Pindroch Tamás: Ellenzéki EP-listás rugdosódás

Az Európai Parlament sokszor a jogállsmiság és a szuverenitás gyengítésére törekszik ezáltal a tagállamokat hozza egyre nehezebb helyzetbe.

Magyar belpolitikai helyzetkép 2023 nyarának végén: Orbán Viktor miniszterelnökkel az Egyesült Államok legnépszerűbb riportere készít exkluzív interjút, amelyet néhány óra alatt több tízmillióan néznek meg világszerte. A beszélgetést Elon Musk, a világ egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere is kommentálja. Magyarország súlya a világpolitikában jelenleg jóval nagyobb, mint tényleges méreteink.

De ki figyel a hazai ellenzékre?

Róluk Orbán Viktor Tihanyban egy focis példával azt mondta, hogy olyanok, mint a gyerekek, akik közé labdát dobnak, akkor mindnyájan rávetik magukat. Valóban plasztikus kép: ilyenkor a nagy kiabálásban, szaladgálásban, rugdalózásban a sípcsontok nagy veszélyben vannak. A labda pedig vagy ott van közöttük, vagy már rég nincs. Erről egy kicsit később...

Az ilyen produkció nem épp nézővonzó előadás.

A tihanyi beszélgetés után alig telt el néhány óra, és az ellenzék rögtön rá is szolgált az amatőr minősítésre. Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke ugyanis azt szűrte le a kormányfő szavaiból, hogy ismét nagy a jobboldali veszély, hiszen a Fidesz-KDNP nyerheti az uniós választást! Micsoda megfigyelés!

A megmaradt néhány MSZP-snek Kunhalmi szavai után ökölbe szorult a keze, forradalmi hevülettel egyként azt sóhajtották, hogy "no pasaran!", nem törnek át, az orbáni önkénnyel szemben csak közös ellenzéki listával lehet felvenni a küzdelmet!

Hiába, ez már tavaly is nagyon bejött... Ja, ez az MSZP-ben nem számít.

Ahogy az se, hogy a csúfos 2022-es kudarc után még minden pártocska, mozgalmár, így az egyszázalékos tartományba került szocik is a külön uniós választási indulásról elmélkedtek. Olyannyira, hogy a magát korábban Dobó Katának képzelő Tüttő Kata főpolgármester-helyettes személyében listavezetőt is megneveztek. A "Szia Kata vagyok, van egy szavazatod?" kampány most kevés lenne, de nem segítene az sem, ha Tüttő újra kilovagolna a tengerből, ahogy azt tavalyelőtti görögországi luxusnyaralásán már megtette.

Kata ide-vagy oda, az MSZP-nek önállóan nem sok esélye van bejutni az uniós parlamentbe. Ahogy az Országházba sem biztos, hogy sikerült volna a tavalyi összefogás nélkül. Szó sincs itt már arról, hogy a szocik bármiben is önállóak legyenek, vagy a Fidesz győzelmét szeretnék megakadályozni. Csakis az uniós mandátum érdekli őket, a politikai túlélés. A kommunista utódpárt agóniájának kétségkívül jobban örültünk volna 1990-ben, mint most. Viszont jobb később, mint soha.

A többi balos mikropártban is hasonlóan gondolkodhatnak, mint az MSZP-ben, csak inkább kivárnak, lapítanak. Gyurcsány Ferenc pedig dörzsöli a tenyerét, hiszen tőle függ a szövetségesei jövője, hogy lesz-e összefogás, vagy sem. Kunhalmi és társai szomorkodhatnak, mert Gyurcsánynak már nincs rájuk szüksége. Annak is örülhet, hogy lassan nincs már más a baloldali palettán, akinek az amerikai baloldali szponzorok felajánlhatnák a dollármilliókat. Ő, ha hatalmat kapna, ismét örömmel teljesítené a Washingtonból és Brüsszelből érkező parancsokat.

Most egyelőre még csak az uniós választáson való induláson feszülnek egymásnak az ellenzékben, de mi lesz itt még akkor, amikor a polgármesteri jelölteken kezdenek majd vitatkozni?

A futballhasonlatnál maradva: az ellenzéki csapatban már a meccs előtt, az öltözőben egymást rugdossák a csapattársak. Ebből sokáig nem lesz így nagy foci a baloldalon.

Pindroch Tamás

Az Alapjogokért Központ vezető elemzője