Hagyjátok békén az abesszíniaiakat, amíg ők titeket békén hagynak! És hagyjátok békén a türköket, amíg ők titeket békén hagynak! - szólnak az iszlám Isteni Hírnökének, Mohamed Prófétának szavai a türk népekkel kapcsolatban, akinek jövendölése szerint:
A türkök győzelemre születtek!
Schmidt Mária kifejti:
a magyarság számára a kereszténység, a család, a haza és a megszentelt jog a legfontosabb eszmények, amelyeket szem előtt tart.
Mégis a Próféta ígérete köszön vissza a Terror Háza főigazgatójának elemzéséből, amelyet a Mandiner nyomtatott és online hasábjain jelentetett meg, Recep Tayyip Erdogan török elnök magyarországi látogatása előtt egy nappal. A szerző Magyarországnak a Türk Tanácsban betöltött megfigyelői státuszával összefüggésben fejtette ki gondolatait a magyar néplélek természetét illetően külön hangsúlyt helyezve "nyugati" és "keleti" mivoltunk együttes jelenlétére a gondolkodásunkban.
Schmidt Mária tüzetesebben elemzi a magyarságban még jelenlévő "keletiesség" és "nyugatiasság" egységét, illetve ez végletesség mégis hogyan köti vissza a magyarságot a türk népek családjához.
A "fényességes" Nyugat szerint csak a baj van velünk. Nem értik azt sem, hogy a Kelet és a Nyugat, ez a két ellentétes, de egymást kiegészítő világ rajtunk keresztül érintkezik, találkozik. És ez hatalmas többletenergiát, szinte korlátlan lehetőséget teremt. Nem tudják elfogadni, hogy mi félig-meddig keletiek vagyunk, akik zsigereikben hordozzuk a sztyeppék tágasságát, a nomádság zabolátlan szabadságvágyát
- írja Schmidt Mária.
A Terror Háza főigazgatója szerint bár nem egy vérből valók vagyunk, de mintha az ősidőkben ugyanazon a tápláló anyatejen osztoztunk volna. Csak mi útra keltünk, és a Kárpát-medencébe érve foglaltunk hont magunknak, megtelepedtünk, és ezzel vállaltuk, hogy az új hazában rokontalanná válunk.
Schmidt Mária szerint a magyarságban állandó feszültséget okoz "idegensége" és ebből fakadó magányossága. Idegenek vagyunk, hiszen Nyugaton keletinek, míg Keleten nyugatinak számítunk, példaként említi Szent István királyt, aki nyugati királyságot alapított egy keleti nemzet számára, ugyanakkor a pápától kért két részből álló koronát, hogy kifejezze:
sem a zsarnoki Németországnak, sem a császári Bizáncnak nem hódol a magyar.
Idegenségünkből és magányosságunkból, valamint szemlélődő és ütközőzóna-mivoltunkból pedig egy nagyon fontos következtetés vonható le, különösen akkor, ha belegondolunk a hazánkra nehezedő poltikai nyomás mértékére a szuverenitásvédelmi törvénnyel kapcsolatban:
A magyar nemzeti önrendelkezés sarokköve a stratégiai higgadtság.
Végül, de nem utolsó sorban a szerző megidézi Attila királyt, mint a türk népeket a magyarokkal összekötő kapcsot, akinek
döntő szerepe volt abban a folyamatban, hogy megdőlt a Római Birodalom egypólusú, hegemón világhatalmi pozíciója.
Attila személyében a lenézett, barbárnak tartott és semmibe vett Kelet kért helyet a magabiztos és elkényelmesedett hegemóntól: Rómától
- írja Schmidt Mária.
Schmidt Mária szerint alig van Attilánál ismertebb történelmi személyiség a világon. Attiláról a dicső győzelmek, a merészség, a vitézség, a hatalmas küzdeni tudás, a férfias erő, a bátorság, a szervezési és vezetési zsenialitás jut mindenkinek az eszébe.
Szerinte a magyar identitás megerősítése érdekében fel kell vállalni Attilát és általa a hunok hagyatékát azért, hogy újabb ezer esztendőre biztos alapokon álljon a magyarság megmaradása.