Agyonlőtt férfi holttestét találták a Citadellán

Budapest, 2021. október 24. A főváros látképe a Sas-hegyről fényképezve. A felújítás, átépítés alatt lévő 1854-ben épült Citadella, az egykori katonai épület, erőd, a Gellért-hegy tetején, jobbra a Szabadság-szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben elkészült alkotása. MTVA/Bizományosi: Róka László *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzője/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt.

Élete végéig börtönben marad az a férfi, aki 30 éves korában, 1982-ben két lövést is leadott óceánjáró hajókon matrózként dolgozó barátjára Miskolcon, majd a holttestét eldugta egy bokor alá a budapesti Citadellán. Amikor átvizsgálták a barátgyilkos lakását, rájöttek, hogy robbantani is akart.

1982. október 23-án délután egy Citadellán sétáló ember fedezte fel a miskolci születésű Varga Dezső holttestét. Egy bokor alatt feküdt a halott ember letakarva. Nagy erőkkel indult meg a nyomozás a gyilkos után. Az áldozat segített a nyomozóknak. A papírjaiból nemcsak az derült ki, kicsoda ő, hanem kiterjedt ismeretségi köre is feltárult a rendőrök előtt. Nála volt a jogosítványa, egy Polski Fiat öccse nevére kiállított forgalmi engedélye,

meg a notesze nevekkel és telefonszámokkal.

Amíg a bűnügyi technikusok igyekeztek minden nyomot rögzíteni a helyszínen, a nyomozók az áldozat fényképével végigjárták a környék szórakozóhelyeit, hátha látta valaki. Az OIimpia bárba is eljutottak. Egy-két felszolgálónak ismerős volt, de ennél többet itt nem tudtak kideríteni.

Ez a kép tárult a holttestet felfedező járókelő elé Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

Az áldozat 1978-tól, tehát a halála évében már öt éve matrózként dolgozott a MAHART tengerhajózási üzemigazgatóságnál.

Hónapokat töltött az óceánon különböző nagy hajókon. Amikor hazaért, rendszerint Farkas Istvánhoz csengetett be először, akihez régi barátság fűzte. Nemcsak gyermekkoruk helyszíne, Miskolc és az a karateklub kötötte össze őket, ahová mindketten jártak, hanem abban is hasonlítottak egymásra, hogy szerették az erőszakot. Ennek köszönhetően már fiatalkorukban kisebb bűncselekményeket követtek el együtt. Az erőszaknál ugyanis csak egyvalamit szerettek jobban, a pénzt. Azzal lépték át a nagykorúság küszöbét, hogy munka nélkül fognak nagyon sok pénzt keresni. Amikor Varga távol volt, leveleztek, amikor hazatért, személyesen beszélgettek órákat, de nem csak a férfi hajós élményeiről. Egy nagy bűncselekményen törték a fejüket. Minden alkalommal ezt tervezgették. És ha éppen nem karatéztak, akkor együtt kirándultak a hegyekben, ahol úgynevezett „bátorság edzéseket" tartottak. "Szakadék szélére álltak, és mérték az időt, hogy ki bírja tovább a hátborzongató mélység peremén. S közben terveik egyre merészebbek, drasztikusabbak lettek. Aztán egyiküknek - hogy kinek, ma már nehezen lehet megállapítani -

eszébe jutott, hogy a nagy balhéhoz fegyver kellene.

Eközben pedig Farkas robbanóanyag előállításával kísérletezett. Tény, hogy a lakásán lefoglalt eszközökkel és vegyszerekből 1981-ben nitroglicerint állított elő. A kísérletezést azonban abbahagyta, mert a robbanószert túlságosan veszélyesnek ítélte" - írta meg a Magyar Rendőr 1983. március 19-ei száma.

A két jóbarát 1981-ben betört a mezőcsáti ÁFÉSZ üzletébe,

ahol megpróbálta megfúrni a páncélszekrényt. Nem sikerült nekik. Ekkor jöttek rá, hogy mással kellene próbálkozniuk, de majd csak azután, hogy Varga visszatér egyéves tengeri útjáról. Dezső 1982 augusztusában kopogtatott barátja budapesti otthonának ajtaján és büszkén mutatta meg neki legújabb szerzeményét, amit Libanonból hozott. Egy Llama típusú, 9 milliméteres kaliberű ismétlőpisztolyt tett Farkas elé, aki a Déli Hírlap 1983. szeptember 12-én megjelent cikke szerint azt mondta a nyomozóknak, hogy Varga embert ölt a fegyverért.

Kifizetett 150 dollárt egy falangistának, majd lelőtte a férfit és eltette a fegyver árát.

Hogy ez így volt-e, nem tudni, de azt igen, hogy Farkas vérszemet kapott. Elhatározta, hogy megszerzi a fegyvert a barátjától, és egyedül fog vele busás összegekkel kecsegtető bűncselekményeket elkövetni. Attól a gondolattól sem riadt vissza, hogy Vargát is meg kell ölnie érte. Tervébe beavatta a szomszédját - aki egyben gyerekkori jóbarátja volt - Laczkó Pétert. A férfi úgy harcolta ki, hogy Farkasnak mellette legyen lakása, hogy rávette az ott élő idős asszonyt egy eltartási szerződésre. Miután az eredeti tulaj meghalt, Dohány utcai otthona Farkasé lett. Laczkó mindenről tudott. Nemcsak barátja dolgairól, de Varga összes útjáról, a terveikről és a fegyverről is, amit barátja oly elszántan próbált megszerezni. Farkas többféle módszert dolgozott ki Varga likvidálására.

Kávédarálót és kávéfőzőt szerzett be, amelyen dohánylevelet őrölt, nikotinoldatot főzött. Azt tervezte, hogy megitatja a méreggel a barátját, és a hegyekben egy szakadékba dobja a holttestet. A másik terve az volt, hogy egy nagy hatású altatószerrel elaltatja, és a gépkocsival együtt szakadékba taszítja"

- írta meg a szaklap.

A pisztoly, amely kioltotta Varga Dezső életét Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

Varga Dezsőnek 1982 szeptemberében el kellett kezdenie egy hathónaposra tervezett tanfolyamot, mert a munkaadója erre kötelezte. Ennek köszönhetően igen sok időt tölthetett Farkas Istvánnal és a tökéletes bűncselekmény kidolgozásával.

Kitalálták, hogy elcsalnak egy köztudottan nagy műgyűjtő hírében álló főorvost otthonról, és amíg ő nincs otthon, kifosztják a lakását, miközben a családtagjait sakkban tartják a libanoni parabellummal.

Október 22-én késő este már kiszemelt áldozatuk miskolci lakásának közelében, Varga testvérének kocsijában ültek. Azzal hívták fel a főorvost, hogy a telefonáló feleségének szüksége lenne rá a város másik végében. Kiszemelt áldozatuk elutasította őket. Azt mondta, ha rosszul van valaki, a mentőt kell hívni és letette a telefont. Eközben - amíg ők Miskolcon voltak - Laczkó teljesítette Farkas kérését. Átment hozzá és úgy tett, mintha barátja otthon lenne, vagyis felkapcsolta a lámpát, járkált és zajt csapott.

A két pancser tolvaj kedvetlenül ült vissza az autóba.

Egy ideig csend volt, aztán Varga előrukkolt egy ötlettel. Csengessenek be a főorvoshoz és üssenek le mindenkit, vagy ha kell, öljék meg az egész családot. Varga terve Farkasnak nem tetszett. 23 óra volt már, amikor leparkoltak a Középszer utcai lakótelep közepén. Amikor azon kezdtek vitázni, menjenek-e vissza a műgyűjtő főorvoshoz, Farkas úgy látta, elérkezett az idő, most fogja megszerezni a fegyvert. Azt kérte Vargától, adja oda neki, mert jobb helyen van nála, nehogy „elragadtassa magát".

Amint megszerezte, azonnal barátja felé fordította a csövét, és meghúzta a ravaszt.

Az első lövés áthatolt Varga felsőtestén, szétroncsolta a tüdejét, átment a bal alkarján, majd a golyó erejét vesztve elakadt a sértett pulóverének ujjában. A második lövés a mellkason hatolt át s a lőszer az ülés háttámláján akadt el"

- idézte a gyilkosság pillanatait a Magyar Rendőr már említett száma.

Barátja lelövése után Farkas kiszállt és szó szerint futott egy kört idegességében. Eközben azt is ellenőrizte, hogy a lövések hangjaira felfigyelt-e valaki, vagyis van-e szemtanú. Mivel úgy látta, nincs, visszaült a kocsiba, becsatolta barátja biztonsági övét, és elindult Budapestre. Meg sem állt a Gellért-hegyig,

ahol keresett egy elhagyatottnak vélt helyet a Citadellán, és egy bokor tövébe helyezte Varga tetemét.

A holttest felfedezésének napján fontos hívás érkezett Miskolcról a budapesti rendőrkapitányságra. Egy férfi volt a vonal másik végén, aki arról azt mondta,

nevelt fia a Gellért-hegyen talált férfi gyilkosa és éppen egy autóban ül.

Miután kiderült, hogy a fővárosban is van lakása, Miskolcon és Budapesten is keresni kezdték a nyomozók. Mivel nem találták otthon, a férfi szomszédaihoz és barátjához, Laczkó Péterhez is becsöngettek. Amit ezután kiderítettek, azt egy jó hollywoodi forgatókönyvíró is megirigyelné. Laczkó bevallotta, hogy tudott a gyilkosságról és azt is elmesélte, mi történt a holttest „kidobása" után.
Vallomása alapján Farkas István a Dohány utcai lakására sietett és az első dolga az volt, hogy felkeltette őt és visszakérte a lakáskulcsát. Megjegyezte, hogy megvan a fegyver, de meg kellett ölnie Vargát.

Otthon összepakolt pár dolgot, és még hajnalban autóba ült, hogy visszatérjen halott barátjához.

„Becsomagolta a magával vitt filcbe és sötétítőfüggönybe a holttestet, majd összeszedte a környéken található szemetet, és rádobálta a holttestet rejtő csomagra. Visszament a Dohány utcába, és ismét bekopogtatott Laczkóhoz. Félve attól, hogy idejekorán felfedezi valaki a holttestet, megkérte, segítsen azt valamilyen biztonságosabb helyre szállítani. Laczkó Péter készségesen vállalkozott rá, és a Polski Fiat szombat hajnalban már másodszor fékezett a Gellért-hegyi bokornál.

Laczkó azonban az utolsó pillanatban megrémült a ténytől, hogy a csomagban egy holttest van.

Nem volt képes segíteni Farkasnak. A gyilkos viszont nem boldogult egyedül a tetemmel, így visszamentek a Dohány utcába. Délelőtt Farkas és Laczkó a József körúti vegyszerboltban 24 liter 90 százalékos salétromsavat vásárolt. Farkasnak az volt az elképzelése, hogy ás egy gödröt, beleteszi a holttestet és salétromsavval leönti, majd elföldeli. A sav hatását korábban Farkas egy macskán már kipróbálta. A 4000 forintért vásárolt salétromsavat bepakolták a kocsiba, és a Döbrentei téren a parkolóban hagyták az autót" – olvasható a lapban.

Azt várták, hogy besötétedjen, és újra visszatérhessenek a halotthoz, ahol Laczkónak őrködnie kellett volna, míg barátja elföldeli a másik barátját.

Ekkor fedezte fel egy járókelő a hullát. Amikor Farkas visszatért a Döbrentei térre, látta, hogy a kis Polskit rendőrök veszik körül, úgyhogy gyorsan visszatért a bokorhoz, de már ott is a helyszínelők dolgoztak. Inkább hazament, átöltözött és bement a munkahelyére, az Olimpia bárba. Amikor azt kérdezték, ismeri-e a férfit a fényképen, azt mondta a nyomozóknak, fogalma sincs, hogy kicsoda.
Farkas másnap bérelt egy 1500-as Ladát és elutazott a szüleihez Miskolcra. Nevelőapja azzal fogadta, hogy nemrég jártak náluk a rendőrök.

Farkas kénytelen volt bevallani, hogy lelőtte a barátját, de azt is hozzátette, hogy önvédelemből tette, mert Varga meg akarta ölni.

Nevelőapja arra biztatta, ha tényleg önvédelem volt, adja fel magát, mert a nyomozók meg fogják érteni. Aztán, miután Farkas elindult Budapestre, felhívta a rendőröket.

Az 1500-as Lada, amivel Farkas István menekült Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

„Kedden délután vette észre Budán a körözött bérkocsit egy taxisofőr. URH-n azonnal értesítette a diszpécserközpontot, azok pedig a Budapesti Rendőr-főkapitányság központi ügyeletét. A taxi végig követte a városon az egyre nagyobb tempóban menekülő Farkast. De megszökni nem tudott.

A taxisofőr folyamatos tájékoztatása alapján a Dózsa György úton már három rendőrségi gépkocsi üldözte Farkas kocsiját,

mígnem egy forgalmi dugóban kénytelen volt megállni. De még ekkor sem adta meg magát. Egy közeli ház alagsorába menekült, s ott fogták el a rendőrök. A fegyver nála volt, de meg sem kísérelte használni" – olvasható a Magyar Rendőrben.

Nemcsak Farkas István, hanem Laczkó Péter ellen is eljárás indult a kihallgatásuk után. Közel egy évvel a támadás után hat napig tárgyalta az ügyet a Miskolci Megyei Bíróság dr. Hajdú Koppány vezetésével működő büntetőtanácsa. Végül 1983. szeptember 23-án első fokon ítéletet hirdetettek. Ahogy a Déli Hírlap másnapi cikkéből kiderül, az ügy elsőrendű vádlottját, Farkas Istvánt előre kitervelt, aljas célból elkövetett emberölésben, nagyobb értékre elkövetett, dolog elleni erőszakban, bűnszövetségben elkövetett lopásban, robbanóanyaggal, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélésben és lopás vétségében is bűnösnek találták,

amiért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték és 10 évre a közügyek gyakorlásától is eltiltották.

A másodrendű vádlott Laczkó Pétert pedig az előre kitervelt, aljas célból elkövetett emberölésben bűnsegédként ítélték el 3 év fegyházbüntetésre, és mellékbüntetésként 3 évre a közügyek gyakorlásától is eltiltották. A Magyar Hírlap 1984. április 20-i cikkében olvasható, hogy az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta az ítéletet, ami ezzel jogerőre emelkedett.