Láss csodát: Alföldi Róberték bulvárszínháza jövőre sem szűnik meg, pedig erről siránkoztak

Alföldi Róbert bulvárszínháza, a budapesti Átrium, évről évre előadja a hattyú halálát: lebegtetik a színház bezárását, aztán – csodák csodája – valahogy mégis csak megkezdődik az új évad. Így történt ez az idén is. Azt mondták, hogy jó, idén még igen, na, de jövőre aztán nem. Most a Soros-féle Magyar Narancsban az egyik tulajdonos nyilatkozott, és arról beszélt, hogy jövőre is lesz, csak nem biztos, hogy ezeket a darabokat is játszani fogják. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy rétegműfajt képviselő és azt meglehetősen gyenge színészi-szakmai teljesítménnyel „megtámogató" propagandaszínház sosem lesz képes a jegyárbevételekből fenntartani magát, nem marad hát más hátra, mint (menetrend szerint) először a kultúrpolitika átkozása, majd a szokásos kalapozás. Azonban egyre nehezebben hihető, hogy az Átrium saját bevallása szerint is több mint 100 milliós fenntartási „lyuka" nézői/rajongói adományokkal betömhető. Sokkal valószínűbb, hogy a jól bejáratott balliberális dollármédia-finanszírozási modellt vették elő, és ennek köszönhető az a „csoda", amely minden évadkezdéskor beköszönt az Átriumnál. Tavaly néhány hét alatt állítólag 100 millió forint jött össze abból, hogy jótékonysági kávét ittak az Őrült nők ketrece című musical - az Átrium fő előadása - rajongói. 

Egy friss interjúban Gauder Milán, az Alföldi Róbert-féle Átrium Színház egyik alapítója bejelentette: az Átrium nem zár be, nem szűnik meg, „csak elfáradt a társulat". Hogy ez utóbbi mit jelent pontosan, nem tudni (hisz a komplett társulat Alföldi Róbert önmegvalósításához asszisztál), de az biztos, hogy az elmúlt időszakban ennél sokkal sötétebb képet festett a színház a folytatást illetően – nyilván nem minden hátsó szándék nélkül –, szomorúan bejelentették például, hogy az utolsó évad kezdődik.

Persze ezt lassan már a maradék közönségük sem hiszi el, hiszen

Alföldiék az utóbbi években időről időre felteszik ezt a lemezt.

A kormány kultúrpolitikáját hibáztatva, az állami támogatásokat hiányolva bejelentik, hogy ennyi volt, eddig bírták, végleg legördül a függöny... Aztán persze dehogy gördül le. (Természetesen egy magánszínházról van szó, ami - ez bravúr egyébként - egyszerre bulvárszínház és propagandaszínház is.)

Alföldi Róbert éppen jókedvű Forrás: Daniel Borovi

Tavaly is adakozást szerveztek a színház fennmaradása érdekében. A megmosolyogtató körítéssel előadott kalapozás eredményessége azonban nagyon nehezen hihető,

tekintve, hogy a színháznak, saját bevallása szerint is mintegy 100 millió forintra van szüksége a jegyárbevételeken felül. Ennyi pénzt bizonyosan nem dob össze a bulvár-szélsőbalos Alföldi-darabok nem túl tekintélyes rajongótábora. Főleg nem néhány hét leforgása alatt.

De akkor honnan jött össze a pénz a működésre? Vagy eleve megvolt (valahonnan, bárhonnan), csak kellett a műbotrány, mert szükség volt a hazai kultúrpolitika gyalázására, vagy elővették a hazai balliberális politika és média bevált finanszírozási modelljét. Karácsony Gergely főpolgármester sem hajolt félre a félmilliárd forintos kétséges hátterű áladomány elől, akkor Alföldiék miért tennék?

A búcsúelőadás és a kormánygyalázás jól fizet

Bevett szokás zenei körökben, hogy a megkopott népszerűségű zenei formációk szerveznek egy búcsúkoncertet, majd ha sikeresnek bizonyul, akkor még egyet, aztán még egyet... Jól jövedelmez ugyanis az ilyesmi.

Alföldiék búcsúévadot búcsúévadra, búcsúelőadást búcsúelőadásra halmozva busás bevételekhez jutnak, főleg, ha a szokásos hangos siránkozást kiegészítik a jobboldal és a kormány gyalázásával.

A búcsúelőadás, búcsúévad közönséget vonz – a demagóg kormánykritika pedig titokzatos baloldali támogatókat, hiszen

ki mondta, hogy csak a politikába és a médiumokhoz gurulhatnának dollárok?

Tavaly nyáron a közösségi oldalukon azt írták: „Jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy a következő hetekben az Átrium utolsó előadásait láthatják, akik jegyet váltottak rá. Az utolsó Az őrült nők ketrecét, az utolsó Igenist, az utolsó Isteni végjátékot... és így tovább. Nem tudjuk tovább tartani a színházat. A mai naptól az Átrium csapatának sok kiváló tagja a felmondási idejét tölti. Egytől egyig kitűnő emberek, akiket soha nem lenne szabad elküldeni, mert a színház nagyrészt miattuk olyan, amilyen. Köszönjük nekik – mást nem tudunk írni, mert nem lehet szavakkal kifejezni, amit most érzünk".

A könnyfacsaró sorok közzététele után persze folytatta működését az Átrium, de addig is csengett a kassza...

Idén (kicsivel több mint egy hónapja) azt jelentették be egy, a visszafogott csalódottság légkörét árasztó posztban: a mostani évad lezárultával, 2024 nyarán végleg (MOSTMÁRAZTÁNTÉNYLEG) bezárja kapuit a színház. Hát, addig azért senki ne tartsa vissza a lélegzetét... Lesz itt 2024/25-ös évad, és még sok újabb is, amíg csak kitartanak a baloldalt a háttérből támogató titokzatos guruló dollárok gazdái.

Ezt egyébként megerősítette a színház egyik alapítója, Gauder Milán is egy interjújában, ahol a folytatásról beszél, és arról: nem zárnak be.

Az őrült nők ketrece című előadás az Átriumban Forrás: Origo

A világjárvány idején az önkormányzatokon élősködtek

Abban az időszakban, amikor az egész világ bezárkózott, a gazdaság fékezett, és a Covidtól rettegve senki sem tudta, mit hoz a holnap (lesz-e egészség, munka, jövedelem vagy élelmiszer egyáltalán),

az Átrium nagyot kaszált.

Ekkortájt több tízmillió forinttal támogatták a baloldali önkormányzatok az Átrium alapítványát. A baloldali vezetésű második kerület pedig újabb 12 millió forinttal egészítette ki a színház kasszáját.

A túlélését ünnepelve később az Átrium a Facebookon trágárkodva elmélkedett arról, milyen jó lenne, ha csak ők lennének a világon, ha az egész világ egy nagy Átrium lenne.

Ezt a cseppet sem kirekesztő gondolatsort nem utolsósorban az adófizetői forintok inspirálták, amelyek a balos önkormányzatokon keresztül Alföldi Róbert társulatánál kötöttek ki.

„Tudjátok, milyen ezt átélni? Mi sem tudjuk elmondani, mert nem lehet. Hát kurva jó, na."

Hát... Legalább ők tudják! Ráadásul az Átrium számára minden évad – legyünk stílszerűek – jutalomjáték, mert gazdasági-racionális oka nincs, nem volt és sosem lesz a fennmaradásának. Ahogy a 888 egyik kritikusa sommázta a Vámos-adaptáció Anya csak egy van-ról szóló írása végén:

Alföldiék saját maguk felelősek azért, amiért nem tudják finanszírozni a színházukat.

Akik siránkozásban és tarhálásban szorosan Alföldi nyomában járnak

A Sárosdi Lilla - Schilling Árpád „színészházaspárról" szóló feltáró cikkünkben felidéztük a dicstelen Krétakör történetét. A Schillinghez köthető Krétakör – amelynek kuratóriumi elnöke egyébként a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról annak idején kibukott, ám Soros-pénzből jól futtatott szélsőliberális Gulyás Márton volt – annak idején pénzt tarhált a „rajongóktól", mondván, tönkremennek a hatósági „vegzatúra" miatt. A hatóság hálóján fennakadt Krétakör azonban több okból sem szenvedhetett pénzhiányban: egyrészt

szerepelt Soros György amerikai-magyar spekuláns kifizetési listáján, másfelől pedig a Gyurcsány-kormány kultusztárcája is kitömte pénzzel: 120 millió forintot kaptak magamutogató, közönséges önmegvalósításra.

(A 444 szerint sokkal több, 200 millió jutott a magyar adófizetők pénzéből Schillingéknek, Gyurcsány miniszterének személyes döntése alapján.)

Sárosdi Lilla a Lúzerben Forrás: YouTube/Lúzer

De hasonló pofátlan kalapozást láthattunk a közelmúltban is, amikor a Soros-egyetem egyik tanára a Medián vezetője, a vicces közvélemény-kutatási méréseiről ismertté vált, dúsgazdag Hann Endre számára gyűjtött pénzt, perköltségekre. (Hann Kálomista Gábor producert perelte be, csak mert magára ismert az Elkxrtuk című sikerfilm Endre keresztnevű, a film dramaturgiája szerint hazug közvélemény-kutatójában. A pert Hann Endre elvesztette.)

Alföldi Róbert színháza egy dologról szól: Alföldi Róbertről, és miután lebukott, Kerényi Miklós Gáborról is

Az egykori Május 1. mozi helyére került kis kamaraszínház, az Átrium látszólag évről évre a túlélésért küzd, és azt hangoztatja: emelni kellene a jegyárakon ahhoz, hogy megfelelő bevételhez jussanak.

Nem véletlenül nem mernek drasztikuson a jegyárakhoz nyúlni: erősen kétséges, hogy a drága belépők mellett ki lenne hajlandó beülni olyan előadásokra, amelyek így vagy úgy, de többnyire Alföldi Róbertről szólnak, olykor az ő zavart istenképéről vagy meglehetősen sajátos (sokak számára visszataszító) fantáziálásairól.

A színdarabokat vagy ő rendezi, vagy ő játszik benne...

És csak hogy a színvonalat illusztráljuk, ebbe a „műintézménybe" engedték vissza először Budapesten a táncosfiút egy vállfával elfenekelő Kerényi Miklós Gábort is. 2019-ben, néhány héttel az önkormányzati választások után...