Kevésbé köztudott, hogy számos, az európai közbeszédet meghatározó, húsba vágó kérdéssel kapcsolatban az európaiak túlnyomó többsége a magyar kormánnyal megegyező állásponton van – még akkor is így van ez, ha az az álláspont ellentétes a brüsszeli fősodor véleményével.
Hidvégi Áron, a Századvég Alapítvány elnökhelyettese az Európa Projekt elnevezésű kutatássorozat friss eredményeit részletezve leszögezte: a számok egyértelműen azt mutatják, hogy
amit az európai politikai elit jelenleg - történelmi jelentőségű kérdésekben - tesz, az egyszerűen szembe megy az európai polgárok akaratával.
„Jelentős disszonancia feszül a kettő között" – mondta.
A Századvég Európa Projekt elnevezésű kutatás-sorozata 2016-ban kezdődött. Módszertani lényege, hogy az európai uniós országokban és azokon kívül országonként ezer főt kérdeznek meg telefonos módszerrel. Ezek az országos minták reprezentatívak az adott ország fő demográfiai dimenziói mentén. A kutatás 2023-ban harminc országot érintett (az EU 27 tagországa mellett Nagy-Britannia, Svájc és Norvégia) így a teljes mintanagyság 2023-ban 30 ezer fő volt.
Már az első migrációs hullám idején is látszott, hogy a magyar álláspont több ponton megegyezik az európai többségi véleménnyel. „Kutatásaink szerint az úgynevezett mainstream (baloldali-liberális) média üzenetei ellenére is abszolút európai többségi vélemény például az, hogy meg kell őrizni Európa keresztény kultúráját és hagyományait. Ugyanilyen összeurópai konszenzus övezi a családvédelmet, a gyermekvállalás kérdését és azt is, hogy ezek támogatása sokkal fontosabbak a migráció ösztönzésénél. A magyar és az európai többség egy véleményen van továbbá abban, hogy az LMBTQ-propagandát és a szexuális tartalmakat az oktatásban távol kell tartani a gyerekektől. És – hogy mást ne mondjak –
az ukrajnai háború fő kérdésében is egybecseng a magyar kormány és az európai többség álláspontja
– sorolta Hidvégi Áron.
Nettó hazugságnak nevezte azt, hogy Európa nem békepárti. „Az Európa Projekt eredményei egyértelműen rávilágítanak:
az európaiak nagy többsége – ahogy a magyar kormány is – az azonnali tűzszünetet választaná, a béketárgyalások és a diplomácia útjára terelné az ukrajnai háború menetét".
A háború kitörése óta a Századvég két európai kutatást is elvégzett. Hidvégi Áron felidézte, hogy az idei kutatás során több különböző oldalról, több kérdéssel is igyekeztek feltérképezni ezt a területet, de az eredmények mindig egy irányba mutattak: az európai emberek több mint 70 százaléka azonnali béketárgyalásokat, tűzszünetet szeretne - szemben a nagyságrendileg 20 százalékos kisebbséggel, akik szerint viszont addig kell folytatni a háborút, amíg Ukrajna le nem győzi Vlagyimir Putyint.
„Ha az eredményeket egy térképre vetítjük, akkor azt láthatjuk, hogy
a vizsgált harminc országból huszonkilencben az azonnali tűzszünet és a béke az uralkodó narratíva
– összegezte.
A 2023-as Európa Projekt vizsgálta azt, hogy az egyes nemzetek küldenének-e katonákat Ukrajnába. „A júliusi NATO-csúcson előtt még belengették, hogy az ukrajnai háborúban a NATO-országok egy arra hajlandó csoportjának katonai részvételének helye lehet. Kiderült, hogy ha valamiben, hát ebben igazán összeurópai konszenzus van:
gyakorlatilag nincs olyan ország, amely a fiait az ukrajnai háborúba küldené, bármilyen minőségben; akár kiképzőként, akár harcolni"
– részletezte Hidvégi Áron. Mint felidézte, a fegyverküldéssel kapcsolatos álláspontok ennél jóval megosztottabbak voltak, ám a családokat közvetlenül érintő háborús részvétel elutasítása már egyértelmű.
Kína gazdasági szankciókkal való sújtásával kapcsolatban is vizsgálódott az Európa Projekt. „Úgy tűnik, hogy a brüsszeli politikai elittel ellentétben az európai emberek teljesen józanul gondolkodnak.
A többségük szerint ugyanis nincs legitimitása Kína háborús helyzet miatti szankcionálásának,
hiszen békés, kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági együttműködésben vagyunk érdekeltek".
Az Oroszország elleni szankciók nyerteseivel, veszteseivel kapcsolatos kérdésre adott válaszok voltak a legsokatmondóbbak. A Századvég elnökhelyettese szerint az emberek, talán mert a szankciók élelmiszer- és energiaárakat felhajtó hatását a bőrükön érzik, nem „finomkodtak" a válaszaikban.
Az emberek - már bocsánat - nem hülyék
- jelentette ki. Összeurópai konszenzus van abban, hogy
az Oroszország elleni szankciók nyertese az USA és Kína – vesztese pedig az Európai Unió, azon belül pedig a tagállamok.
A válaszadók elsöprő többsége szerint még Ukrajnának sem segítenek igazán az Oroszország elleni szankcióknak. Egyedül Norvégiában gondolták úgy, hogy a gazdasági „büntetés" segít az országukon.
Hidvégi Áron szerint egy igen vaskos kötetet lehetne megtölteni azokkal a politikusi nyilatkozatokkal, amelyek szerint a szankciók működnek, csak ki kell várni. „Ursula von der Leyen EB-elnök például azt találta mondani, hogy az oroszok az alkatrészhiány miatt már a mosógépekből szedik ki az alkatrészeket. Ha van egészen abszurd szintje ennek a fajta kommunikációnak, ez az – ezzel szemben a kutatások szerint teljesen nyilvánvaló, hogy
az európai közvélemény szerint a szankciós politika totális kudarc
- mondta.
A Századvég elnökhelyettese hozzátette: mindez azt bizonyítja, hogy a brüsszeli elit geopolitikai játszmái során háttérbe szorult a józanság, az egészséges életösztön.
„Politikai érdekeik oltárán feláldoznák akár a kontinens jólétét és békéjét is" – mondta.
Az Európa Projekt kutatásainak megkezdése óta eltelt években még nem volt ilyen mély depresszióban Európa. „Az elmúlt másfél év eseményei olyan szinten rántották vissza a közhangulatot, vagyis a konjunktúraérzetet, mint semmilyen más válsághatás korábban" – fogalmazott. Sem a migrációs válság, sem a koronavírus-világjárvány nem okozott ekkora törést az emberekben: míg a Covid-járvány esetében egy viszonylag gyors társadalmi-gazdasági regenerálódás következett, a háború esetében nem ez látszik.
A számok nyelvére fordítva: a 2022-es „poszt-covid" Európa Projekt-mérés szerint mínusz 18-on állt konjunktúramutató. Ez bezuhant néhány hónap alatt mínusz 35-re, jelenlegi értéke pedig mínusz 33. Összehasonlításképp: a migrációs válság éveiben ez mínusz 29 volt, a Covid-válság legmasszívabb évében pedig mínusz 31.
„A konjunktúra-index ilyen mértékű zuhanásához kataklizmaszerű válsághatás kell – most erről beszélhetünk" – hívta fel a figyelmet a kutató.
A kérdés az - folytatta -, hogy mikor érkezik el az a pont, amikor ez a mutató elkezd javulni. „Nem vagyok jós, de az emberek gondolkodási mechanizmusát ismerve úgy vélem, ehhez arra van szükség, hogy legalább remény legyen a békére vagy a tűzszünetre". Ugyanis – tette hozzá – különösen az Ukrajnához közeli országok polgáraiban ott az aggodalom, hogy a fegyveres konfliktus kiszélesedhet.
Még azon országok polgárai is tartanak ettől, amelyek – mint például Németország – fegyverrel támogatják a háború elnyújtását.
Az úgynevezett „honvédelmi index" vagy „patriotizmus index", azaz a haza megvédésében való tevékeny részvételre való hajlandóság európai viszonylatban 2018-ban – a háború előtt - jóval magasabb volt, mint most. A számok nyelvén ez úgy néz ki összeurópai szinten, hogy míg 2018-ban a válaszadók 48 százaléka mondta, hogy egy az országát érintő háborúban harcolna a saját hazájáért, addig 2022 év végén ez az arány 39 százalékra csökkent. Az ukrajnai háború kitörése utáni helyzetet vizsgálva látható, hogy például
Európa keleti, közép-keleti része - a lengyelek, a magyarok, románok, a görögök, északon a finnek, a balti országok állampolgárai, a svédek, norvégok – esetében többségben vannak azok, akik egy esetleges háborús helyzet esetén harcolnának az országukért.
Az Európa Projekt adataiból azonban kitűnik, hogy – mint Hidvégi Áron részletezte – például Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Olaszország vagy Nagy-Britannia esetében ez már nem így van. „Az a patriotizmus, önvédelmi reflexió, ami a magyarokban igen magas, kiveszni látszik más, dicső történelmi múlttal rendelkező nemzetek polgáraiból" – mondta, valamint azt is: az utóbb elsorolt államok között akadnak olyanok, amelyek a mérsékelt honvédelmi hajlandóságuktól függetlenül nagy támogatói Ukrajna fegyverrel való ellátásának.
Az EU-tagság támogatottsága magasnak mondható az unióban - összességében 66 százalék -, ami meglepően jó arány. Azonban az EU adminisztratív-döntéshozói-politikacsinálói oldalával már kevésbé szimpatizálnak az emberek, a számok tükrében a kép lesújtó: a véleménnyel rendelkező válaszadók 77 százaléka kritikus ebben a kérdésben.
Mindez összefügg azzal is, hogy az emberek az európai közbeszédet tematizáló legfontosabb dolgok tekintetében (migráció, infláció, az energiaárak kezelése, háborús szankciós politika) a brüsszeli politikai elittől eltérő álláspontot képviselnek.
„Ez egy nagyon rossz bizonyítvány az európai politikai elitről."
Hidvégi Áron beszélt arról is: az „európai egyesült államok" vs. „erős nemzetek Európája" dilemmában az európaiak nagyobb része – 22 tagország a 27-ből - ugyancsak azon az állásponton van, mint a magyar kormány: azaz, hogy a tagállamoknak több hatalmuk kellene legyen az unió fölött, és nem fordítva. „A többség szerint tehát az erős nemzetek Európája a követendő út, az európai egyesült államok utópiája pedig életszerűtlen és társadalmi bázis nélküli."