1981. április 22-én hajnali 2 órakor az esztergomi Zalka Máté utca egyik elárusító asztalán hátra dőlten feküdt egy férfi, akinek a bal lábán volt csak egy „papucscipő". A Fürdő Szálloda bárjának felszolgálója vette észre. Mivel azt hitte, csak részeg, de orvosi segítségre lehet szüksége, elszaladt a helyi kórházig. A helyszínre érkező mentősök állapították meg,
hogy a férfi már nem él, agyonszúrták.
Azonnal hívták az Esztergomi Városi Rendőrkapitányságot, amelynek ügyeletese a helyszín biztosítása után jelentette a holttestet a kapitányság vezetőjének. Tehetséges, esztergomi rendőrök lepték el a teljes hosszában lezárt utcát.
A Fürdő Szálloda bárjának felszolgálója, aki rátalált a holttestre, úgy emlékezett, látta a munkahelyén szórakozni az áldozatot, de nem ő szolgálta ki, hanem a kollégája. De hiába hívták a helyszínre a másik felszolgálót, ő nem emlékezett a férfire. Amíg a két bárzongoristát is a helyszínre kérették, átkutatták az áldozat zsebeit.
Sem igazolvány, sem sok pénz nem volt nála, csak némi apró és a lakáskulcsa.
Két verzióban gondolkodtak a nyomozók. Lehet rablótámadás áldozata. Ebben az esetben azzal magyarázható, hogy nem volt nála semmi, hogy a rabló a pénzével együtt az iratait is magával vitte, hogy megnehezítse a rendőrök munkájukat, de az is lehet, hogy a közelben lakott és leugrott valahová, ezért nem volt nála személyi és pénz.
Kézenfekvő megoldásnak tűnt azokat a vérnyomokat követni, amit az áldozat hagyott maga után. Az elárusító asztaltól nagyjából 50 méterre lévő, Zalka Máté utca 9. szám alatt álló ház előtti pavilonokig vonult a rendőrcsapat.
Az egyik pavilon hátsó falán, szinte karnyújtásnyira a ház ablakaitól vérfelkenődést észleltek, kissé odébb pedig a sértett lábáról hiányzó cipőre akadtak rá, s innen néhány méterre egy vérrel szennyezett szemüveget találtak
- idézte fel a nyomozás részleteit a Magyar Rendőr 1981. július 4-i száma.
Ekkor értek a helyszínre a zongoristák, akik felismerték az áldozatot. Azt mondták, a szemüveg is az övé volt. A 25 éves Kardos László Mihály halt meg ezen az éjszakán, aki a Kristály Vendéglátó Vállalat pincére volt. A tetthely közelében lakott egy albérletben, és nem volt a bárban a halála előtti órákban.
„Abban a házban, amely előtt Kardos az első szúrásokat kapta, s ahonnan menekülni kezdett a támadója elől, két lakó is akadt, aki azt állította, hogy az éjszaka kellős közepén erős puffanást hallott. Olyasfélét, mintha valaki leesett volna a pavilon tetejéről.
Egyikük tudni vélte azt is, hogy egy férfi "i" hanggal végződő nevet kiabált.
Az esztergomiak forró nyomos adatgyűjtő munkáját nehezítette, hogy akkor éjszaka az utca más részén is történt vérzéssel járó verekedés, amelynek nyomai a Kossuth Lajos téren is fellelhetők voltak" – írta meg a szaklap.
Amikor a rendőrök megérkeztek az Arany János utcai albérlethez, látták, hogy véres a ház bejárati ajtajának kilincse.
Az áldozat lakótársának vére volt rajta.
A 18 éves, csillésként dolgozó András fiatal kora ellenére már családos ember volt, aki a feleségével élt együtt és nevelte annak előző házasságából született 20 hónapos gyerekét is. Úgy tűnt, bővülni fog a boldog család. Az asszony épp a kórházban feküdt, mert várandós volt közös babájukkal. Ezt mind a helyi rendőrök derítették ki, még azelőtt, hogy megérkeztek volna a megyei nyomozók Csibi András alezredessel, a bűnüldözési osztály vezetőjével az élen.
A megyeikkel érkező orvos, Dr. Osztrogonácz Gábor őrnagy is megnézte a holttestet. Már a helyszínen megállapította, hogy a férfit mellkason szúrták, ebbe halt bele, amit a későbbi boncolás is megerősített. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint egy 11 centis pengéjű késsel vagy tőrrel végezhettek vele és 26-szor szúrták meg. Azt is megállapította a szakember, hogy a gyilkos nagyon erős volt, mert
az egyik döfés átszakította a szegycsontját,
ami egyben arra is utalt, hogy férfi az illető. A nyomozók jól tudják,
hogy a nők ritkán olyan erősek, hogy ilyen sérülést tudjanak okozni egy férfinek.
Ahogy a helyieknek, a megyei nyomozóknak is egyértelmű volt, hogy a gyilkost a véres kilincses házban kell keresni, és amikor a fiatal csillés végre ajtót nyitott, megbizonyosodhattak róla, hogy a kollégáik nem tévedtek. H. András kimosott dzsekije és nadrágja egy kifeszített szárítókötélen lógott. Még csöpögött belőlük a víz. Azonnal rájöttek, hogy miért.
A cipője viszont még véresnek látszott és nem kellett nekik több.
Megbilincselték. Már az első kihallgatásán elmondta, hogy a kimosott holmikat viselte az éjszaka, de azzal akarta elaltatni a gyanút, hogy csak a sógorával verekedett össze.
„- És a pizsamájának a zsebét mi nyomja ki? - kíváncsiskodott Mészáros ezredes.
- A kvarcórára gondol? A haver felejtette nálam az este, aki a szomszédban lakik.
- Kire gondol?
- Hát... Kardos Lacira" – idézte a gyanúsított szavait a szaklap.
A fiatalt bevitték a helyi kapitányságra, ahol egy hosszabb, részletesebb kihallgatásra akarták rávenni. Amíg a férfit bent kérdezgették, házkutatást tartottak a lakásán. Az áldozat pénzét és iratait keresték. A Kispipa vendéglő pincére úgy emlékezett, hogy az áldozat, vagyis fiatal kollégája járt nála, és 500 forintossal fizetett, amiből négyszáznál többet adott neki vissza, tehát a férfinél volt pénz. A személyi igazolványát megtalálták a lakásában, a maradék pénzt viszont nem. Eközben kikérdezték a gyanúsított sógorát, aki a fiatal férfi meséjének megfelelően falazott a rokonnak. Ő is azt állította, hogy vele verekedett. A nyomozók nem hitték el ezt a mesét, és nem hagyták abba a munkát. Egyre inkább úgy gondolták, hogy a csillésnek köze lehetett ismerőse halálához, különösen azután, hogy kiderült, mi mindent tett korábban.
Andrást, aki egy tizenhét gyermekes családba született, agresszív embernek ismerték.
Tizennyolc éves kora előtt, a gyámügyi hatóság engedélyével köthetett házasságot a feleségével, akivel nem volt jó életük. A férfi gyakran lerészegedett és ilyenkor rendszerint durván viselkedett. Nem sokkal az eset előtt például majdnem megfojtotta a nejét. A nyolc általános iskolai osztályt, majd ipari tanulóiskolát végzett fiatal a társait is verte diákként.
Sőt, még az egyik tanárát is megütötte.
Aztán kiderült, hogy a házban egy másik lakótól is lopott. A szomszéd pedagógusnak a gyűrűit tette a zsebébe. Ráadásul a szabályszegő férfit fiatalkorúként felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték azért, mert részegen vezetett egy kocsit és kétszer lopott is. Azóta, hogy 1981. március 15-én elvesztette az állását, csak a kocsmákat járta. A tervek szerint április 22-én hazatért volna a felesége a kicsivel, akinek el kellett volna mondani, miért rúgták ki.
Eljött az idő, amikor ezt a gyilkosságot sem tagadta tovább. Már nem ragaszkodott a sógoros sztorihoz, hanem elmondta, mi történt a tragikus éjszakán. Egyetlen dolgot kért: előtte hadd beszélhessen a feleségével, amit a nyomozók megengedtek neki. Minden úgy lett, ahogy megbeszélték. András vallomást tett, de azt nem vállalta magára, hogy Kardos pénze kellett neki. Azt mondta, azért végzett vele, mert a férfi nem illendő dolgokat mondott felesége korábbi életéről, aztán amikor meghalt, elvette mindenét. Vallomása szerint az ő lakásában találkoztak, utána a Kispipában ittak, majd visszamentek hozzá, és ott folytatták az ivást. Ekkor Kardos azt mondta, sétál egyet, ő pedig felkapta a szarvasagancsból készült tőrét és utána ment.
Laci, állj meg! - kiáltott rá az előtte haladó Kardosra, s amikor az megfordult, döfött. Először a hónaljába. A szurkálást csak akkor hagyta abba, amikor Kardos rázuhant az elárusító asztalra, s mintegy búcsúzóul még ott is belevágta néhányszor a tőrét. Ezután kiforgatta a zsebeit, hazaérve pedig a ruháját vízbe nyomta, s fellógatta a kötélre száradni. A kvarcórát - amit Kardos felejtett nála – akkor dugta a pizsamájába, amikor a nyomozók felzörgették álmából
- írta meg a részleteket a Magyar Rendőr.
A véres tőr is előkerült a gyilkos lakásból. Nem sokkal ezután pedig az a lengyel arckrémes doboz is, amibe az áldozata pénzét rejtette, de a másoktól lopott pénz is benne volt, mivel nem 400 forintot találtak,
hanem 1430-at és 10 nyugat-német márkát is kicsire összehajtogatva.
A férfit nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt állították bíróság elé. „Dr. Fekete László büntető tanácsa halmazati büntetésül 12 év szabadságvesztésre ítélte H. Andrást. Az ítélet jogerős" – írta meg a Dolgozók Lapjának 1981. szeptember 25-i száma.