A legenda Mária Terézia királynő uralkodásának első éveiben gyökerezik. Az 1740-es években a helyi református gyülekezet lelkipásztorának, Tokaji Pálnak volt egy Rebeka nevű szépséges lánya, aki a helyiek szerint "családos férfiakat csábított el". Feleségeik ördögi szeánszon átkozták meg a fiatal és feltehetően nagyon csinos lányt.
Ezek után Rebeka maga lett a megtestesült gonosz, aki elképzelhetetlen, "földöntúli dolgokat" művelt egészen addig, amíg pokoli kínok között ki nem lehelte a lelkét.
A lány testét - annak ellenére, hogy református volt - az enyingi katolikus temetőben helyezték el, pontosabban csak próbálták, mert az aztán nem nyugodott. A föld kivetette magából a koporsót. Úgyhogy a helyiek úgy döntöttek, megszentelik és újra eltemetik Rebekát. De amikor másnap arra jártak, látták, hogy a föld megint kivetette magából.
"Több vakmerő jelentkező is volt, aki megpróbálta újra elásni a koporsót, ám a vállalkozó szellemű önjelöltek mind rejtélyes körülmények között pár napon belül elhunytak. Ezek után a falu vezetősége úgy határozott, hogy a koporsót kőbe zárja és úgy hagyják a temetőben.Egyes feltevések szerint a bűnös lány koporsóját a megcsalt asszonyok hantolták ki újra és újra, hogy lelke sose nyugodhasson békében,így bosszút állva Rebekán azért, mert elcsábította férjeiket" - olvasható a lapban.
Rebeka kőkoporsóját többé nem tették a föld alá. Most is a szabadban áll. Mellette egy táblán olvasható a története, amely azóta új legendával gyarapodott.
A helyiek elmondása szerint a lány szelleme minden egyes nap arra jár éjfélkor, leül a sírja mellé és zokog.
Az enyingiek nem mernek a koporsó közelében lenni kései órán.