Brüsszel retteg, ezért akarják elhallgattatni a békepárti véleményeket

Brüsszel háborúpárti, progresszív vezetői, politikusai – és a mögöttük álló kiterjedt gazdasági érdekkörök – attól tartanak, hogy az eltérő vélemények túlzott térnyerése esetleg jelentősebb tömegeket is képes lenne meggyőzni – mondta az Origónak ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász. A Századvég tanácsadója azt is mondta: Magyarországon a baloldal minősíthetetlen stílusban nyilatkozhat a kormány tagjairól és a kormánypárti szavazókról, Magyar Péter pedig súlyos – bizonyítékokkal nem alátámasztott – vádakkal illethet vezető politikusokat és állami szerveket, ezek mégsem járnak politikai megtorlással, retorzióval vagy akár „csak” elhallgattatással. A szakértő az EP-választás tétjéről is elmondta a véleményét.

Ma Magyarország nélkül, a magyar emberek nélkül, a magyar kormány hangja nélkül nincs szabadság Európában – mondta Orbán Viktor kormányfő a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. Mire gondolhatott a miniszterelnök?

Magyarország ma a véleménynyilvánítás szabadságának utolsó bástyájaként működik Európában. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptv.) és a hétköznapok is bizonyítják: hazánkban még szabad a szólás és a véleménynyilvánítás. Az Alaptv. (1)-(2) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, valamint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.

Hazánkban az interneten, a televízióban és a nyomtatott sajtóban is érdemben jelen vannak a kormánnyal szembeni kritikus, balliberális hangok, sőt az interneten elmondhatjuk, hogy még mindig – ha már nem is aránytalanul – az ő hegemóniájuk érvényesül. 

Magyarországon a baloldal minősíthetetlen stílusban nyilatkozhat a kormány tagjairól és a kormánypárti szavazókról, Magyar Péter pedig súlyos – bizonyítékokkal nem alátámasztott – vádakkal illethet vezető politikusokat és állami szerveket, ezek mégsem járnak politikai megtorlással, retorzióval, vagy akár „csak” elhallgattatással. 

A kizárólagos következmények jogi jellegűek lehetnek, amennyiben a független bíróságok jogerős ítéletükben bárkinek megállapítják a felelősségét. Ez egy demokráciában csak így lehet, azonban nehezen tudjuk elképzelni, hogy fordított esetben, ha Nyugaton az ellenzékben lévő jobboldal viselkedne így a balliberális kormányokkal szemben, ne lenne semmilyen politikai következménye. Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 4. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét. 

Amennyiben valamelyik országot vagy politikusát a kormánya álláspontja miatt éri diszkrimináció, úgy Brüsszel a saját működésére vonatkozó demokratikus alapelveket tagadja meg. 

Ha egy Magyarországot képviselő politikusnak – kiemelten vonatkoztatva ezt a miniszterelnökre – nem biztosítják a szólás szabadságát, azzal az egész közösségben sérül a szólásszabadság – aminek a megléte egyébként a Brüsszel által a szavak szintjén oly nagyra tartott jogállamiság immanens kritériuma.

Orbán Viktor úgy fogalmazott: a szólásszabadság Nyugat-Európában rossz bőrben van. A Brüsszelben rendezett konzervatív NatCon rendezvényének betiltása kapcsán kiemelte, hogy ez a szólásszabadság korlátozásának csupán egy példája. Mi az oka, hogy ennyire rossz a helyzet? Mitől tart ennyire a brüsszeli vezetés?

Az EUSZ 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.

A szólásszabadság garantálása esszenciális tartozéka a szabadságnak, a demokráciának, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogoknak. Ezek mindegyikében deficit keletkezik, amikor valamely tagállam vagy politikai nézet képviselőit a származásuk vagy meggyőződésük miatt nem hagyják véleményt nyilvánítani.

Brüsszelben félnek a migrációt ellenző és a nemzeti szuverenitás mellett nyíltan kiálló politikusoktól, hiszen tudják, hogy a nyugati emberek többsége, a nép zöme látja, sőt a saját bőrén tapasztalja, hogy az illegális bevándorlás milyen károkat okoz, és minden eszközzel igyekeznek elkerülni azt, hogy ezek az emberek megtudják, van alternatíva, és a június 6-9-én esedékes EP-választásokon esetleg a konzervatív oldali politikusok listájára voksoljanak. 

Brüsszel háborúpárti, progresszív vezetői, politikusai – és a mögöttük álló kiterjedt gazdasági érdekkörök – attól tartanak, hogy az eltérő vélemények túlzott térnyerése esetleg jelentősebb tömegeket is képes lenne meggyőzni. 

A baloldali többség Brüsszelben tart a jobboldal előretörésétől, így igyekszik elnyomni a jobboldali hangokat és minden, számukra fontos jogszabálytervezetet (pl. migrációs paktum) még a választások előtt keresztülvinni. A felmérések szerint a következő ötéves ciklusban is a Néppárt (EPP) lesz a legnagyobb pártcsalád, azonban szignifikáns megerősödésre kizárólag az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és az Identitás és Demokrácia (ID) számíthat, esetükben 30, illetve 60%-os mandátumszám-növekedést várhatunk.

Miután a brüsszeli önkormányzat betiltotta a NatCon rendezvényét, a szervezők jogi kifogást nyújtottak be, a Conseil d'État, Belgium közigazgatási ügyekkel foglalkozó legfelsőbb bírósága pedig engedélyezte a konferencia megtartását. A bíróság az indokolásában a belga alkotmány 26. cikkére hivatkozott, amely mindenkinek biztosítja a békés gyülekezés jogát. A polgármesternek jogában áll rendőrségi tiltást kezdeményezni azon esetekben, amikor a köznyugalom megzavarása fenyeget, de esetünkben ez nem állt fenn. A Conseil d'État kimondta, nem lehet arra következtetni, hogy magának a konferenciának rendbontó hatást lehet tulajdonítani. A döntés szerint „a közrend fenyegetése pusztán azokból a reakciókból származik, amelyeket a szervezet kiválthat az ellenzők körében”.

„Ukrán ügyben viszont háborús hangulat van Brüsszelben” – mondta a miniszterelnök a Kossuth Rádióban. Hozzátette: amíg mi orosz-ukrán háborúról beszélünk, addig a brüsszeli vezetők úgy beszélnek erről, mint a saját háborújukról. Min múlik, hogy Magyarország ki tud-e maradni a háborúból?

Rendkívül fontos lesz a június 6-9-i EP-választás, ahol az embereknek lehetőségük lesz leváltani a háborúpárti elitet. Az, hogy hazánk ki tud-e maradni a háborúból, egyrészt a nemzeti kormányon, másrészt a nemzetközi közösségen múlik. 

A magyar kormány azon kevesek közé tartozik az EU-ban, amely az orosz-ukrán háború kezdete óta konzekvensen békepárti álláspontot képvisel, illetve a kabinet többször felajánlotta, hogy hazánk adott esetben kész a béketárgyalások helyszíneként szolgálni. 

2023. március 31-én elfogadta az Országgyűlés a békepárti határozati javaslatot, amelyet az orosz-ukrán háború egyéves évfordulója kapcsán nyújtottak be a Fidesz és a KDNP képviselői. A határozattal – amelyet 130 igen és 24 nem szavazat mellett szavaztak meg a képviselők - az Országgyűlés kifejezi elkötelezettségét a béke mellett, és rögzíti: azt várja el a nemzetközi közösség minden tagjától, hogy a mielőbbi béke érdekében lépjen fel, és kerülje azokat a lépéseket, amelyek a háború kiterjedésével járnak. A dokumentum elítéli Oroszország katonai agresszióját, és elismeri Ukrajna jogát az önvédelemhez. Leszögezi, hogy csak azonnali tűzszünettel, tárgyalásokkal és békével lehet életeket menteni.

A Gyurcsány Ferenc vezette háborúpárti baloldal nem szavazta meg a békepárti határozatot. Ami a nemzetközi közösséget illeti, a Nyugat ma egyfajta háborús pszichózisban szenved; Charles Michel 2024. március 21-én elmondta, hogy a tagállami vezetőknek az uniós szankciók hatékony végrehajtására és érvényesítésére, valamint a lefoglalt orosz vagyonból származó nyereség felhasználására irányuló erőfeszítések előmozdítására kell összpontosítaniuk. „Itt az ideje a biztonságunkkal és a védelmünkkel kapcsolatos valódi paradigmaváltásnak, valamint annak, hogy az EU gazdaságát háborús alapra állítsuk”.

Fotó: AFP/Anatolii Stepanov / war/AFP or licensors

Ursula von der Leyen bizottsági elnök pedig 2022 áprilisában nyitóbeszédet tartott a „Kiállás Ukrajna mellett” elnevezésű globális adományozói rendezvényen, amelyen így fogalmazott: „A mi háborúnkat vívják. A mi küzdelmünk frontvonalán állnak. Hiszen Ukrajna nemcsak saját szuverenitásáért és integritásáért harcol: a küzdelemnek az is a tétje, hogy győzedelmeskedik-e végül az emberség, az emberiesség, vagy a korlátlan pusztításnak leszünk-e a tanúi.” 

Brüsszel azonban éppen nem a pusztítás, az öldöklés megfékezése ellen tesz, hanem teljesen eluralta a háborús pszichózis: ezért a júniusi választás tétje az, hogy a békepárti, békét akaró, szuverenista, jobboldali erők kapjanak minél nagyobb képviseletet az Európai Parlamentben.

Európában a szuverenista jobboldali erők – így a Magyarország kormányát adó politikai közösség is – a véres ukrajnai háború mielőbbi befejezését eredményezni képes tűzszünetet és béketárgyalásokat sürget, ahogyan már a 2022. februári invázió előtt is a párbeszédet szorgalmazta a felek között. 

A NATO-ból és az EU-ból is érkeznek háborúpárti hangok, ezen felül a kormányfő szerint a Közel-Keleten mindent meg kell tenni, hogy a konfliktus ne csapjon át háborúba, mert az már nemcsak az ott élő népek ügye lesz, hanem a miénk is, mert abból menekültek lesznek, háborús pusztítás lesz, újabb gazdasági kiadások és költségek jelentkeznek Európa számára. Miért a magyar kormány a zászlóshajója a béke iránti vágynak, és a többiek miért erőltetik a háborút?

Nyugat-Európában is sokkal inkább a háborúellenes politikai álláspontot támogatja az emberek többsége, ez azonban önmagában nem hozhatja el a békepárti fordulatot Brüsszelben, ugyanis nehezíti azt a médiaviszonyok ottani állapota – a magyar sajtó valójában sokkal inkább mondható sokszínűnek és demokratikusnak, mint a nyugati –, továbbá 

az igazi probléma az, hogy Brüsszel, az európai intézmények világa ma már valójában a globális Soros-birodalom progresszív, háborúpárti hálózatának fogságában van. 

Magyarország azért is békepárti, mert itthon bevonják a polgárokat a közös döntésekbe, a stratégiai nemzeti álláspontok kialakításába, a demokrácia sokszor talán fáradságos folyamataiba, és a magyar kormány polgárai hangját meghallva és az ő békét, biztonságot támogató véleményüket szilárdan képviselve lép fel az európai és más nemzetközi fórumokon.

Orbán Viktor felidézte, hogy Soros György 2015 szeptemberében leírta a hatpontos tervét a migrációs válságról, és ebben az szerepel, hogy évente egymillió embert kell beengedni, valamint biztonsági zónákat kell létrehozni. Közben Brüsszel elfogadta a migrációs paktumot. Merre tart Európa, vissza lehet még fordulni erről az útról?

Orbán Viktor 2018. január 20-án rámutatott beszédében, miszerint „Soros György azt mondta, hogy a probléma a kerítés, Európa jövőjére a megoldás a migráció. Mi azt mondjuk, hogy a probléma a migráció és a megoldás a kerítés”. 2023-ban egymilliónál is több ember kért menekültstátuszt az Európai Unióban, a Nyílt Társadalom Alapítványok programja szerint pedig évente pont ennyi migránsra van szükség, vagyis Brüsszel és a migrációt menedzselő szervezetek eleget tesznek a milliárdos spekuláns és fia vezette hálózat követelésének, és végrehajtják a Soros-tervet. A migrációs paktum tökéletesen beleillik a Soros-tervbe. A migrációs paktum elfogadását csak az európai föderalizmus hívei tekinthetik igazán történelmi, nélkülözhetetlen lépésnek, valójában azonban arról van szó, hogy a külső uniós határok szükséges „megvédését” – de valójában inkább menedzselését – úgy akarják megvalósítani, hogy 

egyre gyengítenék a nemzetállamok önálló hatalmának gyakorlását, például azáltal, hogy a tagállamokra erőltetnék a „kötelező szolidaritást”, mégpedig a brüsszeli uniós vezetők migrációt pártoló (és bátorító) politikája kapcsán.

Magyarország a kötelező elosztást a migrációs probléma 2015-ös napirendre kerülése óta következetesen elutasítja, amiként azt is, hogy nemzeti költségvetéséből pénzforrást kelljen biztosítania – kvázi pénzbüntetést kelljen fizetnie – azért, mert nem vesz át migránsokat. 

Ez a döntés ebben a formában végrehajthatatlan. Súlyos legitimációs kérdések is felvethetők: alig két hónappal az európai parlamenti (a továbbiakban: EP-) választások előtt született meg a döntés, miközben a paktum intézkedései 2026-ban léphetnek leghamarabb hatályba, miután az Európai Bizottság (a továbbiakban: EB) a következő hónapokban meghatározza a végrehajtás módját.

A migrációs paktum egyik legkritikusabb és legtöbb veszélyt hordozó része a krízisrendelet, amely teljhatalmat ad Brüsszelnek, hogy megmondja, mikor és hány migránst küld egy adott tagállamba. 

Az uniós migrációs csomag a tagállamok önállóságát veszélyezteti, ugyanis a brüsszeli adminisztráció nem jelölt meg pontos számot a migránsok tagállamok közötti áthelyezésének felső határától, ami korlátlan betelepítéseket eredményezhet. A krízisrendelet szerinti mechanizmus úgy működne, hogy egy ország jelzi, hogy nála migrációs válsághelyzet (ún. krízishelyzet) van, ezután az EB dönt, hogy kihirdeti-e a krízishelyzetet, és ha igen, akkor Brüsszel maga döntené el, hogy pontosan mely országokba és hány migránst oszt szét. Ebbe a tagállamoknak semmi beleszólásuk nem lenne, ez pedig az éves betelepítési kvótákon felüli egyszeri, ad hoc „többletkvóta” és többletbetelepítés lenne.