Alma gyerekkori barátja egy zalai faluba költözött, ahol két hétre vendégül látták a fiatal párt. Annyira megtetszett nekik a környék, hogy vettek egy szőlőbirtokot Tilajban. Hajdú-Bihar vármegyének búcsút intenek.
Borzasztó nehéz mindent itt hagyni, amit eddig felépítettünk, de érezzük, hogy ez egy jó döntés
- mondta a fiatal gazdasszony, aki párjával már kialakította otthonukat Egyeken, önellátó gazdálkodásra rendezkedtek be. Háziállataik közül nem tarthatják meg mindegyiket, de kecskéiktől nem tudnak megválni. "A kecskéket mindenképp magunkkal visszük, mert hatalmas munkánk van ebben az állományban és nagyon hozzánk nőttek" - magyarázta Alma. Arról is beszélt, mindkettőjüknek volt állása, amellett kellett az állatokról gondoskodniuk.
A kecskéket minden nap kihajtottuk legelni. Ők folyton a tilosban járnak és képesek egy nap 30 kilométert is megtenni, néha menni, néha futni kell utánuk. Jó kis edzés.
Céljuk egy biogazdálkodás létrehozása, ahol gyerekeket taníthatnak az állattartásra. "Zokogtam mikor levágtuk az utolsó tyúkokat és a rangidős kakast, de nevettem, mikor eladtuk a két mangalicát és nem hittek a fülüknek a vevők, hogy kecskesavón hizlaltuk így fel őket" - zárta a nő a Ripostnak.