Meggyilkoltak, majd megerőszakoltak egy rokkantnyugdíjast Balatonvilágoson

Brutális támadás áldozata lett egy balatonvilágosi nő 43 évvel ezelőtt. Egy férfi megölte és meggyalázta a holttestét azzal, hogy már halott volt, amikor közösült vele. A rendőrök nagy erőkkel, forró nyomon indultak a gyilkos nyomába.

1980. november 20-án, csütörtökön két balatonvilágosi nő bevásárlókörútra indult Siófokra. 18 óra 35 perckor már hazafelé tartottak egy Skodával, amikor a régi balatoni utat az otthonukkal összekötő út elején megláttak egy világos garbót viselő fiatalt. Ápolatlan volt és a belőle áradó benzinszag is megcsapta az orrukat, amikor lehúzódtak mellé, mégis felvették a stoppost. A férfi Balatonvilágosig szeretett volna eljutni, ami kétpercnyi autóútra volt onnan. Ez alatt az idő alatt a nők megtudták, hogy a stoppos autószerelő,

de nem hitték el, miután kiszálláskor egyszerűen nem tudta kinyitni a kocsi ajtaját.

Amikor másnap reggel egy férfi a Csók István sétányon sétált, a 6/A alatti telek félárnyékos sarkában meglátott valamit. Közelebb ment hozzá. Egy nő meztelen holtteste volt az. Azonnal felismerte a szomszéd utcában lakó rokkantnyugdíjas V. Terézt, akiről azt is tudta, hogy van egy élettársa és a férfinek van egy felnőtt lánya, velük lakott egy fedél alatt.

Én már tegnap este óta érzem, hogy a Terikével valami szörnyű dolog történhetett"

- mondta a megtalálónak az asszonnyal együtt élő férfi, amikor a holttestet felfedező bekopogtatott hozzá a Magyar Rendőr 1981. április 18-ai számában olvasható információk szerint. Azt mondta, átment a nő nagynénjéhez, miután élettársa nem ért tőle haza a megbeszélt 19 órára. Az idős rokontól megtudta, hogy járt nála, de már régen elment. Az aggódó élettárs fel–alá rótta az utcákat. Mivel nem találta meg a nőt, felhívta a balatonalmádi rendőrőrsöt, hogy bejelentse az eltűnését.

Aztán azzal hívták a rendőröket, hogy megtalálták, de csak a meztelen holtteste került elő.

Helyszíniszemle-bizottság indult a Csók István sétányra a Veszprém megyei Rendőr-főkapitányságról és több forró nyomos akcióbrigád is munkához látott Holcsek Ferenc százados alosztályvezető irányításával. A kirendelt rendőrorvos a helyszínen megállapította, hogy az áldozattal puszta kézzel végzett a gyilkosa. Megfojtotta.

Ezután — a jelek szerint — közösült vele. Kaizer József hadnagy, a bűnügyi technikai alosztály vezetője a nő lábai között térdepelési nyomra is lelt, amit szilikongumival öntött ki. Ez a térdepelési nyom arról is árulkodott, hogy a tettes széles bordázatú kordbársony nadrágot, egy másik, ugyancsak rögzített nyom pedig arról, hogy hegyes orrú cipőt viselt"

- írta meg a szaklap.

A gyilkos itt húzta a telekre V. Terézt Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

A boncolás és a szakértői vizsgálat is megerősítette, ami a helyszínen csak egy erős gyanú volt, hogy

nekrofil lehet a gyilkos vagy legalábbis egy olyan férfi, aki képes egy halottat megerőszakolni.

Amíg az igazságügyi orvosszakértő a holttestet vizsgálta, a helyszíni szemlebizottság visszavezette a nyomokat a József Attila utcába. Már halott lehetett az áldozat, amikor a férfi átemelte a kerítésen és elhelyezte az árnyékos – ahogy a nyomozók mondják - úgynevezett másodlagos tetthelyen, vagyis ott, ahol rátaláltak. A jelek azt mutatták, hogy már majdnem hazaért az erős testalkatúnak leírt, bátornak tartott nő, amikor a sétányhoz közel rátámadtak. Nem hagyta magát. Ezt mutatták a verekedés, dulakodás nyomai, amit a bűnügyi technikusok az áldozat otthonához közel rögzítettek. A nyomozók azt remélték, hogy védekezés közben valahogy megsebesítette a férfit, például megkarmolta az arcát, vagy a mellkasát, ami majd segít nekik elkapni. Ebben a pillanatban csak bízni tudtak abban, hogy időben megtalálják, és nem gyógyulnak be a sebei. Egyvalamiben voltak biztosak.

A körülbelül 70 kilós nő élettelen testét csak olyan ember tudta elvonszolni a drótkerítésig és átemelni rajta, aki jó erőben van.

„Öt adatgyűjtő csoport alakult a főkapitányság, a veszprémi Városi és Járási Rendőrkapitányság nyomozótisztjeiből és közbiztonsági rendőreiből. Az egyik csoport azzal kezdte a munkáját, hogy házról házra járta Balatonvilágost, éspedig a gyilkosság helyszínétől körkörösen kiindulva. Azt remélték ugyanis, hogy mivel a bűntény viszonylag kora esti időpontban történt, a közelben lakók közül valakinek látnia kellett a hazafelé igyekvő V*Terézt, vagy a gyilkosát, esetleg mindkettőjüket." Emellett kikérdezték az áldozat ismerőseit, igyekeztek megismerni az életét, a mindennapi szokásait, és megpróbálták kideríteni, nem veszett-e össze valakivel végzetesen. Haragost nem találtak, viszont november 21-én kora délután rábukkantak a két nőre, aki felvette a benzinszagú stoppost nem sokkal a gyilkosság előtt. Mivel gyanúsnak találták a Skoda ajtajával szerencsétlenkedő „autószerelőt",

azt kérték a nőktől, adjanak róla személyleírást.

Ez alapján a Siófoki Állami Gazdaság enying-alsótekeresi gyümölcsfatelepén egy katona egy alsótekeresi fiatal felé terelte őket, amikor arról beszélt, hogy egy balatonvilágosi nő lakásán találkozott az emberölési kísérletért már büntetett, 22 éves, betanított hegesztővel. Mint kiderült, M. János a nő szeretője volt korábban. Miután megértette, hogy rá nincs szükség, mert a nő szeretne az új barátjával, a katonával kettesben maradni, odébb állt. Nem volt boldog.

A munkahelyén találták meg a férfit a nyomozók és azonnal tudták, hogy ő erőszakolta meg a meggyilkolt rokkantnyugdíjas asszonyt.

Az arcán és a nyakán is voltak védekezésből származó sebek, de más is arra utalt, hogy a fiatal férfi a gyilkos.

Ahogy a szaklap írja:

Erről árulkodott a lakásán lefoglalt hegyes orrú cipő és az olajfoltos, talajfelkenődéstől szennyezett kordbársony nadrág. Lefoglalták a 20-án viselt alsónadrágját is, s a későbbiekben a BM ORFK bűnügyi technikai intézetének szakértői véleményéből kiderült, ez is fontos tárgyi bizonyítékot hordozott magán: hüvelylaphámsejteket, amelyek akkor kerülhettek rá a férfi alsónadrágjára, amikor a nővel közösült."

De ha ez még nem lett volna elegendő egy vádemeléshez, előkerült egy tanácsházáról hazafelé autózó szemtanú, aki látta a nőt az utcán sétálni 18 óra 35 perckor, akkor, amikor a gyilkos éppen beült a Skodába. Azt mondta, egy virágcsokrot tartott a kezében, amit megtaláltak a József Attila utcában, ahol a férfi letámadta.

Hiába tártak elé minden bizonyítékot, a fiatal tagadta, hogy embert ölt,

de később már annyit beismert, hogy véletlenül nekiment a nőnek az utcán, amitől az káromkodni kezdett. Mivel a férfit szidta, nagyon dühös lett. Megütötte, és egészen addig verte, amíg a nő abba nem hagyta a szitkozódást. Eddig hitelesnek tűnt a beszámoló, de amit ezután mondott a férfi, azt alighanem senki sem hitte volna el neki. Mivel - ahogy mondani szokás - a meséjével „nem jött ki a matek".

M. János ragaszkodott ahhoz, hogy a támadás közben megzavarták.

Mivel úgy hallotta, hogy valaki közeledik, elmenekült. Pár perccel később viszont visszatért, mert bocsánatot akart kérni a nőtől, de az akkor már nem volt sehol. „Beszámolt a vizsgálótisztnek arról is, hogy az átélt izgalmak hatására annyira megizzadt, hogy szinte csurgott róla a verejték. Dr. Török Zsolt rámutatott a vallomás ellentmondásaira, s ezzel végképp meggyőzte M*-t, hogy felesleges a tagadás. A megvert nő eltűnésének a meséje már eleve valószínűtlennek hatott, nem kevésbé az is, hogy bár a gyanúsított csupán garbót viselt a felső testén, s november 20-án este még zakóban is fáznia kellett volna — így is verejtékében fürdött."

Dr. Török Zsolt százados, vizsgálótiszt és M. János gyanúsított Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

A nyomozók persze sejtették már, mi okozhatta az erős verejtékezést. Az áldozatot métereken át vonszolni és a kerítésen átemelni izzasztó lehetett. Vajon a rossz mozdulat, az, hogy véletlenül nekiment a nőnek, elegendő indíték egy ilyen brutális gyilkossághoz vagy valami más áll a háttérben? És miért gyalázta meg a holttestet? Az eleinte mindent tagadó fiatal gyanúsított végül ezekre a kérdésekre is választ adott. Azt mondta, dühítette, hogy balatonvilágosi szeretője hűtlen lett hozzá, úgyhogy már eleve nagyon ideges volt, de amikor a nő szidni kezdte, nem tudta visszafogni magát.

Ütötte-verte és azért közösült a halott nővel, mert meg akarta gyalázni a nőiességében.

Így akart bosszút állni – ahogy ő maga fogalmazott - az „elrontott életéért".