Múlt pénteken ért véget a harmadik CPACHungary, de a baloldalon még mindig ömlenek a frusztrált cikkek. Ilyen jól sikerült volna a rendezvény?
Valóban, a liberális woke propaganda epeömlése jó bizonyítéka annak, hogy egy minden eddiginél nagyobb, ütősebb és sikeresebb CPACHungary-n vagyunk túl. Ami nagyon idegesíti a baloldalt, hogy beérett több év munkája, és létrejött a nemzeti erők nemzetközi szövetsége, a Wokebusters. Úgy is fogalmazhatnék, hogy jó mulatság, férfimunka volt. De talán még ennél is több: John Kennedy egykori amerikai elnök a holdra szállás kapcsán úgy fogalmazott évtizedekkel ezelőtt, hogy „nem azért csináljuk, mert könnyű dolog lenne, hanem éppen azért, mert nehéz”. És talán első blikkre túlzásnak hangzik ehhez hasonlítani a CPACHungary-t, de igenis szükség van ezekre a nagy nemzetközi rendezvényekre, hogy a magyar jobboldal sikere még a Holdról is látszódjon.
Van a sikernek mércéje e tekintetben? Mihez lehet viszonyítani egy ilyen rendezvényt?
Mindenekelőtt például ahhoz, ami más, hasonló rendezvényekkel nyugaton történik – lásd a betiltani szándékozott National Conservatism konferencia két héttel ezelőtti esetét.
A CPACHungary földrajzi és politikai értelemben is „bebizonyította”, hogy Budapest nem Brüsszel: az előadóterembe nem azért nem jöhettek be többen, mert a rendőrség le akarta volna zárni a rendezvényt, hanem mert teltház volt, mert akkora volt a túljelentkezés.
Közel háromezres volt a hallgatóság a két nap alatt, köztük ötszáz külföldi vendég. Két hivatalban lévő, három korábbi miniszterelnök – például Orbán Viktor, Mateusz Morawiecki vagy Janez Jansa – mellett tíz vezető európai jobboldali pártelnök, így a spanyol Santiago Abascal vagy a holland Geert Wilders is a színpadon volt. Három amerikai kongresszusi képviselő – valamennyien ellenzik a háború további támogatását –, dél-amerikai képviselők, izraeli miniszterek, a két vezető európai jobboldali pártcsalád, az ECR és az ID elnöke, illetve főtitkára is felszólalt, ahogy a belga, osztrák vagy mindkét nagy olasz jobboldali párt vezetői, képviselői is. Ennek fényében kifejezetten mókás volt olvasni a magyarországi woke „sajtóban”, hogy „gyenge a felhozatal” a CPAC-en. De hát ők a tényekkel sosem ápoltak közelebbi barátságot.
A miniszterelnök a nyitóbeszédében egy szuverenista világrend felállításáról beszélt és a közelgő választások kapcsán arról, hogy „emlékezetes hetek várnak ránk” – mit ad hozzá ehhez egy olyan rendezvény, mint a CPACHungary?
A hazai CPAC nem pusztán az Alapjogokért Központ, hanem az egész magyar jobboldal közös nagy nemzetközi sikere. Éppen ezért ez a rendezvény egy hub: a nemzeti, jobboldali erők nemzetközi találkozási és összekapcsolódási pontja. Ráadásul mivel ez már a harmadik CPAC Budapesten, egyértelműen kirajzolódott az együttműködés politikai kerete: Isten, haza, család. A CPAC Hungary-re összegyűlő magyar és külföldi politikusok hisznek a teremtett rendben, a nemzetek szabadságában és abban, hogy határainkat és családjainkat meg kell védenünk, biztonságban kell tudnunk. A biztonság garanciája pedig a béke. Ami pedig mindezt fenyegeti, az az ultraliberális baloldali woke ideológia.
Ez a „woke” valamiféle „éberséget” jelent, a baloldalon általában a társadalmi igazságharc megfelelőjeként használják – Magyarországon viszont még talán nem annyira ismert e kifejezés.
A tartalmát nagyon is jól ismerjük, pusztán annyiról van szó, hogy egy régi ideológia új köntöst kapott: bolsevikből bolewoke lett – egyebekben ugyanarról a kommunizmusról van szó, mint száz évvel ezelőtt. Ugyanúgy üldözi a vallást, tagadja a nemzetek szükségességét, az államokat valamiféle internacionalizmusban vagy globalizmusban akarja feloldani és a gyerekek nevelését lényegében ki akarja szervezni a szülőktől – és orwelli módon azt mondja, hogy „a háború: béke”. Ez ellen szerveztük meg a CPAC Hungary-t és célt is érünk: akcióba lendül a nemzeti, békepárti erők nemzetközi összefogása. Ahogy ígértük:
mi vagyunk a Wokebusters, woketalanítunk, júniusban Brüsszelben, novemberben pedig Washington lecsapoljuk a mocsarat!
Lesz folytatás jövőre is?
Igen, ez a terv. De két CPACHungary közé is tervezünk valamit – ez viszont még maradjon a jövő meglepetése.