Szemben az erőszakkal

Gyertek, gyertek velünk, jöjjön mindenki június elsején, mert ha valamikor, hát most nem pusztán a kormány mellett kell kiállnunk – nem mintha az nem lenne fontos és életbevágó –, hanem az életünk mellett – írja a publicista.

Mottó:

„[…] ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!”

(Babits Mihály: Húsvét előtt)

Bayer Zsolt a Békemenet élén
Fotó: Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Soha ne felejtsék el: Most azzal van tele az ellenzéki „sajtó”, hogy Fico merénylője „oroszpárti”, „putyinista”, aki „szélsőjobboldali” csoportokkal tartott kapcsolatot.

Felettébb érdekes. Ugyanis ugyanez a „sajtó” világszerte arról értekezik Fico megválasztása óta, hogy a szlovák miniszterelnök „oroszpárti”, „putyinista” - sőt! „orbánista”! -, aki mindezekből következően és magától értetődő természetességgel „szélsőjobboldali”.

Vagyis az oroszpárti, putyinista és szélsőjobboldali merénylő meg akarta ölni az oroszpárti, putyinista és szélsőjobboldali Ficót.

Első látásra nem tűnik logikusnak, de hát miért éppen a logikát kérnénk számon ezeken a gazembereken? És akkor most előkerült a felvétel, amelyen az „oroszpárti”, „putyinista” és „szélsőjobboldali” merénylő egy tüntetésen többek között és többekkel együtt ezt üvölti az utcán: „Éljen Ukrajna!”, „Hazaárulók!”, „Elég Ficóból!”

Tipikusan oroszpárti és putyinista jelszavak ezek. (No meg szélsőjobboldaliak…)

Tegnap ezt írtam: mindössze két békepárti vezető volt a mai Európában, s közülük az egyiket meg akarták ölni, és most az életéért küzd. S most itt van a felvétel, ahogy ez a gyáva gazember Ukrajnát élteti és Ficót gyalázza. Idézhetnék most egy klasszikust befejezésképpen – ezt: „Kell még mondanom valamit, Ildikó?” És helyénvaló idézet is lenne, de azért még muszáj néhány dolgot elmondanom.

A háborús pszichózis olyan, mint a méreg. Vagy mint a kábítószer. Terjed, fertőz, és rászoknak, akik nem vigyáznak. Rászoknak ott is, azokban az országokban is, amelyek nem részesei a háborúnak. De valakik azt szeretnék, nagyon szeretnék, hogy azok legyenek. Valakiknek érdeke, hogy ez a borzalom, ez az értelmetlen vérontás eszkalálódjon, és ezeknek a gazembereknek semmi sem drága, hogy céljukat elérjék.

Tort ül az erőszak, szerte Európában.

A hétköznapok része lassan mindenütt.

Az erőszakot hozták magukkal a migránsok, s az erőszakot terjesztik, művelik az új mesék dünnyögői.

Aztán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét –

ezért is volt zseni József Attila, mert ő tudta, már akkor tudta, hogy a kettő ugyanaz. Ezért teljesen oktalan és céltalan Fico merénylőjének pedigréjét keresgélni.

A Tisza István elleni merénylet elkövetőinek egyike Sztanykovszky Tibor zászlós volt. „Sztanykovszkyt első fokon kötél általi halálra, majd másodfokon büntetését 17 évi fegyházra enyhítette a bíróság, 1937-ben szabadult a szegedi Csillagbörtönből. További sorsa is érdekes, rövidesen belépett a nyilaskeresztes pártba, majd 1945 után a kommunista párt tagjai között tartották számon.”

Erről beszélek. Ezek ugyanazok. És most ugyanezek dünnyögik az új mesét, fasiszta kommunizmusét. S ha kell, belénk verik, alattomosan, hátulról, gyáva patkányként, mint tavaly a budapesti utcákon. S ha ez nem elég, akkor már ölnek is. Ugyanúgy. S közben igazi, undorító farizeusként vinnyognak erőszakmentességről és woke-ról – és mindenről, ami abnormális és ellene mond a józan észnek éppúgy, mint az egészséges, emberi léleknek.

S ott állnak mögöttük azok, akik mindenkit bele akarnak kényszeríteni a háborúba – amihez nekünk semmi közünk.

Mondom újra: érdemes, sőt muszáj vetni egy pillantást mindarra, ami elszabadult a Fico elleni merénylet után a kommentszekciókban, ami elszabadult Donáth Anna, Dobrev Klára, Tompos Ádám közösségi oldalain. Ott dünnyögik az új mesét, fasiszta kommunizmusét.

Ha hagyjuk, nem lesz megállás.

Gyertek, gyertek velünk, jöjjön mindenki június elsején, mert ha valamikor, hát most nem pusztán a kormány mellett kell kiállnunk – nem mintha az nem lenne fontos és életbevágó –, hanem az életünk mellett. 

Ki kell állnunk mindazért, ami a normális és egészséges lelkű embereknek fontos, ki kell állnunk a gyerekeinkért és az unokáinkért, ki kell állnunk a hazánkért, és igen, nekünk kell kiállnunk azért az Európáért, ahová oly sokáig vágyakoztunk, s amit éppen most tesznek tönkre az új mesék dünnyögői, a fasiszta-kommunista gazemberek, a jakobinus lelkületű csőcselék, a woke-idióták, az „antifák”, akik immáron ölnek is.

Nekünk kell kiállnunk a békéért, ami nélkül nincsen és nem lesz semmi sem. És nekünk kell erőt mutatnunk azok ellenében, akik ellenünk fenekednek, a világunk, a normalitás és a béke ellen fenekednek, és akik nem értenek semmiből, csak a nyugodt, ám határozott erőből.

„[…] utalj példára – az a kár,
hogy ne magadra, te szamár,
hanem a ravasz csecsemőre:
sir-ri, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.”

Itt vannak. Sírnak-rínak, hogy szánassák magukat, és már nem csecsemők, hanem kész gyilkosok.

Gyertek! Mutassuk meg nekik!