A közelmúltban alapjaiban rengette meg a hazai nyilvánosságot az a Metropol által nyilvánosságra hozott információ, miszerint Magyar Péter egyik legközelebbi bizalmasát, Sájer Máriát (aki egyben a korszakváltást hirdető baloldali politikus anyósjelöltje is) korábban jogerősen négy év fegyház - azaz a legsúlyosabb büntetés-végrehajtási - fokozatban letöltendő szabadságvesztésre ítélt a bíróság egy több mint 1200 embert, 8 milliárd forint értékben megkárosító bűnszervezet tagjaként elkövetett csalási ügy miatt. A Sájer Mária közreműködésével megkárosítottak - akik között jelentős számban voltak kisnyugdíjasok is - azóta sem juthattak hozzá mintegy 7 milliárd forinthoz – írta a tuzfalcsoport.blogstar.hu.
Az akkori, archív médiaforrások beszámolói - többek között a Magyar Nemzet és az egykori Népszabadság - áttanulmányozását követően újabb részletekre bukkant a portál.
Az elkövetők és az általuk úgynevezett „brókerként” foglalkoztatott bűntársaik, mint például Magyar Péter anyósjelöltje, Sájer Mária is - többek között - azzal a történettel verték át a károsultakat, hogy befektetéseikből „kikötői hitelt folyósítanak” majd a rotterdami kikötő hajósainak.
A csalók ígérete szerint, a „minden fél számára kölcsönösen előnyös” konstrukció lényege abban állt, hogy a vonatkozó előírások alapján a hajósok csak a kikötői díjak és illetékek megfizetését követően rakodhatnak ki hajóikból, így számukra a gyors ügyintézés és az azonnali fizetés okán praktikus néhány napra, és akár napi több százalékra is hitelt felvenni, amelyet aztán pár nap múlva a bevételeikből haladéktalanul és kamatostul tudnak visszafizetni.
De Sájer Mária és bűntársai további, a piaci kamatokhoz képest extrém magas hozammal kecsegtető konstrukciókkal is hitegették a befektetőket: ötvenmillió forint felett havi 30, alatta 20 százalékos kamatot ígértek, de akadt olyan konstrukció is, amelyben 50 százalékos hozammal kecsegtettek. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy 2010-ben a banki kamat évi 5-6 százalék körül alakult – tette hozzá.
A különböző pénzügyi, „befektetői” tranzakciókban egyvalami közös volt: azokról semmiféle hivatalos szerződés nem készült, jelentős részüket ugyanis papírok nélkül, vagy kölcsönügyletként szerepeltették.
Sájer Mária és bűntársai azonban a valóságban semmilyen érdemi befektetési tevékenységet nem folytattak, hanem egy piramisjátékként üzemelő, szisztematikus rendszert működtettek, amelynek lényege, hogy a befektetők tőkéjét, illetve annak hozamát a sorrendben őket követő ügyfelek pénzéből fizetik vissza.
Az elkövetők ugyanakkor még ezen, a már önmagában is törvénytelen működési mechanizmuson is tudtak csavarni egyet, hiszen az általuk működtetett bűnszervezet - nyilvánvaló okokból kifolyólag - többnyire csak a gazdag vagy híres ügyfeleknek, valamint az alvilág veszélyes szereplőinek fizetett.
A pénz többnyire nylonzacskókban, többek között benzinkutaknál, a BankCenter előtti bokrosokban, vagy épp plázák parkolójában került átadásra, mindezt a kispolgárok és kisnyugdíjasok kárára.
Utóbbiak tekintetében a „brókerek” újabb és újabb kitalált történeteket kreáltak arról, hogy miért marad el a kifizetés. Ilyenkor többnyire arra hivatkoztak, hogy a kisbefektetők pénze külön-külön önmagában semmire sem elég, ezért az ügyletek lebonyolítása sokkal összetettebb, időigényesebb folyamat. Mindeközben a bűnszervezet vezetői különböző fiktív Facebook-posztokat gyártottak a „befektetők érdekében megvalósuló” külföldi utazásaikról, közösségi médiás oldalaikon pedig mindvégig sikertörténetként állították be tevékenységüket. Hasonlóan járt el Magyar Péter bizalmasa is, aki ebből a célból még egy saját weboldalt is fenntartott.
A csalássorozat a bűnszervezet vezetője, F. Attila letartóztatását követőn sem állt meg, ellenkezőleg, bizalmasa, S. Mária aktív közreműködése mellett új lendületet vehetett.
Ezt követően ugyanis a még szabadlábon lévő elkövetők - köztük Sájer Mária is - stratégiát változtattak és további pénzgyűjtésbe kezdtek a bűnszervezet vezetőjének „kiszabadítására”, ügyvédi költségei fedezésére, azzal hitegetve a reményvesztett ügyfeleiket, hogy a befektetett pénzeik továbbra is hiánytalanul rendelkezésre állnak, az azokhoz való hozzáférésnek csupán a kényszerintézkedés képezi akadályát. Mindezt hamis banki papírokkal és igazolásokkal igyekeztek bizonyítani, így többek között azt is, hogy F. Attila nevén kilencmillió euró „per-, igény- és tehermentes, jogtiszta és elszámolt” összeget tartanak nyilván a bankban, „amellyel szabadon rendelkezhet”. Ezt az immorális hozzáállást a bíróság később minősítő körülményként értékelte.
Mértéktelen rongyrázás
A bűnszervezet vezetői az elkövetők jóvoltából kisemmizett kispolgárok megtakarításaiból a kezdetektől fogva mértéktelenül szórták a pénzt: a
legfelkapottabb elitklubok és exkluzív szórakozóhelyek rendszeres vendégei voltak, méregdrága autókkal jártak, escortok társaságában mutatkoztak, luxusszállodákban laktak, vagy éppen 15 millió forint összköltségű születésnapi partyt szerveztek maguknak.
Sőt, arra is volt példa, hogy Sájer Mária bizalmasa, a piramisjáték megálmodója, F. Attila százmillió forintért vásárolt lottószelvényeket, vagy - amint arról egy banki bizonylat is tanúskodik -, egymillió eurót vett fel készpénzben, amelynek tranzakciós díja önmagában 5000 euróra (akkori árfolyamon számolva, nagyságrendileg mintegy másfél millió forintra) rúgott.
Miközben tehát Magyar Péter a nemzetközi baloldal által tollba mondott bírálatokat átvéve, folyamatosan a legváltozatosabb korrupciós és egyéb bűncselekményekkel vádolja a nemzeti oldalt, addig legfőbb bizalmasa, pártja egyik első embere valóban bűnös magyar kispolgárok és kisnyugdíjasok százai életének tönkretételében.