Rákay Philip üzent a történelmi hűség miatt okoskodóknak

Én a történészek helyében inkább örülnék, hogy végre vannak patrióta filmesek, akik ebben a kibillent világban szerethető történelmi témákat, karaktereket teremtenek, ami alapján sok fiatal utána olvas majd Vasvárinak, Jókainak, Petőfinek és a többieknek, a valóság után kutatva - írta közösségi oldalán a "Most vagy soha!" kreatív producere, aki leszögezte: a filmes nem történész, a történész pedig nem filmes.

Üzenet a történelmi hűség miatti okoskodóknak, akik között Széchenyi-díjas történész éppúgy akad, mint balos filmkritikus és önjelölt hobbitudós

- kezdte írását Rákay Philip. Mint ismert, annak ellenére, hogy a magyar emberek többsége elégedetten jönnek ki a moziból a Most vagy soha! elnevezésű Petőfi-film megnézését követően, a premier óta mégis megfogalmazódott néhány kritika a filmmel kapcsolatban.

Szögezzük le a legelején: a Most vagy soha! egy kalandfilm, amely ezzel a felirattal kezdődik: „Ahogy történt és ahogy történhetett volna. 

- írta Rázay Philip, majd úgy folytatta: „Az persze önmagában tragikomikus, amikor a patriotizmussal nehezen vádolható haladár sajtó felkent kritikusai aggódnak bármiféle történeti hűség és a magyar történelem »lábbal tiprása« miatt. Azok, akik máskor fennhangon hirdetik a művészi szabadság megkérdőjelezhetetlenségét, fekete Kleopátrákat ünnepelve. De ők azok is, akik szerint teljesen korhű és tetsző a Bridgerton című Netflix-borzalom is, amely - az eltörléskultúra szent zászlaja alatt vonulva - Sarolta angol királyné udvarát úgy ábrázolja, hogy abban szinte minden angol arisztokrata távol-keleti vagy fekete. Na ezek handabandáznak most átszellemülten a Most vagy soha! fiktív szereplőiről és kitalált történetszáláról - sommás véleményt sziszegve."
 

Ha lehet, még náluk is eggyel rosszabbak a hangosan kesergő valódi történészek, akik együgyű szakbarbárként képtelenek felfogni, hogy egy kétórás film írásakor, készítésekor millió egyéb szempontot is figyelembe kell vennünk, s bizony élnünk kell a történetmesélés folyamán a sűrítés, a leegyszerűsítés vagy épp a felnagyítás filmnyelvi eszközeivel. 

Ettől válik ugyanis izgalmassá, érthetővé, átélhetővé és szerethetővé egy történet, vagy épp egy történelmi hős karaktere

- közölte. 
Hozzátette, nem arról van szó tehát, hogy a forgatókönyv írásakor megspórolták volna az időt, s ne olvastak volna el egy fél könyvtárnyi történeti munkát, s hogy ne tudnának tűpontosan válaszolni a történész urak felvetéseinek jelentős részére, csak hát a történelem ismeretéből még nem következik egyenesen egy nézhető film. 

 

Majd felsorolta azokat az egyéb „arcátlan skandalumokat", amelyekről kíváncsian várja a „tudós és kritikus urak" véleményét. 

• Az Egri csillagok gonosz Jumurdzsákja nem is létezett, ahogy Bornemissza Gergely feleségét sem Cecey Évának hívták
• A Kőszívű ember fiaiból megismert Baradlay család Jókai kitalációja csupán, állítólag Irányi Dániel ihlette Ödön alakját
• A Gladiátor című filmben szereplő Commodus római császár a valóságban nem ölte meg az apját Marcus Aureliust, ahogy a Maximus nevű gladiátor sem létezett
• A Titanic szerelmespárja, Rose és Jack is kitaláció csupán
   

A producer szerint napestig lehetne sorolni a példákat, majd világossá tette, hogy ezek a filmek mindannyiunk lelkéhez közel állnak, s bizony szegényebbek lennénk nélkülük.

A MOST VAGY SOHA! című filmünket persze lehet bírálni: van akinek tetszik, van akinek nem a kedvence, sebaj! De könyörgöm: ez csak egy film. Nem az a küldetése, hogy történelem kisdoktorit lehessen írni belőle, hanem az, hogy orientáljon, átadjon egy életérzést az adott korról, hogy megszólítsa a fiatalokat, hazaszeretetet ébresszen, hasson az emberekre és felemeljen.

Kiemelte, Mel Gibson Rettenthetetlen című filmje egy zseniális alkotás, pedig az alkotók még az évszázadot sem találták el benne, mégis megszólít, megrendít, s a film láttán a világ számtalan sarkában éreztük úgy: azonnal elindulnánk a Skót-felföldre, hogy együtt küzdjünk William Wallace oldalán a szabadságért. 

 

Végezetül Rákay Philip közölte, hogy hosszan mondhatná még, tételesen válaszolva „a hajuknál fogva előrángatott történészi vádakra", de nem fogja megtenni mert „fölösleges". 

Én a történészek helyében inkább örülnék, hogy végre vannak patrióta filmesek, akik ebben a kibillent világban szerethető történelmi témákat, karaktereket teremtenek, ami alapján sok fiatal utána olvas majd Vasvárinak, Jókainak, Petőfinek és a többieknek, a valóság után kutatva.

Hozzátette, a filmes nem történész, a történész pedig nem filmes.