Fogjam meg a farkát, nem baj, ha egy ismeretlen operatőr ezt mondja nekem, erről beszélt Kútvölgyi Erzsébet

Kútvölgyi Erzsébet Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Meglehetősen furcsa videointerjút adott Kútvölgyi Erzsébet, erről boldogan számolt be az összes baloldali propagandamédium. Boldogságuk oka, hogy Kútvölgyi nem vette át a Vidnyánszky Attila vezette SZFE-n az aranydiplomáját, hanem azt mondta, küldjék ki neki postán. Erre egyébként Vidnyánszky azt válaszolta, hogy nem tud haragudni a még ennyi év elteltével is igazodni próbáló színészekre. A baloldali Youtube-csatornának Kútvölgyi viszont többször trágárkodott, és sajátosan relativizálta a szexuális zaklatást.

Egyrészt arról elmélkedett, hogy valamikori igazgatója, Horvai István így beszélt róla a szocializmusban, amikor - állítólag - a rendőrök érdeklődtek Kútvölgyiről: a színházon és a baszáson kívül semmi más nem érdekli.

Másrészt, Marton László szexuális zaklatássorozatáról is beszél, és egyértelműen a sokszorosan lebukott zaklató, Marton László mellett foglalt állást. Azzal a gondolatával persze nehéz lenne vitatkozni, hogy Marton és az őt lebuktató amatőr "színésznő", a példátlan közönségességéről ismert Sárosdi Lilla nem egy szint, előbbi egy tehetséges és sikeres művész volt, a férjével egy francia faluba költöző, nem létező karrierjéről hazudozó, valójában sokáig árufeltöltőként dolgozó Sárosdi pedig (Schilling Árpád felesége) művésznek sem nevezhető. Ebben természetesen igaza van.

Az már furcsább volt, amikor Kútvölgyi azt mondta: igazából őt nem zavarná, ha zaklatnák. Ez volt a példája: „Nagyon komolyan kérdezem, hogy mekkora bűn az, hogy a kedves operatőr kolléga, aki ott áll a szépen nyírt szakállával, mekkora bűn lenne a részéről, ha mielőtt kimegyek, azt kéri tőlem, hogy fogjam meg a farkát. Ránéznék, és azt mondom, hogy komolyan gondolod? De ha nagyon jól esik, megfogom. De most ezt halál komolyan kérdezem tőled, mekkora bűn?"

Bár itt is tegyük hozzá: ha ennek Kútvölgyi Erzsébet örülne, akkor csakugyan nem lenne bűn.