A két szirénázó mentőautó majdnem egyszerre ért a 16. kerületi utcába, ahová az ott lakók riasztották őket. Az egyik, eszméletlen áldozatot, a nőt, az úton találták meg a mentősök. A fején és a hátán mély sebek voltak, a lábán pedig nem viselt cipőt, mivel mezítláb szaladt ki a házból, menekült valaki elől. A másik áldozat, a férfi otthon volt, amikor a támadó felé magasodott. Mivel aludt, nem védekezett, amikor kétszer lesújtottak a fejére.
Az ütések erejére jellemző, hogy az egyik vágás nyomán 16, a másik következtében pedig 12 centiméter hosszan szakadt be az áldozat koponyája
- írta meg a Magyar Rendőr 1984. június 23-i száma.
Amíg a férfi és a nő életéért a kórházban küzdöttek, a budapesti nyomozók kiderítették, hogy ők ketten ismerték egymást és nem csak futólag, hiszen szomszédok voltak. A férfi a nő férjének baráti társaságába tartozott. Az is egyértelművé vált, hogy a támadó baltát használt és ugyanaz volt mindkettejük esetében, mivel ugyanazt a módszert alkalmazta. Gyakorlatilag mindkettejüket agyon akarta ütni. A nyomozók visszafelé próbálták felfejteni a szálakat. A férfi felesége otthon volt és a tévét nézte, amikor a támadó besétált. Könnyen megtehette, mivel a kertkaput és a ház bejárati ajtaját is nyitva találta. Mint később kiderült, a baltás azt hitte, mindkét áldozatát megölte, úgyhogy, mint aki jól végezte a dolgát, a véres mészárlás után hazament és összepakolt. Aztán leült és várt. Arra várt, hogy a rendőrök megérkezzenek. Nem sokáig kellett üldögélnie. A baltás támadó ugyanis az egyik áldozat férje volt, akit egy ilyen tragikus és váratlan esemény után az elsők között szoktak kikérdezni a nyomozók.
Az áldozat rokonainak, ismerőseinek rendőri kérdésekre adott válaszaiból egy tragikusan nehéz női sors rajzolódott ki.
Miklós és Erzsébet a hatvanas években házasodott össze. Az újdonsült férj kőművesként dolgozott, a feleség pedig a háztartást vezette. Pár boldog év jutott nekik, aztán jelentkeztek az első problémák, ami után egyre többet veszekedtek egymással. Ekkor már gyerekeik is voltak. A gondot a férfi féktelen féltékenységi rohamai okozták, amelyeket csak fokozott, ha alkoholt ivott. Ilyenkor ugyanis a keze is eljárt. Először csak egy-két pofont adott az asszonynak, hogy elhallgattassa, aztán már az öklét használta. Ahogy a rendőrségi szaklapból kiderül, Erzsébet
csendesen tűrte a megpróbáltatásokat. Ha a férje pofonjainak - és később ökölcsapásainak - nyoma maradt az arcán, szégyenében inkább szabadságot vett ki, de nem mutatkozott munkatársai előtt.
Nem csak a kollégái, hanem a rokonai, barátai sem tudtak arról, mit tesz vele a férje, mert soha nem beszélt a bajairól senkivel. A gyerekek viszont látták, ki az áldozat, úgyhogy lassan elfordultak az apjuktól. A végzetesnek tűnő napot egy fontos esemény előzte meg. 1983. november 19-ét, az Erzsébet napot Miklós a barátaival, szomszédaival együtt, az otthonában ünnepelte meg. A négy férfi bort ivott, Erzsébet pedig kiszolgálta őket a nagyszobában, mert oda ültek le. Az asszony egy idő után kiment a fürdőszobába, hogy „rendbe szedje magát”, az egyik férfi, V. Aladár pedig egy idő után követte őt. Nem volt közöttük semmilyen kapcsolat. A férfi csak WC-t kereste, és meg is várta, amíg a háziasszony kilép az ajtón. Cs. Miklósnak viszont már ennyi is elég volt. Közölte, hogy félreérthetetlen helyzetben találta őket, ezért a feleségét és a barátját is megütötte, sőt, majdnem agyon is verte őket ott helyben. A két másik férfi annyira bátor volt, hogy inkább elmenekült a helyszínről. Aztán hiába próbálták bizonygatni, hogy semmi sem történt a fürdőszobában, a férfi mindenkinek elmondta az utcában, hogy Erzsébet felszarvazta Aladár barátjával. A későbbi veszekedések is főleg emiatt robbantak ki közöttük.
Így éltek egészen addig a napig, amíg Miklós baltát nem vett magához.
Este a férfi a kisebbik fiával a televíziót nézte. Erzsébet odaszólt Miklósnak, hogy a gyereknek kellene egy új iskolatáska, mert a másik annyira szakadt már, hogy nem lehet megjavítani, de a férfi nem akart fizetni. Ezen összevesztek és a férfi megint elverte az asszonyt. Aztán már nem tudott leállni. Felkapta a baltát és Erzsébet felé sújtott vele a levegőben. Az áldozat félelmében, úgy ahogy volt, mezítláb az utcára a rohant, és éppen Aladárék háza felé szaladt. A férje utána rohant. Hamar utolérte.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya több ember ellen elkövetett emberölési kísérlet miatt indított eljárást az ok nélkül féltékenykedő, agresszív, baltás támadó ellen.
Arról nem tudni, hogy Erzsébettel mi történt azután, hogy túlélte a férje brutális támadását, Aladár viszont olyan súlyos sebeket szerzett, hogy egy életre szellemi fogyatékossá vált.