1981. január 31-én szombaton délelőtt fedezték fel az 1200-as Ladát a visegrádi Várba vezető Panoráma út mellett 30 méterre egy szakadékban. Amikor a szentendrei járőrök benéztek az ablakon, egy nőt láttak.
Feje a baloldali ajtó és a kormány mögötti ülés szélén nyugodott, a sebességváltó pedig a combjai közül kandikált ki"
- idézi fel az esetet a Magyar Rendőr 1981. május 9-i száma.
Azonnal hívták az orvost, aki megállapította, hogy már nem lehet rajta segíteni, és azt is hozzátette, hogy mindenképpen boncolásra lesz szükség, hogy kiderüljön, mibe halt bele. Az orvos és a rendőrök is szokatlannak találták a nő elhelyezkedését. Úgy vélték,
a Lada lesodródásától a sofőr nem csúszhatott volna le így az ülésből,
nem lehetett volna abban a testhelyzetben, amiben rátaláltak. Körbenéztek a kocsiban. A volánt kormányzárral rögzítették, a slusszkulcs pedig nem volt a helyén. Egyetértettek abban, hogy ilyesmiket a halott nő nem tehetett meg.
Ha ugyanis a kormányzárat már a lefelé indulás előtt bekapcsolták volna és a kormányt senki sem fogja, az autó nyilván nem érhetett volna simán oda, ahol rátaláltak, csakis hemperegve."
A slusszkulcsot pedig értelemszerűen nem vehette ki, ha már lecsúszott az ülésből a baleset miatt. Emellett feltűnt nekik, hogy a vezető oldalnál lévő biztonsági övet kizárták a kocsiból, méghozzá úgy, hogy az alja a földet érte. Az öv sem havas, sem sáros nem volt, vagyis nyoma sem volt annak, hogy a tájat felszántotta volna a kocsi sodródásakor. Ebből arra következtettek, hogy akkor kerülhetett az ajtón kívülre, amikor a Lada megállt. Valaki úgy csapta be az ajtót kívülről, hogy erre nem figyelt. A kocsi környezetében megmaradt hó másról is árulkodott. Arról, hogy egyenes vonalon, lassan ereszkedett a helyére.
A nyomok azt mutatták, hogy valaki erősen tartotta a kormányt és nem engedte el egy pillanatra sem.
Ehhez egy Ladánál valóban nagy erő kellett, lényegesen nehezebb volt vezetni, mint egy modern, nyugati autót. Megállapodtak abban, hogy ha a Ladát a gravitáció „csúsztatta volna le", és nem kettesben ereszkedik, más nyomokat hagyott volna, esetleg fel is borult volna. Ezek miatt - ahogy a szaklapban fogalmaztak - a baleset erősen „gyilkosságízűnek" látszott,
mintha valaki egy Columbo részben érezte volna magát és balesetnek akarta volna álcázni a nő megölését.
Riasztották a Pest megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályát, ahonnan szemlebizottság érkezett a helyszínre.
A csapat vezetője, Susán Károly alezredes osztotta a járőrök véleményét. Különösen azok után, hogy az anyósülés mögötti részen „freccsenéses vérnyomokat" látott, a hátsó ülés előtt pedig egy véres kocsimosó kefét. Ebből vált egyértelművé, hogy a nő a jobb első ülésen, tehát az anyósülésen ült, és a Ladát a gyilkosa vezethette, aki a nő „ütlegelésének" pillanatában maga is véres lett. Erre utaltak a vezetőoldali ajtó külsején és a csomagtartónál rögzített vérnyomok.
Egyértelmű volt, hogy a gyilkos kivett onnan valamit.
Már csak arra kellett rájönniük, kik ezek az emberek. Ezt elég könnyű volt kideríteni, hiszn elég volt a rendszámra rákeresni a BM adatbázisban. A kocsi tulajdonosa az 52 éves, budapesti Máhr Jenő, aki ekkor már az Országos Meteorológiai Szolgálat főosztályvezetőjeként dolgozott.
„A budai ciszterci gimnáziumban érettségizett, innen textilmérnöki pályára készült, de polgári származása miatt, a kommunista hatalom akkor nem támogatta felvételét az egyetemre. Két évvel később az ELTE/TTK-n kezdhette meg tanulmányait, 1954-ben szerzett meteorológus diplomát. Munkája során az időjárás előrejelzés különböző munkahelyein dolgozott,
ahol kiemelkedő szervezőképességével megvalósíthatta a meteorológiai prognózisok TV-Híradóba, illetve rendszeres önálló műsorként történő szerepeltetését.
1971. január 1-én lett a Központi Előrejelző Főosztály vezetője. Népszerű kötete és több tanulmánya is az előrejelzés tárgyköréből jelent meg. Utolsó éveiben az OMSZ Gazdasági Főosztályát vezette. Tragikus, váratlan halála az egész meteorológus közösséget megrázta" – így ír róla a Magyarországi Meteorológusok életrajzi lexikonja.
A nagy meteorológus kétszer kapta meg az „Árvízvédelemért" kitüntetést.
Azt a holttest alatt lévő női táskában talált iratokból tudták meg, hogy az áldozat Máhr Jenő felesége,
akinek a halálát az igazságügyi orvosszakértői jelentés szerint „a testhelyzetéből adódó fulladás okozta", vagyis abba halt bele, hogy a gyilkos a támadás után elmozdította. De vajon ki ölte meg, kivel ült a kocsiban? Ekkor kapcsolódott be a nyomozásba a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályának személykörözési csoportja. Kiderítették, hogy a házaspár január 30-án délben indult el a Ladával Budapestről. Nem voltak jól. Máhrnét idegbetegség miatt kórházban kezelték, a férjének pedig más, nem családi gondjai voltak. A nyomozók arra kérték a lányukat, jöjjön a helyszínre. Végül a férje jelent meg a tetthelyen, aki segített a nyomozóknak abban, mit keresett hátul a gyilkos. Azt mondta, a Lada csomagartójában mindig volt egy vontatókötél és egy szerelővas egy szerszámosládában, aminek a fedelét most nyitva találták. Ezután döntöttek úgy, hogy átfésülik a környéket, mert nem juthatott messzire.
Arra számítottak, hogy magával is végzett és nem tévedtek.
A nagy meteorológus halálával kapcsolatban a Népszabadság 1981. február 8-ai számában ez jelent meg:
Az Országos Meteorológiai Szolgálat mély megrendüléssel tudatja, hogy Máhr Jenő, az OMSZ főosztályvezetője és felesége, Banholczer Mária 1981. január 31-én tragikus körülmények között életüket vesztették."
Preiszler Károly főtörzsőrmester és Bandi nevű nyomozókutyája talált rá Máhr holttestére 500 méterre a Ladától egy fára felakasztva. Hogy pontosan mi vezette a férfit arra, hogy megölje a feleségét, az, alighanem örökre rejtély marad. Az viszont biztos, hogy már a támadás után azt hitte, hogy megölte, ezért rendezte úgy, hogy balesetnek tűnjön, és aztán nagy meteorológusunk is elindult utolsó útjára. Minderről 42 évig semmit sem tudtunk.