Már munkatársakat toboroz a sokak által várt üzletlánc Magyarországon

Nem az a kérdés, hogy hogy áprilisi tréfa volt-e az orosz Mere-diszkont élelmiszerkereskedelmi lánc megjelenése Magyarországon, hanem az, hogy a jelenlegi piaci környezetben van-e helye egy újabb láncnak - írta a Mindmegette.hu. Az élelmiszer forgalom lassan magára talál, de a teljes kiskereskedelmi forgalom alacsony vásárlóerőre utal – a Mere viszont a Linkdinen munkatársakat keres.

A Mere a keménydiszkont kategóriában érdekelt, vagyis csekély választékkal és alacsony árakkal működik. Kicsit emlékeztet az Aldi Nord-ra. Itthon az Aldi Süd van jelen, amely közel sem a puritantizmusáról híres. A Mere is jellemzően saját márkás – főként orosz – termékekkel működik és a szerb hálózata valóban csábítóan olcsó a magyar, vagy az európai boltláncok árszintjéhez képest. 

Alaphangon 20 százalékkal alacsonyabbak az árak, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a szerb kiskereskedelmi piac szabályozása, vásárlóereje egészen más, mint az uniós piacoké.

 

egy MERE üzlet bevásárlókosara Lengyelországban
Fotó: Shutterstock/Grabowski Foto 

Tény azonban, hogy a Mere nem csak ettől olcsó, hanem attól is, hogy ugyanolyan koncepcióval dolgozik, mint a szűkös időszakokban született Aldi és Lidl. Nem igen használ polcokat, lerakatként működik, nagyon kevés, csak a legalapvetőbb termékeket listázza be, nincs a boltjában komolyabb raktárkészlet. A koncepció kevés alkalmazottat igényel és ugyanúgy alkalmazza a sajátmárkás termékek értékesítését, mint a többiek. Ez a koncepció alacsony költséget feltételez, amely sokkal nagyobb mozgásteret kínál az árképzésében.

A Mindmegette szerint a mai piaci feltételek mellett költséges és nehézkes lenne a zöldmezős beruházással végrehajtott terjeszkedés, amire az oroszok vállalkoznának. Ahhoz, hogy a Mere országos lefedettségre tegyen szert, a jogszabályok és a piaci környezet miatt legalább 8-10 évre lesz szüksége az országos lefedettséghez. Az is kérdés persze, hogy a boltjainak milyen vonzáskörzetet tervez, bár diszkont lévén a lakóhely közelébe kell mennie. Drága, de praktikusabb megoldás felvásárolni egy bolthálózatot, bár az itt levők közül mindegyik – saját bevallás szerint – itt tervezi a jövőjét. Ugyanakkor ezen a piacon minden eladó, csak jó árat kell rá ígérni. Ennél persze bonyolultabb a helyzet, ugyanis a magyar piac önmagában nem feltétlenül megtérülő beruházás, a befektetőnek regionális szinten kell gondolkodnia. Az összes ittlevő nemzetközi láncnak van a környező országokban hálózata, mi több beszerzési központja. 

egy termék a sok közül
Fotó: Shutterstock/Milos Momcilovic

Ha a Mere komolyan gondolja, hogy itthon megjelenik, akkor nagy valószínűséggel rövid és középtávon regionális fejlesztéseket is végre kell hajtania.

Az viszont utópia, hogy tartósan az itt levő láncok árai alá ígér. Egyrészt a hazai piaci vásárlóerő gyenge, az élelmiszerárakat az itteni pénztárcákhoz kell igazítani a kereskedőknek és nem utolsó sorban a gyártóknak is – az itt levők tapasztalatból tudják, hogy mi a minimum és meddig lehet elmenni az árakkal. Az ár kialakítása nagyon komplex és nagyon aprólékos munkát igénylő feladat, amiben gyártó és kereskedő egyaránt érdekelt. Éppen ezért a hazai beszállítók aligha adják majd a Mere „két szép szeméért” olcsóbban a termékeiket. Sőt bizonyos esetekben azt sem néznék jó szemmel, ha a cég a piaci átlag alá menve tartósan lemondjon a terméken elérhető árrésről, ugyanis az megzavarná a korábban kialakított árképzési gyakorlatot, lerombolná a gyártó termékének teljes marketing támogatását. És a pszihés vonzatról még nem is beszéltünk: 

a magyarok többsége a kirívóan olcsó termékeket gyanakodva vásárolják.

Az árképzés fent említett része mikro-, vagyis vállalkozás szintű kérdés, de vannak sokkal objektívebb, makro szintű szempontok is, amelyek miatt képtelen egy esetleges új szereplő kilógni a sorból. Az mindenki számára ismert, hogy van például plázastop szabályozás Magyarországon, amely az expanziót igyekszik kordában tartani, az ehhez való igazodás a befektetési költségeket növelni. Van egy élelmiszer pazarlás ellenes jogszabály és van egy úgynevezett beszerzési ár alatti értékesítési tilalom. Ehhez társul az a szabály, hogy a kereskedők nem szedhetnek burkoltan polcpénzt a termékbelsitázásért cserébe. Így a kereskedő egy csomó költségét képtelen a gyártóra hárítani, be kell építenie az árréséba, azon keresztül pedig a termék árába.

egy másik termék a sok közül 
Fotó: Shutterstock/Milos Momcilovic

Ezek a szabályok mind-mind a régi vadkapitalista szemléletet igyekeztek kigyomlálni az élelmiszerkereskedelmi rendszerből. 

Első ránézésre ezek nem támogatják az úgynevezett árversenyt, de valójában a piac kiegyensúlyozásával éppenséggel pont a hosszútávú versenyt tartják fenn. Ha ezek nem lennének, akkor a legtőkeerősebb vállalkozások addig nyomnák el az árakat, amíg a gyengébbek kihullanak (gyártó és kereskedő egyaránt), utána pedig szabad út nyílik elöttük az önálló árképzés irányába. Tehát ezek a szabályok egy új szereplőt is inkább beillesztenek a sorba, mint hogy támogassák egy „farkas” megjelenését.