Eddig Vidnyánszky Attila volt a célpont, most talált másvalakit: Kodály Zoltánt.
Jeles András filmrendező írását tette ki nyilvános oldalára, azaz, így üzent a világnak. Jeles András nyugdíjas filmrendező, őt ne minősítsük, saját barátai is cserben hagyták, egyszer hagyták csak rendezni a Katonában, egy Victor Hugo-adaptációt, utána sohasem. Jeles azon nagyon kevés művészek közé tartozik, akinek valóban betiltották egyik alkotását a Kádár-diktatúrában, az Álombrigádot csak a rendszerváltás idején mutatták be, hiába indult nagyon jól a pályája A kis Valentinóval.
De Ascher Tamás, aki egész életében úgymond hatalomban volt, kaposvári főrendező, a Katona főrendezője, az SZFE rektora, satöbbi, satöbbi.
A leírás (és Ascher) szerint k.rva rossz, magyarkodó (karmester) volt Kodály Zoltán, és még - igen - hülye is. Éppen olyanok, mint akik Ascher szerint ma érvényesülhetnek.
(Nyilván majd Ascher öniróniával próbálja magyarázni a szánalmas, nyilvánvalóan az egyetértést deklaráló "Remek...!" megjegyzését. Persze, pontosan tudjuk, hogy a Katona világában mennyire mindennapi az önreflexió...)
De hogy mennyire nem belemagyarázás Kodály hülyézése, arra az elején találunk egyértelmű bizonyítékot: az írás elején ugyanis kifogásolják, hogy túlságosan sokszor adják most elő Kodály Psalmus Hungaricusát.
Ezt eddig nem tudtuk, hogy baj.