Ókovács Szilveszter búcsúzik a világhírű karmestertől, Michael Bodertől

Nehéz a szívünk. A kép közepén az a törékeny egészségű művész, húsvéti Parsifal-előadásaink karmestere, Michael Boder nincs többé. Egy hét telt el ettől a fotótól a haláláig - a budapesti Operaházban ütött utolsót a pálcája.

"A képen Kundry és Gurnemanz között áll: ha esetleg fiatalon, legbelül Kundry is lehetett (nem tudom), hozzánk mindig Gurnemanz bölcsességével, higgadtságával érkezett meg.

Elektrát láttam vele először Bécsben, aztán jött, és nálunk is ezzel indított. A művet, amely oly komplikált, hisztérikus és hangos, ez a kis ember a világító kék szemével dirigálta, nem színpadiasan, folyamatos derűvel, nem zaklatottan. Izzadtságcsepp nélkül.

Ugyanígy tett a gigantikus Árnyék nélküli asszonnyal is: bízott a muzsikusainkban, hogy a kotta jelzéseiből dolgoznak, és ő az együttjáték, a hangsúlyok megoldására hivatott.

Következő évadban Otellóra hívtuk, 2025. október elsején pedig Mahler VIII. szimfóniáját vezényelte volna az Ybl-palotában - már nem fog megérkezni. 

Nem fordul meg az Olaszországba vezető úton a kocsijával, mint tavaly júniusban, amikor beugrott Ariadne Naxosban produkciónkba. Zökkenőmentesen bonyolította le azt a hírhedten kényes kamaradarabot is.

Magyarul nem beszélt, de családja innen származott el Németországba a kitelepítésekkor. Hiányozni fog mesterségbeli tudása, mély emberismerete és élettapasztalata. És az a kék szempár, amely múlhatatlan derűvel szemlélte mindazt, ami, lám, humánummal is kezelhető.

Isten nyugosztalja Michael Boder Maestrót."