Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Mandiner az amerikai jogállamiság szakkérdéseivel ritkán foglalkozik, most azonban kivételt tettek: ma kora délután óta elérhető náluk az amerikai szuverenitásvédelmi törvény, a külföldi ügynökök bejegyzéséről szóló törvény (Foreign Agents Registration Act, azaz FARA) teljes magyar szakfordítása.
A lap összehasonlította a magyar szuverenitásvédelmi törvényt az amerikaival – s annyit előre elárulhatunk: az Országgyűlés elé került magyar törvény nemhogy az orosznál nem durvább, de még az amerikainál is messze megengedőbb.
A Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető által benyújtott szuverenitásvédelmi törvénycsomag több fontos részből áll. Központi eleme a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozása, de tartalmaz módosításokat a Büntető Törvénykönyvhöz és a választási eljárásról szóló törvényhez is.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal a törvényi definíció szerint „elemző, értékelő, javaslattevő és vizsgálati tevékenységet folytató autonóm államigazgatási szerv" lesz majd, amely kidolgozza a szuverenitási kockázatok értékelésének módszertanát, éves szuverenitásjelentést készít, illetve adatokat – köztük minősített adatokat – gyűjt Magyarország szuverenitásával kapcsolatos kérdésekben minden érintett szereplőtől.
Ezek lehetnek állami és önkormányzati szervek, más szervezetek és személyek, illetve olyan szervezetek, akiket a hivatal vizsgálat alá von.
Vizsgálatot a hivatal akkor kezdeményezhet, ha külföldi állam, szerv, szervezet vagy személy részéről dezinformációs, illetve a demokratikus döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységet észlel, melyek Magyarország szuverenitását „sérthetik vagy veszélyeztethetik". A tavalyi országgyűlési választások után „guruló dollárok" vagy „dollárbotrány" néven elhíresült ellenzéki kampányfinanszírozási ügyre reagálva külön pontban rögzíti a törvény, hogy az SZVH „feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenységet támogatnak".
Az SZVH vizsgálatai során a vizsgált szervezetek, illetve állami vagy önkormányzati szervek birtokában lévő összes adatot megismerheti, lemásolhatja, s tőlük írásbeli és szóbeli felvilágosítást is kérhet.
A hivatal ugyanakkor nem hatóság – büntetni nem büntethet, bírságot nem szabhat ki, legfeljebb a kormány számára tehet a szuverenitás védelmére irányuló javaslatokat.
Az SZVH munkáját jogilag körülbástyázandó a törvénycsomag tartalmaz egy Btk-szigorítást, mely szerint a jelölő szervezetek tiltott külföldi támogatást, vagy „e tilalom kijátszása érdekében a tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyt" felhasználó tagjai maximum három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők.
A külföldi támogatások tekintetében a jelölő szervezetekre ugyanaz a tilalom vonatkozik majd, ami eddig a pártokra is vonatkozott – ezáltal zárják be azt a kiskaput, amit tavaly a Mindenki Magyarországa Mozgalom kihasznált a guruló dollárok elfogadásakor.
A választási eljárásról szóló törvény annyiban módosul, hogy a jelölő szervezeteknek bejelentésükkor nyilatkozniuk kell arról, hogy külföldi támogatást, „jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől származó támogatást, névtelen adományt vagy ezekből származó vagyonelemet" az adott választási kampányban nem használnak fel. Ezt az ÁSZ ellenőrizheti, s e szabály megsértése esetén a tiltott támogatás kétszeresét szabhatja ki büntetésül.
„Független civil társadalomról" és „médiaszervezetekről" a törvényben egy árva szó sem esik
– már amennyiben a liberális média nem kíván a jövőben választásokon jelöltet indítani.
Miközben a magyar szuverenitásvédelmi törvénycsomag kulcsszereplője egy vizsgálódáson kívül jóformán semmi másra nem jogosult autonóm államigazgatási szerv – olyan, csak még jóval kevésbé „harapós", mint a NAIH, a Nébih, a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Integritás Hatóság –, valamint a független bíróságok, Amerikában a FARA-törvény kulcsfigurája a mindenkori legfőbb ügyész. Az Egyesült Államokban ez az ember – aki az elnök közvetlen politikai kinevezettje – egyszerre az igazságügy-miniszter is. Az amerikai ügynöktörvénnyel kapcsolatos nyilvántartást az ő hivatala vezeti, minden ezzel kapcsolatos bejelentést neki kell megtenni, és a messzemenőkig az ő hatáskörébe tartozik eldönteni, melyik ügynöknek milyen szigorú nyilvántartásba vételi követelményeknek kell megfelelnie.
Ha Magyarország az amerikai ügynöktörvényt léptetné életbe, akkor arról, hogy melyik külföldi ügynöknek titulált szervezetet mennyire egzecíroztassák állami vizsgálatokkal, egy Polt Péter legfőbb ügyészi hatásköreit Tuzson Bence igazságügy-miniszteri hatalmával együtt gyakorló igazságügyi tótumfaktum dönthetne – nem egy hivatal és nem is a bíróságok.
Az amerikai FARA-törvény jóval szélesebb körre terjed ki, mint a magyar szuverenitásvédelmi törvénycsomag: míg a magyar törvényjavaslat a választáson jelölteket állító jelölő szervezetekre, illetve az őket támogató jogi személyekre koncentrál, addig a FARA-törvénynek mindenki alanya, aki „ügynökként, képviselőként, alkalmazottként vagy beosztottként jár el, vagy bármely személy, aki bármilyen más minőségben egy külföldi megbízó vagy olyan személy megbízásából, kérésére, irányítása vagy ellenőrzése alatt jár el, vagy olyan személy, akinek bármely tevékenységét közvetlenül vagy közvetve egy külföldi megbízó felügyeli, irányítja, ellenőrzi, finanszírozza vagy támogatja".
Őket nemcsak akkor érinti, ha választáson indulnak,
hanem akkor is, ha az USA-n belül „politikai tevékenységet folytat az ilyen külföldi megbízó számára vagy érdekében", vagy külföldi megbízó számára vagy érdekében PR-osként, reklámügynökként, politikai tanácsadóként dolgozik, pénzt gyűjt vagy folyósít.
Fontos, hogy az amerikai ügynöktörvény határozott kivételként említi az újságírókat, hír- és sajtószolgálatokat – de őket is csak akkor, ha amerikai jogszabályok szerint szerveződtek.
A „külföldet" a FARA a magyar szuverenitásvédelmi törvényhez hasonlóan tágan definiálja: „külföldi kormány" mindenki, aki az USA-n kívül bármely más országban vagy országrészben de jure vagy de facto szuverén hatalmat gyakorol, vagy ilyen hatalomgyakorlók bármely alcsoportja, ügynöksége.
A fent részletezett ügynöki tevékenység Amerikában alapvetően tilos – ilyen tevékenységet csak akkor lehet végezni, ha az ügynök nyilvántartásba véteti magát a legfőbb ügyésznél, aki, mint fentebb levezettük, egyben igazságügy-miniszter és az elnök politikai kinevezettje.
A nyilvántartásba vételhez az ügynöknek (ügynökvállalkozás esetén az összes igazgatónak) közölnie kell nevét, minden telephelyének és lakhelyének címét az Egyesült Államokon belül és azon kívül, maga és cégtársai állampolgárságát, alkalmazottainak teljes listáját azok munkaköreinek egyenkénti részletezésével, az összes külföldi megbízó nevét és címét, azt, hogy milyen ügyben jár el az érdekében, és azt, hogy mennyiben finanszírozza, támogatja, irányítja, tulajdonolja megbízóját külföldi kormány.
Közölnie kell a megbízó és közötte fennálló minden írott megállapodást és minden szóbeli megállapodás részleteit, a külföldi támogatás pontos mértékét, és az összes nem külföldi megbízójának nevét, székhelyét, lakcímét és állampolgárságát is.
Közölnie kell pontosan azt is, hogy milyen összegben járult hozzá bármely politikai hivatalra irányuló választási kampányhoz, előválasztáshoz, gyűléshez – csak semmi anonim adományládikó. S ha ez mind nem lenne elég, még le kell adnia minden olyan adatot, amelyet „a legfőbb ügyész a nemzetbiztonság és a közérdek kellő figyelembevételével időről időre megkövetelhet". Mindezt nem minden választási nyilvántartásba vételkor, hanem folyamatosan, hathavonta, de ha a legfőbb ügyész úgy akarja, gyakrabban is.
A fenti információkat a legfőbb ügyész nyilvánosságra is hozza. Van azonban transzparens és jogállami kivétel is a szigorú nyilvántartásba vételi szabályok alól: ő egészen konkrétan a gyevi bíró. Azaz kivétel
minden olyan személy vagy alkalmazott, akinek külföldi megbízója olyan külföldi ország kormánya, amelynek védelmét az Elnök az Egyesült Államok védelme szempontjából létfontosságúnak ítéli".
Az elnök politikai döntésével a nyilvántartásba vétel alól mentesített ügynökökről sem a legfőbb ügyésznek, sem a nyilvánosságnak nem kell tudnia semmit.
Ha pedig a külföldi ügynök bármiféle információs anyagot terjeszteni kíván, negyvennyolc órával a terjesztés megkezdése előtt két példányt le kell adnia belőle a legfőbb ügyésznél, s a terjesztett anyagra jól láthatóan rá kell írnia, hogy külföldi megbízó érdekében terjeszti azt. Ha az ügynök a kormányzat bármely intézménye, vagy bármely kongresszusi képviselő, illetve bizottság számára „politikai propagandát" juttat el, vagy tőle információt kér, ezt szintén csak úgy teheti meg, ha „propagandájában" vagy kérelmében világosan jelzi, hogy külföldi megbízója érdekében jár el.
Minderről az ügynöknek ügynöki tevékenysége teljes ideje alatt, valamint annak befejezése után még három évig nyilvántartást kell vezetnie – más dolga nincs is.
Ha az ügynöktörvényt megsérti, legfeljebb tízezer dollár pénzbírsággal vagy öt év börtönnel büntethető.
Az amerikai ügynöktörvény tehát a magyar szuverenitásvédelmi törvénycsomagnál lényegesen szigorúbb szabályozás. Független állami hivatal helyett egy közvetlen politikai kinevezettnek ad lehetőséget az új magyar törvényjavaslatnál sokkal szélesebb körben ellenőrizni a külföldről finanszírozott, támogatott vagy irányított szervezetek tevékenységét, kommunikációját, messze súlyosabb büntetéseket szabhat ki – s tökéletesen intranszparens módon, teljesen egyéni ízlés szerint, „pofára" beleszólhat a törvény alkalmazásába mind a legfőbb ügyész, mind az Egyesült Államok elnöke.
