Meghalt Szilágyi István

Szilágyi István Kossuth-díjas író 86 évesen, Kolozsváron halt meg március 13-án. Az első regénye, az Üllő, dobszó, harang 1969-ben jelent meg.

Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron, majd 1940-ben Zilahra költözött a családjával. Iskoláit Zilahon kezdte, majd 1952-ben visszakerült Kolozsvárra, ahol vasúti gépipari középiskolába járt. Nagyváradon és Szatmáron dolgozott vasúti műhelyekben, mozdonyvezetőnek készült, de szemgyengesége miatt az orvosi vizsgálaton alkalmatlannak minősítették. 1958-ban felvették a kolozsvári egyetem jogi karára, ahol 1963-ban diplomázott, de a felkínált ügyészi állást nem fogadta el. Később sem vállalt olyan állást, ahol a jogi végzettségére lett volna szükség.

Az első írásai az Utunkban jelent meg, ahol később, 1968-ban főszerkesztő-helyettes lett. 1990-től a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője volt, az első regénye, az Üllő, dobszó, harang 1969-ben jelent meg. 

Az elmúlt évtizedekben olyan remekműveket írt, mint a Kő hull apadó kútba és a Hollóidő. Az utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban jelent meg – írta közösségi oldalán a Helikon. 

Az 1960-as évek elején induló Forrás-nemzedék egyik meghatározó egyénisége volt. Ez a nemzedék új hagyományszemléletet teremtett, műveikben a társadalmi elkötelezettség helyett a személyiség vizsgálatára helyezték a hangsúlyt. A Forrás-sorozatban jelentek meg első novelláskötetei (Sorskovács, Ezen a csillagon), amelyekben kétkezi munkásokat ábrázolt hiteles helyzetekben, a maguk összetettségében, egyediségében, elszakadva a kor sematikus munkásábrázolásától.

A nagyepikai művek mellett novellákat, karcolatokat, esszéket is írt, a kisprózáiból a 70. születésnapjára Bolygó tüzek címmel jelent meg válogatáskötet. A 2019-es Katlanváros című könyv személyes sorsba és családtörténetbe is betekintést engedő írásai korábban az Utunk évkönyveiben jelentek meg, a 2021-es A hóhér könnyei című kötet írásait a műfaji kísérletezés jellemzi.

Szilágyi Istvánt 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 2010-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium a közleményében azt írja, hogy az 1975-ben írt Kő hull apadó kútba című regényének több kiadást megért hazai megjelenése után került be Szilágyi István végérvényesen az anyaország irodalmi köztudatába, de nagy figyelmet keltett 1990-ben az Agancsbozót című regénye is. 

Szilágyi Istvánt 1990-ben József Attila-díjjal tüntették ki, 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. 

Munkásságát 2001-ben Kossuth-díjjal, 2003-ban Márai Sándor-díjjal ismerték el. 2014-ben a Nemzet Művésze díjat és a Magyar Érdemrend Középkereszt a Csillaggal kitüntetést vehette át.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium Szilágyi István Kossuth- és József Attila-díjas írót, a Nemzet Művészét saját halottjának tekinti.