Reklámozd Orbánnal, avagy a (tényektől) független német opera

A Magyar Állami Operaház az Eiffel Műhelyház Mozdonycsarnokában hirdeti meg a 2021/2022-es évad műsorát

Drága Néném, klasszikus zenei berkekben nyílt titok, hogy a világ kortárs irodalmának legtöbbet játszott operaszerzője (ebben a mondatban minden szó pontos és fontos) nem más, mint a magyar Eötvös Péter. Szerencsére, termékeny alkotó, ráadásul mindenféle téma képes felcsigázni és végletes méretű-apparátusú operaművek kerülhetnek ki tolla alól, egyszemélyes és rövid mono-operától (Radames) a nagyszabású, bő kétórás darabig (A szerelemről és más démonokról).

Jelenleg arra készülünk, hogy 2023 decemberében, a Mester 80. születésnapja előtti hetekben ősbemutassuk 13. operáját az Eiffel Műhelyház Bánffy termében. A Krasznahorkai László 1989-es regénye alapján – amelynek középső részét Tarr Béla 2001-es filmje, a Werckmeister-harmóniák is alapul vette – komponált mű végül nem az irodalmi ősforrással azonos munkacímet kapta (Az ellenállás melankóliája), hanem sokkal „operacímesebbet", az egyik főhős – valójában sokkal inkább antihős – nevét: Valuska.

Eötvös Péter művei rendszeresen hallhatók Budapesten, és nyilvánvaló értékük, különösségük és különlegességük mellett ebben Eötvös magyarságának, szelíd, bölcs, nyitott alapállásának is szerepe lehet.

A Magyar Állami Operaház először a Három nővért játszotta tőle, még Szinetár Miklós első igazgatása alatt, huszonéve, Szabó István egyetlen hazai operaprodukciójaként. Azután 2015-ben bemutattuk A szerelemről és más démonokról című opuszt, méghozzá az eredeti, glyndebourne-i előadást, Silviu Purcarete rendezését újragyártva.

2018-ban pedig, A kékszakállú herceg vára ősbemutatásának centenáriumán megszólaltattuk – igaz, csak koncertszerűen tudtuk, bezárt Operaház mellett, az Erkel Színházban – Vértelenül című egyfelvonásosát is, amelyet a Bartók-mű valamiféle parafrázisaként, annak párdarabjául is szánt a szerző.

Ezidőtájt már megállapodtunk abban, hogy a Magyar Állami Operaház is rendel Eötvös Péter-alkotást, annyit kértünk mindössze, hogy az magyarul szülessen meg, a Mester életművében először. Mielőtt Néném bármi rosszat gondolna: Eötvös óvatossága nem a magyar elkötelezettség hiányából, túlmért kozmopolitizmusból vezetendő le, csakis abból a speciális rubatóból, szabad ritmusból, amelyet a tökéletes prozódiájú magyar beszéd megkövetel.

Miért kell a tökéletesre törekedni, kérdezhetnénk, hisz nem szabályos prozódiákat is elviselünk és megszokunk – kegyeleti okokból most nem hoznék nyilvánvaló és közismert példákat –, de Eötvös Péter, aki sem a szövegíró Balázs Béla, sem a zeneszerző Bartók Béla „prozódiai apologétája" nem óhajtott lenni, olyan szöveget keresett, amelynek tagolása, „saját muzsikája" nagyon más.

És – ő maga mondta – ekkorra már érettnek érezte saját eszköztárát arra, hogy a bonyolult magyar lejtést is megzenésíthesse.

Előbb feleségével, Mezei Marival közösen választottak témát, szöveget, illetve formálták azt librettóvá Keszthelyi Kinga közreműködésével, majd Varga Bencével, a produkció rendezőjével való beszélgetések nyomán és az OPERÁ-val közösen kiválasztott énekesek hangjának, attitűdjének élményével együtt indult el a kompozíciós szakasz. A mű 2023 elejére elkészült, a kollégák már tanulják, közeledik a bemutató próbaidőszakának kezdete: így fest tehát a Valuska tömör, habár öt-hat esztendeje tartó keletkezéstörténete.

Csakhogy. És itt következzék levél a levélben: idemásolom a tegnapi irományomat.

„Theater Regensburg
Sebastian Ritschel igazgató / operaigazgató / művészeti igazgató

Tisztelt Igazgató Úr!

Az Ön által vezetett színház hivatalos kiadványában hirdetik Eötvös Péter magyar zeneszerző új operáját. A Valuska című alkotást Regensburgban Ön rendezi, a műről az alábbi ismertető szöveg olvasható a honlapjukon:

„A Valuska c. opera keserű parabola és komplex gondolkodás a hatalom és a felsőbbrendűség mibenléte felől: elkerülhetetlenül érzi az ember a mai magyarországi politikai helyzettel való hasonlóságát, ahol Orbán Viktor miniszterelnök hatalma egyre nagyobb, a sajtó, a kulturális intézmények egyre nagyobb ellenőrzés alatt állnak és tetszés szerint változtatják meg az alkotmányt."

Az Eötvös Péterről és a Valuska zenéjéről értekező részt most nem idézném, hisz mindketten pontosan tudjuk, hogy Ön nem hallhatta még azt, amit ír, pusztán a szövegkönyv és egyéb saját(os) meghatározottságok mentén teszi. Ugyanakkor fontosnak érzem néhány tényről informálni.

1. Az új operát Eötvös Pétertől a legnagyobb magyar előadóművészeti intézmény, a 140. évadát elindított Magyar Állami Operaház rendelte, egyeztette és fizette.

2. Az új opera ősbemutatója nem lehet Önöknél, mert hisz az nálunk lesz 2023. december 2-án a szerződés szerint, kéretik tehát nem így hirdetni.

3. Eötvös Péter zeneszerző annak a politikusnak kezéből vette át a legmagasabb magyar művészeti elismerést (Kossuth-díj) 2002-ben, illetve a legmagasabb magyar állami kitüntetést (Szent István Rend) 2015-ben, akinek keserű parabolájaként értelmezi Ön a szövegkönyvet.

4. Eötvös Péter zeneszerző természetesen megvédi magát, ha fontosnak látja, mindenesetre jelzem, hogy soha, egyetlen utalással sem találkoztunk az alkotói folyamat során, amely Krasznahorkai László 1989-es vagy Tarr Béla 2001-es alkotásai nyomán a Valuska című operát a szuverén Magyarország, a szerzők hazája elleni parabolaként értelmezte volna.

Természetesen a művészet szabad, ahogy a gondolat is („Die Gedanken ist frei!" zengi Gustav Mahler egyik dala, amelyet budapesti operai főzeneigazgatása idején már fogalmazott), ugyanakkor legalább élő szerzők műveivel nem lenne fair olyasmit tenni, amelyet ők nem óhajtottak.

Nálunk ez legalábbis nem szokás, Eötvös Péter például kifejezetten a magyar rendezővel, Varga Bencével együttműködve komponálta ezt az alkotását is.

Továbbá hadd utaljak finoman arra, hogy a Magyarországon bő kétharmaddal, parlament által elfogadott alkotmányt kifejezetten kínosnak érzem szóba hozni egy olyan színházban, amely a regensburgi Bismarck téren áll, és amelynek névadó személyisége annyi valóban keserű poént kínál a németség számára kétségtelenül hasznos, de mai demokráciafelfogásunk szemszögéből és más népek nézőpontjából szemlélve kifejezetten problémásnak ítélhető életműve okán. (Ő aztán tényleg saját alkotmányt erőltetett át.)

Végezetül megígérem, hogy még ha adná is magát az olcsó analógia, Németország iránti tiszteletünk és a napi direkt politizálást a más távlatban érvényes művészethez nem férőnek ítélő gondolkodásunk miatt sosem ábrázoljuk az Önök kancellárját kalózként balettelőadásunkban, és Beethoven Fideliójának gonosz kormányzójával sem azonosítjuk pusztán azért, mert információhiányunkat és érdektelenségünket egyszerűbb volna konyhakész, hamis narratívák erőltetésével elfedni.

Az Ön szavaival egyetértőleg búcsúzom, amelyet igazgatóságának elején a helyi hírharsonához intézett:

„... a hűséget és a megbízhatóságot nagyra értékelem, az intoleranciát és a tudatlanságot ellenkezőleg."

Üdvözlettel,

ÓSz"

Drága Néném, persze, hogy értem én, 130 milliós nézettség mellett egyre jobb Orbánnal reklámozni egy német kortárs operaelőadást, de a tényektől és a moráltól függetlenedő eljárásokra legalább rámutatni tán mégis érdemes!

Zsdú átvétá, kák szálávej létá!