1973. december 5-én késő este két nő esett be a 11. kerületi rendőrkapitányság ajtaján. Látszott rajtuk, hogy futottak, sőt, egészen otthonról szaladtak a rendőrségig. Közölték az ügyeletes tiszttel, hogy a Tétényi út 37. szám alatti lakásukban éppen valami borzalmas dolog történik. Az idősebb asszony a lányát féltette, ezért sietett segítségért a másik lányával együtt. Pár órával korábban, vagyis ugyanennek a napnak a délutánján a rendőrök jártak már a lakásban, mert az idős asszony, H. Lajosné feljelentette a vejét.
November végén ugyanis J. János annyira megverte a feleségét, hogy súlyos sérülésekkel betegállományba került és az anyósát is megfenyegette.
A rendőrök meg sem álltak a tetthellyé vált lakásig, ahová - a nyomozói visszaemlékezés alapján - csak 4-5 perc után tudtak bejutni. Amikor beléptek a hálószobába, azonnal hívták a mentőt, de J. János feleségének az életét már nem lehetett megmenteni. Vérbefagyott holtteste az ágyon fogadta a rendőröket. A férje viszont még életben volt. Bár megpróbált öngyilkos lenni, nem sikerült neki. Miután szíven szúrta az asszonyt és teljesen átvágta a nyakát, a saját torkát is megpróbálta elmetszeni. Amíg a férfit rohammentő vitte a kórházba, megkezdődött a helyszíni szemle és a tragikus nap rekonstruálása.
A budapesti nyomozók jól ismerték a késes támadót, mivel nem először gyűlt meg a baja a törvénnyel.
1966-ban kezdte a csavargó életet, amely alatt több kisebb-nagyobb bűncselekményt is elkövetett többnyire részegen. 19 éves korában került először börtönbe lopás és garázdaság miatt. Amikor kiszabadult, a szülei könyörögtek neki, hogy térjen magához és éljen példás, becsületes életet, keressen munkát és dolgozzon, de János hallani sem akart ilyen hétköznapi dolgokról.
Szüleinek e kérését durván visszautasította és kijelentette, hogy ha még egyszer börtönbe kerül, akkor csakis gyilkosság miatt, mert a börtönben kicsi a kenyér, de biztos
- idézte a férfi reakcióját a Magyar Rendőr 1974. július 11-i száma.
Ekkor már rendszeresen lopott el mindenfélét, és az ezekből szerzett pénzt általában elitta. Amikor pedig János ivott, agresszívvá vált, és veszélyt jelentett a családjára. Azon a novemberi napon is nagyon részeg volt, amikor az asszonyt agyba-főbe verte, és ami után betelt a pohár az anyósánál. Pár nappal a feljelentés után kopogtattak a lakás ajtaján. Két rendőr érkezett. Egy papírt adtak át az idős asszonynak, ami az idézése volt. Amikor elmentek, a veje durván nekiesett az összes nőnek a lakásban. Nem csak az anyósát, hanem a feleségét és a sógornőjét is szidta és kérdőre vonta a történtek miatt, aztán ráparancsolt a felségére, hogy 3 és fél éves kislányukkal együtt menjen és feküdjön le. Ugyanezt parancsolta a többieknek. Mind engedelmeskedtek neki. Ő öntött magának egy pohárkával, borozott.
19 órára J. János - ahogy mondani szokás - bátorra itta magát.
Leült az asztalhoz, majd papírt és tollat vett elő. Egy levelet kezdett el írni, amelyben bevallotta, mire készül. Múlt időben fogalmazott, mivel búcsúlevélnek szánta. Úgy képzelte, hogy rég kiírtja a családját és ő maga is halott lesz, amikor a rendőrök erre rátalálnak. A levél tehát egy beismerő vallomás volt, amelyben az állt, hogy ő végzett a feleségével. Hogy a kislányáról írt-e, nem tudni, mindenesetre korábban előszeretettel hangoztatta, hogy őt is megöli, nem élheti meg a negyedik születésnapját.
Ebben a levélben arról is rendelkezik — mivel saját magával is végezni fog —, hogy felesége mellé temessék. Hogy' a bűncselekmény elkövetéséhez erőt merítsen, a levél megírása után újabb 3 deci bort ivott. Ekkor a tv-t teljes hangerőre állította, magához vett egy konyhakést s bement feleségéhez és kislányához
- olvasható a szaklapban, amely szerint ebben a pillanatban szaladt ki az anyósa és a sógornője az ajtón.
Anyja haláltusájának hangjára, a hörgésére a kislány felébredt és felsikított. Apja átvitte a másik szobába, aztán visszatért a feleségéhez, és megpróbált magával is végezni. Hónapokig tartott, míg meggyógyult, ami alighanem annak is köszönhető, hogy nem nagyon akart élni. A gyilkosság utáni időszakban többször is megpróbált öngyilkosságot elkövetni, de valahogy sehogy sem sikerült neki. 1974 áprilisában végül megkezdődhetett az eljárás J. János ellen, amelyben emberöléssel vádolták meg. Mindenkit kihallgattak, aki ismerte a gyilkost és az áldozatot. Mindenkit, aki tudott arról beszélni, milyen agresszív is volt a késes támadó és milyen bűncselekményeket követett el a tragikus nap előtt.
A gyilkos, miután a tanúk vallomásait ismertették előtte, teljes beismerő vallomást tett. Utolsó kihallgatása alkalmával cinikusan kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Feleségét azért tette el láb alól, mert amíg ő börtönben volt, az asszony idegen férfiakkal szórakozott
- írta Róna Béla rendőr alezredes, aztán hozzátette, hogy az asszonyt rágalmazó szavait a tanúk cáfolták.