továbbra is csak mutogatott a tárgyaláson.
Ha nőkről volt szó, kezét úgy rakta maga elé, mintha nagy melleket formázna velük. A kérdésre, hogy elismeri-e a bűnösségét, kétszer pofon ütötte magát.
A tárgyalóteremben írt leveleinek többsége
Méjen Tisztelt Bíróság"
megszólítással kezdődött. A gyanúsítottat az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben is vizsgálták, de kijelentette, hogy nem kísérleti nyúl, hagyják békén, különben is, miután megfojtotta Máriát, már megvizsgálták az intézetben. Pontosan tudhatta, hogy ha beszámíthatónak találják, fel fogják akasztani.
1989, Maglódi út 139., Budapesti Fegyház és Börtön Forrás: Fortepan/Urbán Tamás
Az előzetes letartóztatásban töltött idő alatt senkivel nem tartotta a kapcsolatot, de vele sem akart érintkezni senki. Nevelője szerint teljesen magára maradt. „Primitíven szentimentális" volt, minden versben olvasott vagy rádióban hallott tragédiára elsírta magát.
A zárka takarításakor többször „elgurult nála a gyógyszer", amikor azt mondták neki, hogy ügyetlenül önti ki a felmosóvizet. Ilyenkor ököllel csapkodta a saját fejét. Aztán mintha mi sem történt volna, tovább dolgozott.
A visszaeső gyilkos ügyét hét napon át tárgyalta a Fővárosi Bíróság. Az utolsó napon az addig "néma" vádlott mégis megszólalt. Az utolsó szó jogán ezt mondta:
Tisztelt Legfelsőbb Bíróság, ártatlan vagyok. Nem öltem meg a testvéremet, sőt, engem is megtámadtak. Arról fogalmam sincs, hogyan halt meg a húgom."
A bíró azonban helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, ami így jogerőssé vált. Kriminár János kegyelmet kért, de nem kapott.
Végrendelkezni nem akarok"
- véste fel egy papírra.
A kivégzés 1987. április 2-án hajnalban megtörtént a Budapesti Fegyház és Börtönben.
Akkor még nem lehetett tudni, hogy ő az utolsó olyan magyarországi kivégzett, akit Budapesten elkövetett bűncselekményért akasztottak fel. Holttestét, egy egyszerű átadás-átvételi elismervény tanúsítvány szerint a szomszédos Rákoskeresztúri új köztemetőbe vitték.
Az 1945-1988 között magyar bíróságok ítélete alapján kivégzettek. A listán az utolsó tíz személy olvasható Forrás: neb.hu
A lapok - köztük a Kelet-Magyarország című újság - 1987. április 3-án rövid hírt közölt a kivégzésről:
Csütörtökön végrehajtották a halálos ítéletet a korábban többszörösen büntetett Kriminár Jánoson. A férfit aljas indokból, különös kegyetlenséggel és többszörös visszaesőként elkövetett emberölés büntette miatt a Fővárosi Bíróság ítélte a legsúlyosabb büntetésre, s azt a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta. A kegyelmi kérvényt elutasították. Az ügy előzményeihez tartozik, hogy Kriminár 1969-ben megfojtotta az élettársát, ezért a bíróság 12 évi szabadságvesztésre ítélte. Büntetéséből 1981. december 29-én szabadult. Ezután húgához, Tóth Mihálynéhoz költözött, annak lakását később azonban el kellett hagynia 1985. július 29-én Kriminár vélt sérelmei miatt, bosszúból, brutális módon bántalmazta, majd megfojtotta testvérét."
Tíz évvel később a Kurir készített egy interjút az utolsó hóhérral, aki Kriminárt is kivégezte. Azt mondta:
A kegyetlen gyilkos utolsó vacsorára kolbászt és befőttet kért.
Még a siralomházban sem akart találkozni egyetlen hozzátartozójával sem, de valójában őt sem akarta látni senki.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
