A Nemzeti Színház ellen hergel a színészből lett temetőgondnok, Gáti Oszkár

Gáti Oszkárnak már nem sok jó akad az életében, legalábbis így érzi a hamarosan 75 éves szinkronszínész, aki miután kiábrándult a színjátszásból temetőgondnoknak állt. A megkeseredett, nyugdíjas éveit élvezni képtelen színész úgy érezte, hogy meg kell szólalnia felelősöket keresve a Nemzeti Színházban történt tragédia kapcsán. Gáti pátoszos és több helyen értelmetlen célzásokkal teli irományából azonban üvölt a tudatlanság és a rosszindulat.

Az volt temetőgondnok képtelen elfogadni, hogy a novemberi balesetet követően a Nemzeti Színház vizsgálóbizottsága szerint a balesetért senkit sem terhelhet egyszemélyi felelősség. Ami ugye teljesen logikus is. 

A szinkronvilágból is egyre inkább kikopó Gáti Oszkár azonban gyomorforgató módon már most felelősöket követel, sőt egyenesen számon kéri a színész társadalmat, hogy miért nem háborodnak fel mindezen. Visszhangozza a baloldali színházi világ Vidnyánszky Attilát irigy módon gyűlölködéseit.

 

„Óh, Ti Hallhatatlanok, Érdemesek és Kiválóak, a Nemzet Művészei és Színészei, zsebetekben Kossuth és Jászai. /Akiknek talán még adnak a szavára?/ Milyen stallumot kell még rátok aggatni, hogy tükörbe nézve a szégyen pírja borítsa el orcátokat. Szakmánk legmegrázóbb történetéhez nincs egy szavatok sem?!"

- szaval (a deszkák helyett az interneten) a színházi világból kiszorult színész.

Fotó: Zoltan Gyongyosi

Gáti Oszkár korábban évekig a Győri Nemzeti Színházban dolgozott, 2008-ban 60 éves korában azonban úgy döntött, hogy otthagyja az egész színész pályát. Döntését azzal indokolta, hogy szakma morális válságba került, ezért nem lép többé színpadra. 

Ezt persze nem tartotta be, azóta többször is szerepelt és két magánszínházat is alapított, de érdeklődés vagy éppen pénz hiányában mindegyik befuccsolt. 

„Mondom, nézze meg Örkényt. Azt feleli, őt az nem érdekli. De én meg szeretném, ha érdekelné. Majdnem mindig sikerül rábeszélnem valamelyik előadásra.” - mesélte.

A két magánszínház alapítás között pedig tíz évig a győri temető gondnoki posztját töltötte be, ahol elmondása alapján közel került az elmúláshoz.

A nyilatkozataiból egy megkeseredett, saját vágyait, céljait nem beteljesítő depresszív ember képe rajzolódik ki, így nem csoda, hogy a vele ellentétben sikeres színházigazgató ellen igyekezett hergelni.

„Itt már senki nem akar semmit? Egyetlen szempont, a túlélés? Ez egy szomorú szakma, egy szomorú társulat, egy boldogtalan szakma, egy boldogtalan társulat, egy megalázott szakma, egy megalázott társulat, egy átvert szakma, egy átvert társulat, egy hazugságba kényszerített szakma, egy hazugságba kényszerített társulat. ez egy megfélemlített szakma, egy megfélemlített társulat. Fortélyos félelem igazgat. Ő a te igazgatód. És most, ha azt mondjátok nem igaz, akkor hazudtok. kizökkent az idő oh kárhozat, Nektek kéne helyre tolni azt!” 

A Hamlet-közhely és a sikeres emberek pocskondiázása nem meglepő egy Gáti Oszkár-pályát befutó színésztől. Gáti már néhány évvel ezelőtt egy tévéinterjúban elmondta, hogy keserűségének az oka, hogy az élete nem úgy alakult, ahogyan eltervezte, és lényegében le is számolt vele, még a gyerekei se adnak neki annyit, hogy képes legyen élvezni a létezést. Páratlan (és visszataszító) kegyetlenséggel így beszél gyermekéről:

„Ezek nem kötelezvények, hiszen élni se kötelező! Akkor miért nem lehet azt mondani, hogy igen, én úgy érzem, mindent megtettem idáig, de az engem nem tarthat életben, hogy van egy hatéves gyerekem. Ha én ezt eluntam és elegem van belőle, akkor én ezt vállalom. (…) És a gyerekem majd fel fog nőni.(...) „Én megismerkedtem azzal a világgal, ahova majd megyünk mindannyian. Amitől mindenki retteg. ‘Jaj istenem, meg fogok halni!’ Én meg azt látom: tök jó.”

Gáti Oszkár a sorsot okolja a keserűsége miatt. Azt is hozzá tette, hogy ő már gyerekként nehézségeket élt át amiatt, hogy kortársai közül csak neki nem voltak nagyszülei. 

"73 évesen már befejezném ezt az egészet. A faültetés sem úgy történik, hogy én arra gondolok, hogy nem eszem majd abból a barackból, hanem majd a gyerekeim. Nekem már nincs sok örömöm. Jó olvasni, zenét hallgatni, de nincs sok örömöm, egyedül vagyok. Nagyon jó lenne, ha nem kéne már reggel felkelni, azzal a sok butasággal, ostobasággal, agresszivitással találkozni. Én nem tudom ezeket az életvezetési tanácsokat megfogadni, hogy ébredj fel és ma minden jó lesz. Csak az nem tarthat életben, hogy van egy 7 éves gyerekem. Majd egyszer kihűl a teám és elfelejtik azt is, hogy a világon voltam" – mondta évekkel korábban.

Így már érthető, hogy mi baja van az ország legjobb színházával.