Franciakulccsal ütöttek agyon egy idős asszonyt Zalában

Filmbeillő módon csaptak be egy Zala megyei nyugdíjast 35 évvel ezelőtt. Gyilkosai a lánya nevében írtak neki egy levelet, amellyel rávették, hogy vegye ki a pénzét a takarékból, aztán egy franciakulccsal halálra verték és elvitték a megtakarítását.

Amikor 1988. március 9-én a 73 éves, magányosan élő, kerecsenyi Takács Istvánné holttestére rátaláltak az otthonában, az álmos kis falucska felbolydult. Akkor már három napja nem látták a köztiszteletben álló asszonyt, úgyhogy az aggódó falubeliek elmentek hozzá. A kapuját zörgették, szólongatták. Amikor nem kaptak választ, közelebb merészkedtek a házához és benéztek az egyik ablakon.

 

A halott asszony konyhája kövén, a saját vérében feküdt, fején sérülésekkel.

 

az idős asszony háza, amely tetthellyé vált Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

Nem sokkal azután, hogy Réti József tanácselnök szólt a Nagykanizsai Rendőrkapitányság ügyeletesének a holttestről, rendőrök lepték el a tetthelyet. A helyszíni szemlén részt vevő orvosszakértő arra a következtetésre jutott, hogy a nyugdíjas legalább két napja lehet halott, és valamilyen kemény tárggyal ütötték le. Azt is megállapította, hogy nem halt meg azonnal, amit a boncolás is igazolt. Órákig szenvedett, mielőtt kilehelte a lelkét. Amíg a bűnügyi technikusok a nyomokat rögzítették, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság és a Nagykanizsai Rendőrkapitányság munkatársai az asszony gyilkosa vagy gyilkosai nyomába eredtek.

 

Az első dolguk az volt, hogy tisztázzák, ki az áldozat és kik ismerhették, aztán arra keresték a választ, mi lehetett az indíték.

 

Kerecsenyben mindenki tudta, hogy a falu szélén élő asszony szerény nyugdíját állattartással és az almáskertje termésének eladásával egészítette ki. Ennek köszönhetően gyakran megálltak a kapujában. Vagy beszélgetni akartak vele, vagy csak almát akartak tőle venni. Senki sem tudott olyanról, aki haragudott volna rá, úgyhogy a bosszút hamar kihúzták a lehetséges indítékok közül. A gyanúsítottak körének szűkítése közel sem volt ennyire könnyű feladat. A nyomozók munkáját ugyanis meglehetősen megnehezítette az áldozat azzal, hogy sokan megfordultak a portáján. Ráadásul a házát több irányból is meg lehetett közelíteni, mégpedig úgy, hogy a szomszédai nem láthatták, ki megy be hozzá. És ez még nem minden. A környéken dolgozó fakitermelők garázsként használták az udvarát. Nála altatták az erőgépeiket, a melléképületében pedig a szerszámaikat tárolták.

azonnal látszott, hogy Takácsné gyilkosság áldozata lett Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

 

Dr. Farkas Zoltán alezredes, a bűnüldözési osztály vezetője és munkatársai mindent figyelembe véve három irányban tartották szükségesnek az adatgyűjtés folytatását. E három verzió alapján az elkövetőt vagy elkövetőket a fakitermelő munkások, a községbe március 5-én és 6-án személygépkocsival s gyalogszerrel érkező malacárusok, toll- és régiséggyűjtők, továbbá olyan személyek körében kellett keresniük, akiknek tudomásuk volt arról, hogy Takácsné március 4-én nagyobb összeget vett fel a postán"

 

– írta meg a Magyar Rendőr 1988. július 23-ai száma.

Ez utóbbi elég fontos megállapításnak bizonyult. A nyomozók munkájához hozzátartozik annak kiderítése, mi történt egy-egy áldozattal a halála előtti órákban, napokban. Takácsné például az egyik faluban élő rokonával együtt kivette az összes megtakarítását. A 60 ezer forintból - ami akkoriban több havi fizetésnek számított - 40-et odaadott a rokonnak, a többit pedig elvitte magával. Vajon mire kellett a pénz neki?

 

Ez a rokon meglehetősen furcsa magyarázatot adott a nyomozótiszteknek arra vonatkozóan, hogy az igen szerény körülmények között élő Takácsnénak miért volt szüksége ennyi pénzre. Elmondása szerint azért, mert a fővárosban élő lánya azt írta neki legutóbbi levelében, ne bízzon a postában, a továbbiakban ne ott tartsa a pénzét"

 

- idézte fel a kerecsenyi gyilkosság nyomozásának kulcspillanatát a szaklap.

A Zalai Hírlap 1988. október 31-i száma szerint a levélben pontosan ez állt:

 

Budapesten ellenforradalom van, a pénz elértéktelenedik, ezért vegye ki a takarékból és otthon, a hűtőszekrényben rejtse el. Szigorúan a lelkére kötötte, hogy a levelet elolvasás után égesse el".

 

Hamar kiderült, hogy a lánya nem írt neki ilyet. Már csak azt kellett kideríteniük, ki tette, a miértre ugyanis tudták a választ. Valaki azt akarta elérni, hogy sok pénz legyen az asszonynál otthon. Újabb nyomozók kezdtek dolgozni az ügyön. Dr. Körösi János őrnagy vezetésével nyolc tiszt érkezett Budapestről a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságra, hogy leszűkítse a potenciális gyanúsítottak körét. Ekkor került a látóterükbe a 17 éves B. Tivadar, aki szintén a faluban lakott és egy másik falusi, az 50 éves T. Béláné is. Ez utóbbit folytatólagosan elkövetett magánokirathamisítás miatt a gyilkosság évében 8 hónapnyi börtönbüntetésre ítélték 1 év próbaidővel. B Tivadart már két éve foglalkoztatta és néha lopásra is rávette. A kamaszfiú egyik testvéréről kiderült, hogy gyilkosság miatt éppen a 15 éves börtönbüntetését tölti, egy másik pedig nemrég szabadult.

Az asszony 250 ezer forintos adósságot halmozott fel, amelyet ki akart egyenlíteni. Pénzre volt szüksége, nagyon sok pénzre.

Az egyiküket 1988. március 26-án, a másikat pedig egy nappal később vették őrizetbe. A fiú azt mondta a nyomozóknak, hogy T-né ötlete volt az öregasszony „kinyírása", mert a szeme láttára vett fel 60 ezer forintot a postán. A napot is meghatározta: haljon meg március 6-án! A kamasz elárulta, hogy fel kellett vennie egy ruhát, amit a bűntársa adott neki, de hozzátette, hogy nem bízta rá a piszkos munkát. Először azt mondta, T-né ölt, aztán bevallotta, hogy ő tette.

 

- T*né azt mondta, majd ő elviszi magával a franciakulcsot, hogy nálam ne lássanak semmit az emberek - vallotta a bíróságon B. Tivadar. - Úgy beszéltük meg, hogy ő megy be először és leköti Eszti néni figyelmét az uborkaszerződés aláíratásával"

 

- írta meg a helyi hírlap már említett száma.

B. Tivadart kihallgatják Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

Minden úgy történt, ahogy megbeszélték. Sötétedés után találkoztak Takácsné udvarán. T-né odaadta a kamasznak a zokniba rejtett franciakulcsot, aztán bekopogtatott Takácsné ablakán, de az nem nyitott ajtót. Ekkor bekiáltott neki, hogy az uborkaszerződést jött aláíratni vele. Erre az idős asszony beengedte a házba. A gyilkosságot kitervelő T-né szóval tartotta az áldozatot, míg bűntársa a pénzt kereste. Ő ugyanis nem találta a hűtőszekrényben, amikor almavásárlás ürügyen kicsivel korábban meglátogatta. Mivel B. Tivadar sem találta pénzt és a levelet sem, rögtönözve lépett be hozzájuk.

 

Adjon pénzt, különben leütöm - mondtam Eszti néninek, aki nagyon megijedt. T*né azt mondta: Adjon neki pénzt, akkor talán meghagyja az életünket"

 

- idézte a gyilkos szavait a helyi újság.

Takácsné elárulta, hogy a terítő alá rejtett egy zacskót a pénzzel és könyörgött az életéért, de nem törődtek vele. Tivadar lesújtott a franciakulccsal. Egyenesen a fejére ütött és egészen addig nem hagyta abba, amíg mozgott. Azt mondta, ez is a megállapodás része volt, hogy ne vallhasson rájuk. T-né eltette a pénzt, a 20 ezer forintot, és magával vitte az áldozat táskáját az igazolványaival, meg az irataival együtt. Ebből csak a pénzt tartotta meg, a többit, a cipőjével együtt otthon elégette.

A kamasz ezután már azt is elárulta,

 

hogy T-né februárban három másik kerecsenyi asszony megölését is eltervezte,

 

amelyekből csak azért nem lett semmi, mert ezekbe ő nem ment bele. Ebből annyit sikerült igazolnia a nyomozóknak, hogy az 50 éves asszony valóban érdeklődött a három falubelije anyagi helyzete iránt. B. Tivadarral ellentétben, aki szinte rögtön mesélni kezdett, hogy elkapták, bűntársa csak akkor tett beismerő vallomást, amikor már bizonyítékok igazolták a bűnösségét, addig még azt is tagadta, hogy a tetthelyen járt.

T. Béláné sokáig mindent tagadott Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

 

B. Tivadart folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülésben és folytatólagosan elkövetett természet elleni fajtalanságban is bűnösnek találták, miután megerőszakolt egy óvodás kislányt, akire a szülei kérésére vigyázott és egy fiatalkorú fiúval is szexelt.

 

Öt hónappal a brutális gyilkosság után a Zala Megyei Bíróság az erőszakos nemi bűncselekmények mellett a kamaszt nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben, az asszonyt pedig, mint bűnsegédet bűnösnek találta. Mindkettőjüket 15 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Emellett úgy rendelkezett, hogy az asszonynak a korábban felfüggesztett börtönbüntetését is le kell töltenie. Ahogy a Magyar Nemzet másnapi cikkéből kiderül, 1989. április 27-én az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság jogerősen a kamaszt 15 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre, bűntársát pedig 15 évnyi fegyházbüntetésre ítélte.