Semmelweis Projekt – egy „Soros-kampány” anatómiája

Nagyszabású (támadás)sorozatot indított a Direkt36 október 24-én. A Semmelweis Projekt például a TASZ által megszerzett 2014–16-os adatok alapján fest valószerűtlenül sötét képet a magyar egészségügy helyzetéről. A cikkeket a Telex-szel (és az RTL-lel) közösen terjesztik, és angolul is megjelentek, ami azt a benyomást erősíti, hogy céljuk a kormány lejáratása, a pánikkeltés - írja a Tűzfalcsoport.

Más nem nagyon lehet, hiszen a közel 8-10 éves adatok semmit nem árulnak el arról, milyen a helyzet ma a pellengérre állított kórházakban.

A sorozatot november 11-én egy dokumentumfilm zárja. Világosan látszik tehát, hogy a portál jelentős összegeket fordított erre a munkára.

De vajon ki állta a számlát? És hogyan kapcsolódik ez a történet a Soros- (vagy ha úgy jobban tetszik: a globalista-szélsőliberális) hálózathoz?

A Tűzfalcsoport bemutatja nekünk az alábbiak szerint:

Forrás: direkt36

A Direkt36-osok szerint a hozzájuk hasonló „oknyomozó műhelyek” számára komoly fejtörést okoz a működési költségek előteremtése. Egyszerűen azért, mert nehéz megmondani, mire jutnak egy-egy projekttel a beleölt hetek-hónapok alatt.

Vagyis a médiatámogatások általában eredménykötelemmel járnak, ami nem meglepő. Ha valaki pénzt akar áldozni mondjuk a sérülékeny csoportok jogvédelmére, akkor azért nyilván elvárja, hogy a pályázó sérülékeny csoportokat, jogsérelmet és valamilyen leleplezést vagy problémát is fel tudjon mutatni.

A portál kiadója egy nonprofit kft., amelyet a Foundation for Democracy and Pluralism (D&P), a Civitates és a Sigrid Rausing Trust (SRT) is „szponzorál”, és együttműködnek a Global Investigative Journalism Networkkel és az OCCRP-vel.

A D&P annyira elkötelezett az átláthatóság és a nyitott demokrácia ügye mellett, hogy

a honlapja – megszámoltuk – 10 mondatból áll (+ 3 rövid életrajz). Van egy postafiókja, és ha valaki pénzt akar kérni tőlük, akkor egy űrlap kitöltésével felveheti a kapcsolatot valakivel Svédországban.

De ez is sokat elárul egyébként. Idézünk:

Stratégiai prioritások alapján proaktívan keresünk új támogatásokat, és jellemzően szövetségeseink és kapcsolataink hálózatán belül keresünk új támogatott partnereket. Csak a célunkhoz igazodó európai nonprofit szervezetek és projektek támogatási kérelmét fogadjuk el.”

Vagyis nem írnak ki nyilvános pályázatokat, és a finanszírozottak közé csak „haveri” alapon lehet bekerülni.

Forrás: https://democracypluralism.org/#apply

Hogy kinek mennyit adnak aztán, illetve hogy mit várnak el cserébe – azt csak az érintettek tudják. És ha már az életrajzokat említettük: a D&P-t

Daniel Sachs alapította, aki „a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) globális igazgatósági tagja és az Európai Külkapcsolatok Tanácsának(ECFR) tagja.”

Rajta kívül egy jogász és Sachs magánalapítványának főtitkára foglal helyet az igazgatóságban.

A Civitates egy brüsszeli ernyőszervezet, olyan partnerekkel, mint az OSF, a Sigrid Rausing Trust és az Oak Foundation. A honlapja szerint az „elnökséget” rotációs rendszerben látják el – az első ciklusban a King Baudouin Foundation reprezentálta.

Az átláthatósággal ez esetben nincs gond, két kattintással megtudható például, hogy 2022-ben az egyik kiemelt projektjük célja a magyarországi választások monitorozása volt, amit egy olyan konzorcium végzett, amelyben a 444/Lakmusz is részt vett. Valamint, hogy

a Civitates finanszírozta a „Pegasus Projektet” és a „Pandora Papers” projekteket. Mindkettőnek a Direkt36 az egyik főszereplője.

2020 óta a beszámolójukban mindkét szerkesztőséget feltüntettik. A következőket olvashatjuk a tavaly előtti dokumentumban:

„Magyar Jeti (444), Magyarország

Független magyar hírportál, amelynek célja a hatalmasok számonkérése és a kiszolgáltatott csoportok hangjának felerősítése Magyarországon és határon túl.

Támogatás összege 2021–2023 között: 350 000 €

Direkt36, Magyarország

Nonprofit oknyomozó újságírási központ, amelynek feladata, hogy fényt derítsen a politikai korrupcióra és az igazságtalanságok egyéb formáira.

Támogatás összege a 2021–2023-as időszakra: 144 430 €”

A londoni Sigrid Rausing Trust honlapján és a 2019-es és 2021-es beszámolóiban egyaránt megtaláltuk a Direkt36-ot. Haladjunk sorban!

„A Pethő András és Sáling Gergő újságírók által 2015-ben alapított Direkt36 egy online média, amely a magyarországi politikai korrupciót vizsgálja.

A történeteket olyan bejáratott kiadókon keresztül terjeszti, mint a 444, az RTL és a Washington Post” – írja az SRT,

megjegyezve, hogy a szerkesztőséget 2019 óta támogatják; előbb 190 000, idén októbertől pedig újabb 3 évre 210 000 fonttal.

A 2019-es jelentés csak egy felsorolást tartalmaz a szervezet magyarországi kedvezményezettjeiről: TASZ, Helsinki Bizottság, CEU, NANE/Patent, Átlátszó, EMMA Hub, Civilizáció Hálózat, Direkt36. A 2021-es valamivel bővebben ír a portálról, kiemelve a szerepét a Pegasus-sztoriban, és az együttműködését a Telex-szel.

Végezetül érdemes megemlíteni: bár a Direkt36 oldalán nem említik, a szerkesztőség valószínűleg az Európai Unió társfinanszírozásával működő Journalismfund Europe-tól is kap(ott) támogatást.

A szervezet honlapján legalábbis a Telex-szel és az Átlátszó.hu-val együtt a különösen sikeres oknyomozó műhelyek közé sorolják. A Direkt36-os Pethő András pedig a Journalismfund tanácsadó testületének is tagja.

A sorozatot egyébként Wirth Zsuzsanna és Marton Kamilla jegyzik. Marton viszonylag kezdő újságíró; a Direkt36-nál tavaly novemberben jelent meg az első cikke, amit négy követett a Semmelweis Projektig. Ennek ellenére meghívott előadó volt a Global Investigative Journalism Network 2023-as konferenciáján, ahol „a támogató hálózatok kiépítésének és a támogató közösségek létrehozásának fontosságáról” osztotta meg gondolatait egy panelbeszélgetésen.

Wirth Zsuzsanna viszont igazi veterán. Lényegében az indulás óta tagja az „oknyomozó műhelynek”, ahol 2016 óta írt többek között az MTI-t, de a kínai vakcinabeszerzést és a COVID-járvány kezelésének majd minden aspektusát kritizáló riportokat is.

Cikkeit előszeretettel hivatkozzák a Magyarországot gyalázó jelentéseikben az olyan „sorosista” szervezetek, mint a Transparency International és a Freedom House vagy a Civil Liberties Union for Europe, a TASZ „anyaszervezete”.

De találtunk rá hivatkozást az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet anyagaiban is! Amerikai „beágyazottságára” pedig legalábbis következtethetünk abból, hogy közreműködött az Egyesült Államokbeli WJTC Public Media „Az EU küzd a magyar keményvonalas kormány visszaszorításáért” című anyagának elkészítésében.

A fent leírtak alapján ismét tényként állapíthatjuk meg: a „Soros-hálózat” nem fantazmagória – nagyon is létezik. A rendszer elképesztő pénzeket mozgat, és olyan sajtóorgánumokat tart fent, amelyeknek botrányokat kell kirobbantaniuk. Ehhez pedig a szponzorált jogvédők nyújtanak adott esetben segítséget, muníciót. Itt most a TASZ töltötte be ezt a szerepet, és fontos kiemelni:

a pénzügyi beszámolóik szerint a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos projektet a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok finanszírozta!

A nagyobb hatás érdekében a „baráti” szerkesztőségek maguk is hálózatosodnak: a Direkt36-esetében a „felerősítést” elsősorban a Telex, azt kiegészítendő pedig a 444 és az RTL végzi, de a „polipnak” külföldi lába is van. Jelesül a Washington Post.

Az együttműködés miatt nyilván egyik sem fogja ellenőrizni az alapállítás valósághoz fűződő viszonyát, viszont a közléssel növeli nem csak az elérések, hanem az idézettség számát is, ami hitelt kölcsönöz a különféle tartalmaknak.

Így a „sztori” politikai fegyverré válik. Nem túlzás!

A Magyarország ellen indított 7. cikkely szerinti eljáráshoz fűzött európai parlamenti állásfoglalás egyetlen portálra hivatkozik: a Direkt36-ra.

Lényegében úgy, mintha annak cikkei valamilyen hatósági vizsgálat jegyzőkönyvei lennének. Az Európai Bizottság 2022-es jogállamisági jelentésével ugyanez a helyzet – két hivatkozás. És ezzel a kör bezárult.