Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mikor július végén Orbán Viktor arról beszélt, hogy a multik árspekulánsként viselkednek és a magas árakon nyerészkednek, a balliberális oldal több politikusa is a nagy nemzetközi cégek védelmére sietett. Dávid Ferenc, a Gyurcsány-párt politikusa egyenesen felháborodott azon, hogy a kormány spekulánsnak titulált bizonyos áruházláncokat. Hozzátette, „nem kellene őket lespekulánsozni, mert azt nem szeretik egyébként”.
A momentumos képviselőt, Bedő Dávidot elsősorban a gazdasági fogalmak zavarták meg. Nem érti ugyanis, hogy mit jelent a spekuláns, valamint a nyerészkedés kifejezés. A szociálliberális párt képviselője szerint egyébként fura üzenet azzal vádolni egy céget, hogy az nyerészkedik.
Velük ellentétben a nemzetközi gazdasági szervezetek, egyetemi kutatók világában napjaink egyik slágertémája a céges nyerészkedés, a „greedflation” jelensége. Az angol kifejezés a „greed”, azaz kapzsiság és az infláció szavak összetételéből származik.
Egyre többen hangoztatják, hogy valójában egy „ár-ár", vagy másként egy „profit-ár" spirál alakult ki, azaz a növekvő árakra hivatkozva indokolatlan áremelések következtek, melyek valójában profitérdekeket szolgáltak, különösen azokon a piacokon, ahol nincs erős versenyhelyzet.
Az Európai Központi Bank (EKB) 2023 év eleje óta beszél nyíltan a vállalati profitok okozta inflációról. Philip R. Lane, az EKB igazgatótanácsi tagja 2023 februárjában egy Reuters-interjúban ismerte el a túlzott céges nyerészkedés inflációt felhajtó hatását.
Arra a felvetésre, hogy „a társaságok nyereségei nagyon meredeken emelkedtek tavaly. Hogyan tud fellépni egy jegybank azon inflációval szemben, amelyet a profitra törekvés inkább hajt, mint a bérek?", a következőképpen válaszolt:
Teljesen elismerjük ezt, és ez egy nagyon fontos felvetés.
Nem sokkal később egy másik EKB-igazgatótanácsi tag, Fabio Panetta nyilatkozott a céges nyerészkedésről a New York Times-nak. A közgazdász szerint immár nem csak egy „ár-bér spiráltól", hanem inkább „profit-ár spiráltól" kell tartani. A közgazdász szerint 2022 negyedik negyedévében ezek a tényezők fele-fele arányban okozták az inflációt.
Panetta emlékeztetett, hogy a cégek három okból emelhetik az áraikat:
a költségek növekedése miatt, vagy az általuk várt jövőbeli költségnövekedésre készülve, illetve egyszerűen azért, mert piaci helyzetüknél fogva ezt megtehetik.
Idén márciusban Christine Lagarde, az EKB elnöke egy frankfurti konferencián úgy fogalmazott, hogy
eddig a reálbérek jelentősen csökkentek, miközben a cégek haszonkulcsai a legtöbb szektorban bővültek.
Az EKB elnöke szerint ezen profitnövekedések mögött részben az állt, hogy a nagyvállalkozások a fogyasztói keresletet „tesztelik" a nagy, a költségszintek növekedését meghaladó áremelésekkel.
Az euróövezetben Lettország azon tagállamok egyike volt, amelyeket a leginkább érintett az infláció. Martins Kazaks lett jegybankelnök szerint néhány vállalat azért emelt árakat náluk, „csak mert megtehette”. Kazaks ezzel is érvelt az EKB kamatemelései mellett. Ezzel együtt nem az EKB volt az egyetlen nemzetközi szervezet, amely a spekulációt azonosította az áremelések mögötti egyik döntő tényezőként.
2023 júniusában a Nemzetközi Valuaalap három kutató, Niels-Jakob Hansen, Frederik Toscani és Jing Zhou egy tanulmányát tette közzé. A szerzők az euróövezetet vizsgálva kimutatták, hogy a 2022 első negyedéve és 2023 első negyedéve közötti áremelések mindössze 40 százalékát magyarázta az importárak növekedése, miközben a céges nyereségek közel az áremelések felét (45 százalék) okozták.
A kutatók szerint a fő nyertesek azon ágazatok nagy cégei voltak, amelyek hasznot tudtak húzni a nemzetközi nyersanyagár-növekedésből.
A Valutaalap szakértői számokkal igazolták, hogy a drágulás a bányászatban és a közművek terén volt a legnagyobb, de szintén jelentős volt az építőiparban, a mezőgazdaságban, a gyártásban, valamint a személyes találkozásokra épülő szolgáltatásoknál. Az IMF kutatói is hangsúlyozták, hogy a béreknél gyorsabban nőttek a profitok. Erre az adott lehetőséget, hogy az árváltoztatásokat gyorsabban, rugalmasabban meg lehetett lépni, mint az általában hosszas tárgyalásokon alapuló béremeléseket.
A nyerészkedés az IMF mérései szerint Európában még rosszabb lehet az amerikainál, azaz a kontinensünkön felfutó inflációban nagyobb volt a profitok szerepe. A nyereségek elsősorban a kereskedelmi, élelmiszer- és utazási ágazatokban lőttek ki, ahogy ezt 2023 júliusában a Business Insider nevű lap is kiemelte.
A Financial Times 2023 március végén közölte Anne-Sylvaine Chassany véleménycikkét a greedflation jelenségéről.
Ebben a szerző felhívta a figyelmet arra, hogy ez az új kifejezés jelent meg a vállalati mohóság körülírására. Chassany szerint
a vállalatok a magasabb input költségeket áthárították a fogyasztóikra, és aztán továbbmentek: a haszonkulcsok rekordmagasságokat értek el.
Ezt azzal támasztja alá, hogy a tavalyi évben a legnagyobb európai cégek 15, a legnagyobb brit vállalkozások pedig 18 százalékos bevételarányos bruttó profitra tettek szert. A szerző szerint
némi időre volt szüksége a jegybankároknak és a döntéshozóknak, akik kezdetben egy potenciális ár-bér spiráltól tartottak, hogy észrevegyék, mi zajlik.
A Financial Times szerzője úgy látja, végül a döntéshozók is beazonosították az „excuseflation" néven is emlegetett jelenséget. Eszerint a nagyvállalatok különböző, a közvélemény által széles körben tárgyalt, bizonyos mértékig indokolt „kifogásokra" hivatkozva emelik áraikat túlzott mértékben, megnövelve ezzel az inflációs nyomást.
A globális gazdasági lap szerkesztője ezen a ponton Isabelle Weber, az University of Massachussets Amherst adjunktusa egy tanulmányára hivatkozik, aki bizonyította, hogy
néhány nagyvállalat megnövelte az amerikai inflációt a járványidőszak kezdetén.
A Wall Street Journal 2023 májusában szintén közölt a nyerészkedésről egy írást „Miért ilyen ragadós az infláció? A vállalati nyereségek miatt lehet" címmel. A szerző az EKB közgazdászaira hivatkozik, akik szerint 2022 második félévében a profit húzta infláció nagyobb mértékű volt, mint a bérek okozta infláció.
Végül, de nem utolsósorban, a Biden-adminisztráció is azonosította a jelenséget, és fellépett a céges nyerészkedés ellen. Különösen a nagy olajcégek és a nagy gyógyszercégek túlhatalmától igyekeztek megvédeni az amerikai fogyasztókat.
Bidenék emellett az úgynevezett „junk fees", azaz a „lehúzós költségek" ellen egy dedikált intézkedéssorozattal léptek fel. Ezek azok a költségterhek, amelyek rejtetten vagy „váratlanul" felmerülnek egy vásárlás során. A lehúzós költségek havonta összességében több száz dollárral rövidítenek meg egy átlagos amerikai családot, így aztán nem véletlen, hogy a demokraták kormányzásuk egyik központi témájává tették az ezek elleni küzdelmet.
