A spanyol elemző elmondta véleményét arról, hogyan látja a sajtószabadság helyzetét Magyarországon. Szerinte
az összes tisztességtelen, politikai indíttatású rágalom közül, amit a globális liberalizmus rendszeresen Magyarországra hány, talán ez a leghazugabb. Magyarországon szabad média-ökoszisztéma van. Ha szabadabbá is válhatna, az a fejlődési lehetőség minden európai országban is megvan – és van, ahol, mint Németországban, még több házi feladatot kell elvégezni.
Magyarországon bárki, aki rendelkezik a szükséges újságírói tudással és anyagi tőkével, indíthat egy médiavállalkozást, hogy úgy tudósítson az eseményekről, ahogyan ő jónak látja. Nincs semmiféle állami cenzúra. Ha lenne, akkor a liberális Magyarország-gyűlölők által színlelt felháborodás a többszörösére nőne, mesterségesen gerjesztve, ahogy már most is megy.
Jorge González-Gallarza Hernandez szerint a lényeg a következő:
a magyar baloldal, amely nem tudta legyőzni Orbánt a választásokon, az EU-t és a globális baloldali-liberális NGO-komplexumot hívta segítségül, hogy az Orbán-kormányt a szabad sajtó elhallgattatásával vádolja. A vádak azért hamisak, mert az ellenzéknek is van saját médiája bőven. Ahelyett, hogy befeketítenék riválisukat, inkább az ő ravaszságát kellene utánozniuk a média felhasználásában.
Jorge González-Gallarza Hernandez szerint a „jogállamiság" az az ürügy, amit a baloldali-liberális ellenzék Brüsszelben és Budapesten kitalált, hogy ideológiai háborút folytasson a magyar kormány ellen.
Ismétlem, Magyarországnak talán van még mit fejlődnie a hatalmi ágak megfelelő szétválasztásának és a bírák függetlenségének biztosításában – mint minden más európai országnak. Hogy csak egy példát mondjak: hazám, Spanyolország meglehetősen rosszul áll a jogállamiság terén.
Az elemző arra a kérdésre, hogy akkor miért nem aggódik Brüsszel Sánchez „jogállamisággal" kapcsolatos teljesítménye miatt, azt válaszolta, hogy
egész egyszerűen azért, mert progresszív kormányként az európai baloldali-liberális komplexum kedvence lett, míg Orbán Viktor továbbra is rémes alak számukra. Ez a globális összeesküvés valójában nem is annyira az igazságszolgáltatást akarja megváltoztatni Magyarországon, hanem inkább Orbán Viktor szociálpolitikáját – elsősorban a kiskorúakat az LMBTQ-indoktrinációtól védő törvényét, valamint az EU külső határainak védelmét az illegális migráció visszaszorításával.
Jorge González-Gallarza Hernandez szerint
az „európai értékek" alapvetően mindig azt a baloldali-liberális ismertetőjelt foglalják magukban, amit az EU vezetői szeretnének, hogy jelentsenek. Ez nem volt mindig így.
A két világháború közötti időszakban Európa háborúba süllyedésének amerikai szemlélői megértették, hogy Adolf Hitler az „európai értékek" ellentétét testesítette meg: a nemzetállam megvetését, az erőszak kultuszát és a felvilágosodás ellentétét. A háborút követő európai integráció megindulásával az „európai értékek" fokozatosan többet kezdtek jelenteni, mint a felvilágosodás standard értékei – egyéni autonómia, az emberi jogok tiszteletben tartása, és a többi. Az európai nemzetek békés együttműködésébe vetett hitet kezdett jelenteni, amely elhatározta, hogy elkerüli az újabb világháborút, és még inkább a szabályokon alapuló multilaterális világrendbe vetett hitet.
És mégis, valamikor ebben az évszázadban az „európai értékek" kibővültek, hogy ezenfelül egy sor baloldali-liberális hitvallást és posztulátumot is jelentsenek. A magyar kormány törvényt fogad el az iskolai LMBTQ-indoktrináció betiltásáról? Brüsszel szerint ez sérti az európai értékeket. A lengyel kormány szigorítja az abortuszkorlátozásokat? Az európai értékek újabb megsértése.
Az egyetlen lehetséges végkifejlet, ha az EU ezen az úton marad, hogy fokozatosan elveszíti a jobboldali követőket, és az európai integráció a baloldali hegemónia szinonimájává válik.
Jorge González-Gallarza Hernandez arra a kérdésre, hogy mik azok a magyar történelmi sajátosságok, amelyek lehetővé teszik, hogy ma egészségesebb identitással rendelkezzünk, mint például a britek vagy a franciák, azt mondta a Mandinernek, hogy
ami Nyugat-Európában megvan, és ami Magyarországon nincs, az a „posztkoloniális bűntudat". Először akkor ismerkedtem meg ezzel a fogalommal, amikor Schöpflin György néhai magyar politikatudóssal és európai parlamenti képviselővel készítettem interjút az általam vezetett Uncommon Decency című podcast számára. Könnyű belátni, mire gondolt Schöpflin. A 2020 óta Nyugat-Európában kibontakozó woke hullám nagy részét a bűntudat érzése támasztja alá, amiért a múltban gyarmatbirodalmak révén hatalmas területeket uraltak a világon. Ezt a posztkoloniális bűnbánatot igyekezett csillapítani Nigel Biggar a nemrégiben megjelent Kolonializmus című 2022-es bestsellerével. Magyarországnak ehhez semmi köze sincs. Sőt, épp ellenkezőleg: sokkal rövidebb ideig kormányozta magát független országként ahhoz képest, ameddig idegen birodalmaknak volt alárendelve, Ausztriától a Szovjetunióig. Tehát, míg Franciaország és Nagy-Britannia nyugtalanul tekint vissza egy olyan nagyszerű múltra, amelyet idegen népek leigázása tett lehetővé, addig Magyarország a saját szörnyű 20. századára a másokkal szembeni ellenérzéssel tekint vissza: azzal, hogy mások ártottak nekünk.
Miután jelentős időt töltöttem Magyarországon, és gyakran visszatértem különböző eseményekre és tevékenységekre, úgy gondolom, hogy ez nagyban magyarázza az optimista nacionalizmus légkörét, amely Orbán Viktor sikerének alapját képezi
- szögezte le.
Jorge González-Gallarza spanyol közgazdász a University College Londonban végzett, a madridi Fundación Civismo kutatója, az MCC vendégoktatója, írásai jelentek meg a Wall Street Journalban, a National Review-ban és a The American Conservative-ban többek között.