Az Európai Néppárt új iránytűje

Az Európai Néppárt (EPP), amely egykor az Európai Unión belül a konzervatív értékek bástyája volt, az elmúlt években egyértelműen balra tolódott. Manfred Weber vezetése alatt ez a politikai fejlődés mind a retorikában, mind a gyakorlatban nyilvánvalóvá vált - írja Lajkó Fanni, az Alapjogokért Központ elemzője.

A külpolitikában az EPP ma már az intervencionista megközelítést képviseli, amit Manfred Weber európai atomfegyverre való felhívása és az orosz-ukrán háború határozatlan ideig tartó támogatása is megtestesít. Weber a háború határozatlan idejű folytatása mellett érvel, amelynek egyetlen célja az ukrán győzelem, amit sok szakértő irreálisnak tart. 

Azzal, hogy Weber a konfliktust az európai értékek védelmeként állítja be, figyelmen kívül hagyja az emberi élet legfőbb értékét, és közömbösnek mutatkozik a már elvesztett több százezer emberélet iránt. 

A háborút nem regionális vitaként, hanem Európa jövőjéért vívott döntő csataként mutatja be. Az Európai Néppárt legutóbbi, februári állásfoglalása, amely az EU Ukrajna iránti megingathatatlan támogatására szólított fel, a párton belüli egységes, intervencionista álláspontot tükrözi. Az egyhangú háborúpárti szavazás élesen ellentmond az EU béke és diplomácia alapelveinek, és azt kockáztatja, hogy Európa a háborúban közvetlenül részt vevő hadviselő erővé válik. Az EU alapjai a nemzetek közötti béke és együttműködés előmozdításában rejlenek, és az egyre agresszívabb katonai álláspont felé való elmozdulás, a háborúba eurómilliárdok, fegyverek és katonák küldése, vagy akár az atomfegyver használatának most még csak elméleti előkészítése azzal a kockázattal járnak, hogy Európát is háborús félként pozícionálják, ami közvetlen bevonódást jelenthet a háborúba. 

Weber egyik legriasztóbb javaslata egy európai atomfegyver létrehozása. Ez az elképzelés növeli a nukleáris konfliktus kockázatát, amelynek katasztrofális emberi, környezeti és egészségügyi következményei lennének. Az ilyen fegyverek puszta létezése is fokozhatja a globális feszültséget és fegyverkezési versenyt idézhet elő. 

Weber víziója kiterjed a nemzeti védelmi stratégiákra is: Németországban általános hadkötelezettséget és közös uniós hadkötelezettséget szorgalmaz, amit kiterjesztene az egész Európai Unióra, bevezetve egy közös uniós sorkatonaságot. Ez tükrözi azt a meggyőződést, hogy egy létező fenyegetéssel állunk szembe, amire Weber válasza nem a béke, hanem a fiatal európaiakat felkészítése a harcra.

Az Európai Néppárt az Európai Egyesült Államok létrehozását is szorgalmazza, azzal érvelve, hogy a nemzetállamok önmagukban már nem képesek hatékonyan megvédeni polgáraikat. A nemzetek feletti kormányzásnak ez a törekvése arra irányul, hogy a hatalmat Brüsszelbe összpontosítsák, megfosztva a tagállamokat a kulcsfontosságú nemzeti kérdésekben való autonómiájuktól, és egy központi hatóságnak alárendelve őket. 

A Néppárt jelentős eltérést mutat továbbá az eredeti keresztény és konzervatív értékrendtől. Azzal, hogy a Néppárt támogatta azt a felfogást, miszerint támogatják a tömeges bevándorlást és az új népcsoportok közösségszerveződését, akik más vallással és kulturális háttérrel rendelkeznek, a multikulturalizmus felkarolását jelenti, amely aláássa az alapvető európai értékeket, hagyományokat és kultúrákat. Ahelyett, hogy fenntartaná azt a gazdag örökséget és identitást, amely régóta meghatározza Európát, az EPP most úgy tűnik, hogy egy felhígult, multikulturális menetrendet helyez előtérbe történelmi kötelezettségvállalásaival szemben. A keresztény, európai értékek megóvása már nem prioritás az EPP számára. 

Amióta Magyarországnak nemzeti kormánya van, az EPP következetesen támogatta az Európai Parlament Magyarországgal szembeni állásfoglalásait. 

Az ötéves ciklusban mind a 11 Magyarország ellen szóló állásfoglalást nagy többséggel megszavazták a Néppárt frakcióba tartozó képviselők, ami jelzi, hogy az Európai Néppárt hátat fordított egy korábbi szövetségesének, és nyomást gyakorol Magyarországra, megpróbálja fekete bárányként feltüntetni az Európai Unión belül. Az Európai Néppárt Magyarországgal szembeni fellépése egy szélesebb stratégiát tükröz, amelynek célja a magyar kormány elszigetelése és aláásása, negatív színben tüntetve fel azt, miközben figyelmen kívül hagyja a konstruktív párbeszéd lehetséges előnyeit. Érdekes módon az EPP álláspontja változni látszik, mivel most már Magyar Péterhez igyekeznek igazodni, mivel rokonlelket látnak benne, aki osztja a háborúval, migrációval és globalizmussal kapcsolatos nézeteiket. Ez az újdonsült szövetség rávilágít az Európai Néppárt politikájának opportunista jellegére, mivel olyan személyek és szervezetek támogatására törekszik, akik és amelyek igazodnak az aktuális ideológiai céljaihoz.

Az Európai Néppárt útja a konzervatív erődítményből a progresszív élcsapatba a politikai identitásuk változásáról tanúskodik. Ez az ideológiai átalakulás elidegeníti a hagyományos konzervatívokat az EPP bázisán belül, de a pártot vezető erőként pozícionálja az európai politikai táj progresszív újragondolásában. Egy dolog világos mindezekből: 

az EPP már nem az a párt, amelyik volt. 

szerző: Lajkó Fanni, az Alapjogokért Központ elemzője