Gömbvassal verték szét egy terhes asszony fejét Budaörsön

Budaörs, 2017. május 29. Távlati felvétel a város kertesházas övezetéről, az Odvas-hegy környékéről, valamint (a távolban) a fővárosi Széchenyi-hegyről és azon az Antenna Hungária Zrt. tv- és rádió-adótornyáról. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítője közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt.

Összevissza hazudozott, a nyomozónak, az ügyésznek és a bírónak is mást mondott az a férfi, akit 50 évvel ezelőtt megvádoltak terhes élettársa meggyilkolásával. Az ügy nyomozója szerint a magnetofonra rögzített, és a gyanúsítottnak többször visszajátszott vallomások küldték végül rácsok mögé a gyilkost.

1973. november 21-én délután a budaörsi Nádas-dűlőben, egy bokor alatt holttestre bukkant egy teherautósofőr. A halottszemle során egyértelművé vált, hogy az asszonyt megölte valaki,

mivel a fejsérülései arra utaltak, hogy valamilyen nehéz tárggyal verhették agyon.

A helyi nyomozók azt kérték a Pest megyei RFK életvédelmi alosztályon dolgozó kollégáiktól, hogy haladéktalanul küldjenek oda egy helyszíni szemle bizottságot. Amikor a megyei nyomozók megérkeztek, a helyi körzeti megbízott arról tájékoztatta őket, hogy az egyik helyi lakos eltűnt. Farkas Mihály zászlós arra tippelt, hogy az a nő fekszik előttük holttan.

Amikor a holttestet megmutattuk a bejelentőknek, azok kétséget kizáróan felismerték benne Varsányi Magdolnát"

– idézte fel Pintér Gábor rendőr őrnagy a Magyar Rendőr 50 évvel ezelőtt, 1974. január 24-én megjelent számában.

A helyszínen az áldozat Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

A holttestet igazságügyi orvosszakértőhöz küldték boncolásra. Ahogy a Képes Újság 1975. július 5-ei számából kiderül, az áldozat három hónapos terhes volt, amikor meghalt. Halálát „az arckoponya durva sérülése, koponyaalapú törés és súlyos agyroncsolódás idézte elő, amit valamely súlyos, nehéz tárggyal, igen nagy erővel mért öt ütés okozott." Emellett arra is fény derült, mikor halt meg. A fiatal nő holtteste

akkor már több mint 6 hete feküdt a Budaörs határában húzódó út mellett 20 méternyire.

A nyomozók igyekeztek részletesen feltérképezni Varsányi Magdolna utolsó napjait, óráit. Első útjuk P. Józsefhez vezetett, akiről tudták, hogy hetekkel korábban az asszonnyal élt együtt. Megtalálták és kihallgatták. A következőkben az ő vallomásainak részleteit közöljük.

Első vallomás

„Harminchét éves vagyok. Kétéves mezőgazdasági tanfolyamot végeztem, majd 1963-ban a fővárosban, mint kalauz helyezkedtem el. Itt kitanultam a gépkocsivezetői szakmát, és 1967-től autóbuszsofőrként dolgoztam. Havonta több mint négyezer forint volt a keresetem. A házasságomból egy gyerek származott, aki után tartásdíjat fizetek, mivel a nejemmel megszakítottam az életközösséget. Már a buszt vezettem, amikor megismerkedtem Varsányi Magdolnával, aki szintén a Budapesti Közlekedési Vállalatnál dolgozott. Élettársként éltünk együtt albérletben, Budaörsön. Az ő házasságon kívül született gyerekével, meg a mi két fiunkkal, az ötéves Józseffel és a hároméves Jánossal éltünk ott.

Sok nézeteltérés akadt köztünk, elsősorban anyagi természetűek.

Magdi nem tudott bánni a pénzzel, nem volt beosztása, meg azért is sokszor hajba kaptunk, mert hirtelen haragra lobbanó, féltékeny asszony volt. Egyszer úgy összeverekedtünk, hogy sérülései is támadtak. Előző nap a csinos, fiatal, elvált szomszédasszonyhoz átvittem a tévénket, amit Magdi tudtával adtam neki. Egész délelőtt ott maradtam, mert lefestettem az olajkályháját. Másnap átjött egy másik ismerős asszony, aki Magdinak adta a kabátját, hogy tisztítsa ki, de e helyett az élettársam eladta. Nagy veszekedés lett belőle. Este nyolc óra körül elmentünk szórakozni, de menet közben Magdi rosszul lett. Leintettem egy éppen arra haladó mentőautót.

Beleültettem az asszonyt, és a mentő beszállította valamelyik kórházba.

Onnan aztán eltűnt. Talán megszökött! Azóta én nem is tudtam róla. Másnap jött egy ismerős, akinek Magdi kesztyűket varrt, és mondtam is a nőnek, hogy nem hiszem, hogy ezután is fog még kesztyűket varrogatni, jobb lesz, ha más varrónő után néz. Hogy eltűnt az élettársam, táviratoztam a házasságon kívül született gyerekének az apjához, s megmondtam neki, hogy nyugodtan elviheti a kislányát, az anyja nem fogja keresni többé, a gyerektartást se követeli. A rákövetkező napon összeköltöztem a szomszédasszonyommal, akinek a tévét adtam, meg a kályhát festettem" - olvasható a Képes Újság már említett számában.

Nem telt el sok idő, és a nyomozók rájöttek, hogy a férfi sok mindenben nem mondott igazat, úgyhogy november 22-én őrizetbe vették. Különösen gyanússá tette, hogy október 12-étől a szomszédasszonnyal élt együtt. November 24-én nagy meglepetésükre egy újabb mesével rukkolt elő.

Második vallomás

„Kérem szépen, gondolkoztam a dolgon. És beismerem a tettemet. Az úgy volt, hogy elmentünk aznap este szórakozni. A 'Törökugrató' Csiki-csárdában üldögéltünk. Én előzőleg, még otthon a zsebembe tettem az egy kilónál is nehezebb, nitteléshez használt gömbvasamat. A csárdában aztán veszekedtünk, Magdi nagy féltékenységi jelenetet rendezett. Mikor hazafelé indultunk, akkor is azt hajtogatta, hogy a szomszédasszonnyal van kapcsolatom. Álldogáltunk a buszmegállóban, de nem jött kocsi. Így gyalog vágtunk neki az útnak, Budaörs község felé. Állandóan szidalmazott, és végül az egyik útelágazásnál arcul csapott. Megkérdeztem: hát ezt érdemlem én?

Ekkor még egyszer ütni akart, de ezt kivédtem, és előkaptam a zsebemből a gömbvasat. A fejére csaptam.

Magdi megtántorodott. Térdre esett. Amikor föl akart egyenesedni, és láttam, hogy belém akar rúgni, akkor többször, erősen fejbe vágtam a vassal. Utána leejtettem a szerszámot. Rá se néztem, úgy mentem haza. Fél óra múlva azonban visszamentem, és láttam, hogy még mindig ugyanúgy fekszik. Meghalt.

Harminc méterrel odébb húztam, a szántóföldre. A gaz alá rejtettem a testet.

Utána hazamentem, lefeküdtem. Harmadnapra összeköltöztem a szomszédasszonnyal. Este, a munkából hazajövet visszamentem a helyszínre, és a holttestet egy bokros-bozótos helyre vittem. Onnantól messze van az a gömbvas, amivel a dolog történt. Meg tudom mutatni, ha kívánják" - eddig az idézet a Képes Újságból.

De hiába próbálta úgy beállítani, mint ha ő lenne az áldozat, és önvédelemből tette, a nyomozók úgy találták, elég bizonyítékuk van, hogy megvádolják volt élettársa szándékos megölésével a férfit, aki ekkor, az ügyész előtt ismét elmondhatta, mi történt a végzetes napon. Ekkor egy újabb verzió született.

P. József megmutatja a helyszínbejáráson, hol támadta meg az élettársát Forrás: Képes Újság/Arcanum Digitális Tudománytár

Harmadik vallomás

„Igen, elismerem, hogy a helyszíni szemle során én mutattam meg, hol van a gömbvas, és ezt le is fényképezték. Nem tagadok én kérem. Az igazat mondom, mert úgy volt, hogy amikor hazafelé mentünk a csárdából, akkor csúnyán összekaptunk. Ő fenyegetőzött, hogy elintézi a szeretőimet. Meg velem is leszámol.

Verekedni kezdett. Ütött. Én védekeztem.

Gondolhatni, milyen felindult voltam. Azt a vasat is minden irányítás nélkül, csak úgy felé dobtam. Lehet, hogy nem is érte őt. Aztán, kézzel ütöttem vissza, de hát védekeznem kellett, mert különben megölt volna.

Azt hiszem, hogy elesett, mégpedig az árok köveire, és az sebezte föl az arcát-fejét.

Szóval én tulajdonképpen erős felindulásban és önvédelemből cselekedtem"

- mondta a Képes Újság szerint az elvetemült gyilkos, aki ehhez képest megint mást adott elő a bírónak a tárgyaláson, amikor a bizonyítékok már egyértelműen igazolták, hogy őt keresték a nyomozók, amikor Varsányi Magdolna támadója után indultak. Megvolt a gyilkos eszköz, vagyis a gömbvas, ott volt, ahol mutatta, tett írásbeli, beismerő vallomást és voltak tanúk is, akik igazolták, hogy tudta, hogy nem él az asszony. Eltűnése után ugyanis olyasmiket mondott és tett (például nem kerestette az élettársát), amiből erre lehetett következtetni. Ezek mellett felmerült, hogy előre megfontolt szándékból ölte meg Varsányi Magdolnát, hiszen nincs olyan ember, aki magával vinne egy nehéz gömbvasat egy csárdába, ahol szórakozni, inni, táncolni akar.

Negyedik vallomás

„Nem azért halt meg, mert én megütöttem. Hanem mert rosszul lett. Kérem szépen mindaz, amit eddig mondtam: nem igaz. Mert csupán az álmaimat meséltem el. Nagy fantáziám van, és úgy kitaláltam az egészet. A valóságban az történt, hogy nem is a csárdába mentünk, hanem egy bisztróban üldögéltünk akkor este. Aztán mondtam: menjünk haza. Ő még kiment a mellékhelyiségbe. Vártam, de nem jött.

Akkor fölkerekedtem, és egyedül mentem haza. Semmi más nem történt. Ártatlan vagyok.

Nem csináltam semmit. Nem öltem meg senkit. Ezt a gömbvasat soha nem láttam. Nem is volt az enyém. A kezemben soha nem volt" – írta meg a lap.

Itt találták meg a gyilkos eszközt, a több mint 1 kg-os gömbvasat Forrás: Képes Újság/Arcanum Digitális Tudománytár

De hiába minden elterelés, a nyomozók összerakták a mozaikokat, és kirajzolódott, mi történt a gyilkos és áldozata között. A Csíki csárdában iszogattak, aztán elindultak haza. Útközben a szomszédasszony miatt (vagy a terhesség miatt), veszekedni kezdtek, a Nádas-dűlőhöz érve össze is verekedtek. A férfinek ekkor „eszébe jutott", hogy van a zsebében egy vasdarab.

Többször fejbe verte az asszonyt, aki az árokba zuhant és ott meghalt.

Gyilkosa hazament. Pár órával később a férfi visszatért a tetthelyre, hogy a holttestet növényekkel takarja le. Másnap is visszament, és behúzta a bokor alá, ahonnan végül előkerült mint corpus delicti.

A beismerő vallomás megtételében döntő szerepe volt annak, hogy P* vallomásait magnetofonszalagra rögzítettük, s ezeket többször visszajátszottuk neki, így ő is rádöbbent az elmondottak ellentmondásosságára"

- tette hozzá a nyomozó a szaklapban megjelent emlékei szerint.

A bíróság P. Józsefet bűnösnek találta emberölésben, 12 évnyi szigorított fegyházbüntetést kapott.