Brüsszel minden követ megmozgat, hogy illegális migránsok százezreit szabadítsa Magyarországra

Magyarországot a brüsszeli intézmények gyakran próbálják – az Európai Unió Bírósága által hozott döntések és az Európai Bizottság által indított eljárások révén – korlátozni vagy gátolni abban, hogy saját határvédelmi intézkedéseit végrehajtsa, a pénzbüntetésekkel és politikai nyomásgyakorlásokkal arra próbálják kényszeríteni hazánkat, hogy engedjen a brüsszeli elvárásoknak – minderről ifj. Lomnici Zoltán beszélt az Origónak annak kapcsán, hogy az uniós bíróság a múlt héten több mint 80 milliárd forintos büntetést szabott ki Magyarországra, mert nem akarunk beengedni az ország területére több százezer illegális migránst.

Milyen mozgatórugók vezetik a brüsszeli döntéshozókat a kerítés 2015-ös megépítése óta, főleg abból az aspektusból nézve, hogy miért követnek el mindent a szigorú magyar migrációs politikával szemben? 

A 2015-ös migrációs válság választóvonal volt: Magyarország a szárazföldön, Olaszország pedig a tengeren próbált meg gátat szabni a migránshordáknak, Brüsszel pedig azonnal támadásba lendült minden illegális bevándorlást elutasító kormánnyal szemben.

 Brüsszelben azóta találnak számos kivetnivalót a magyar jogállam működésében. 

A migrációs nyomás azóta is erős, Brüsszel pedig – menedzselve és nem megállítva a migránsválságot – minden politikai és jogalkotási eszközt bevet, hogy zöld utat adjon a bevándorlóknak. 

A mozgatórugók között nem szerepel sem az európai (köz)érdek, sem pedig az uniós állampolgárok akaratának képviselete a közvetett demokrácia elve szerint. Sokkal inkább beszélhetünk a nemzetközi nagytőke kiszolgálásáról, akik Európa migránsokkal történő elosztásában és az orosz-ukrán konfliktus elhúzódásában is érdekeltek anyagilag. Ezen migrációt is pártoló szereplők közül kiemelendő Soros György, illetve a fia, Alex Soros által vezetett Nyílt Társadalom Alapítványok. A magyar kormány részéről többen, számtalanszor elmondták, hogy a 2015 óta tartó illegális migrációs hullám nem valamilyen véletlen folyamat, hanem a 2015-ben a Soros-tervben megfogalmazott praktika hosszú távú megvalósítása zajlik, egyfajta lakosságcsere. 

Project Syndicate (2015.09.26.): „az előre látható jövőben az Európai Uniónak be kell fogadnia legalább egymillió menedékkérőt évente”. Orbán Viktor 2018. január 20-án: „Soros György azt mondta, hogy a probléma a kerítés, Európa jövőjére a megoldás a migráció. Mi azt mondjuk, hogy a probléma a migráció és a megoldás a kerítés.”

A migrációs paktum tökéletesen beleillik a Soros-tervbe. Brüsszelben olyan migrációs paktumot fogadtak el, ami zöld utat ad az illegális bevándorlóknak, illetve migránsgettókat hoz létre Európában, azokat az országokat pedig, amelyek nem hajlandóak – a saját kultúrájukat és a lakosságuk biztonságát jelentős veszélynek kitéve – migránsokat befogadni, súlyos pénzbeli kompenzációra (9 millió forint/fő) kötelezi. 

Brüsszel és Magyarország közötti viták egyik kulcspontja a határvédelem és a migráció kérdése. A brüsszeli vezetők és intézmények több ízben kritizálták hazánk határvédelmi intézkedéseit, különösen a kerítés megépítését és a szigorú migrációs politikát. 

Brüsszel nem nyújtott pénzügyi támogatást a magyar határkerítés megépítéséhez és fenntartásához. Ennek oka, hogy Brüsszel szerint a magyar határkerítés és a hozzá kapcsolódó intézkedések nem felelnek meg a közösségi jog és az emberi jogi normák követelményeinek. 

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) korábbi elnöke kijelentette, hogy „megfelelő segítséget nyújtunk az uniós joggal összhangban végrehajtott megerősített határellenőrzéshez”, utalva ezzel arra, hogy Magyarország határvédelme uniós jogba ütközik. Az Európai Unió Bíróságának (EUB) közleményében az áll, hogy az EUB azért sújtotta 200 millió eurós pénzbírsággal hazánkat, amiért a kormány nem tartotta be az uniós menekültügyi szabályokat, illetve Magyarország szándékosan elkerüli a közös uniós politika egészének alkalmazását, ami rendkívül súlyos uniós jogsértést jelent. 2024 májusában például Johannes Hahn, az EU költségvetési biztosa látogatást tett Magyarországon, hogy tárgyaljon a határvédelem költségeinek megosztásáról. Varga Mihály rámutatott, hogy az EU csak a határvédelem költségeinek alig több mint 1 százalékát fedezi, miközben Magyarország több mint 1,6 milliárd eurót költött erre a célra 2015 óta. 

Az Európai Bizottság eddig két konkrét kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a határvédelemmel kapcsolatosan. Ezek az eljárások az alábbi területeket érintették: 2015 decemberében indított eljárás: az EB ebben az időpontban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, amely az EUB 2020. december 17-i ítéletével zárult. 2023 júniusi ítélet és kötelezettségszegési eljárás: az EB ismét kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, melynek alapja az uniós menekültügyi szabályok nem megfelelő végrehajtása volt. Az EUB 2023. június 22-i ítéletében megállapította, hogy Magyarország megsértette a 2013/32/EU irányelvet azzal, hogy nem biztosította a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek számára a nemzetközi védelmi eljáráshoz való tényleges hozzáférést. 

Magyarországot a brüsszeli intézmények gyakran próbálják – az EUB által hozott döntések és az EB által indított eljárások révén – korlátozni vagy gátolni abban, hogy saját határvédelmi intézkedéseit végrehajtsa. A pénzbüntetésekkel és politikai nyomásgyakorlásokkal arra próbálják kényszeríteni hazánkat, hogy engedjen a brüsszeli elvárásoknak. 

Brüsszel ma már nem az emberek érdekeit képviseli
Fotó: NurPhoto via AFP / NurPhoto via AFP/Nicolas Economou/NurPhoto

A tranzitzónák létrehozása miért zavarta a brüsszeli döntéshozókat, mivel az a megoldás semmilyen emberi jogi sérelemmel nem járt az érintettekre nézve? 

A tranzitzónák a magyar-szerb határ mentén, Röszkén és Tompán (Horgos és Szabadka szerb oldalán), illetve a magyar-ukrán határon, Beregsurányban voltak kialakítva. Ezek a helyszínek a határon belül voltak, így a menedékkérők nem léphettek ki Magyarország területéről az eljárás ideje alatt. A tranzitzónák fő elemei fémkonténerek voltak, amelyek különböző részekre voltak osztva, például alvóhelyiségekre és közösségi területekre. A vádak szerint a konténerek mérete viszonylag kicsi volt, és a berendezések minimálisak, ami korlátozott kényelmet biztosított a menedékkérők számára. A tranzitzónákban lévő menedékkérők nem hagyhatták el a kijelölt területet, kivéve bizonyos esetekben, például orvosi kezelés vagy egyéb kiemelt okok esetén. A menedékkérelmeket a tranzitzónákban kellett benyújtani, és itt is zajlott az előzetes elbírálás. A tranzitzónákban alapvető ellátást biztosítottak, mint például élelmiszer és alapvető orvosi ellátás. 

A tranzitzónák létrehozását és működését több szempontból is kritizálták Brüsszelben: A legfőbb kritika az volt, hogy a tranzitzónákban tartózkodó menedékkérők emberi méltósága sérülhetett. A tranzitzónákban a menedékkérők gyakran szűkös, zárt körülmények között voltak elhelyezve, ahol korlátozott volt a személyes szabadságjogok gyakorlása. Ezek a körülmények nem biztosítottak megfelelő lakhatási, higiéniai és szociális feltételeket. Az uniós jogi normák szerint minden menedékkérőnek biztosítani kell a jogorvoslat lehetőségét a hatósági döntésekkel szemben. Magyarországon azonban a menedékkérők számára korlátozott volt vagy teljesen hiányzott a jogorvoslat lehetősége, például azért, mert nem nyújthattak be panaszt a fogvatartásuk ellen. Az EU irányelvei szerint nem elfogadható, hogy egy menedékkérelmet csupán azért utasítanak el, mert a kérelmező egy olyan országból érkezett, ahol állítólag nem volt üldözésnek kitéve. Magyarország azonban ezt gyakran hivatkozási alapként használta a menedékkérelmek elutasítására. 

Németh Szilárd szerint a határkerítés, a határt védő rendőrök és katonák, valamint a tranzitzóna együtt szolgálták Magyarország és Európa békéjét, biztonságát.

 A tranzitzóna és a határkerítés célja Magyarország határainak védelme és az illegális migráció megfékezése, valamint a koronavírus-járvány idején azt a célt is szolgálta, hogy megakadályozzák a koronavírussal fertőzött helyekről, a gócpontokról való migránsok bejövetelét. 

A Kormányzati Tájékoztatási Központ nyilatkozatában hangsúlyozták, hogy a tranzitzónákban alkalmazott intézkedések és eljárások nem sértették meg az emberi jogokat, ugyanis a tranzitzónákba önként léptek be a menedékkérők, és nem volt szó jogellenes fogvatartásról, és az EUB ítélete nem változtatja meg a magyar kormány álláspontját a határvédelem fontosságáról és a migrációs politika szükségességéről. 

Miért fontosabb az uniós ítészek számára az egyén joga azzal szemben, hogy egy kvótanépszavazáson és két országgyűlési választáson, valamint két EP-választáson mondtak nemet a magyarok az illegális bevándorlást támogató erőkre? Miért nem fontosabb a nemzeti közös akarat egy Unión kívüli állampolgár jogánál?

Brüsszel már rég nem az európai érdekeket, és pláne nem az európai emberek többségét képviseli, helyette a háború- és migrációpárti globalista nagytőkét igyekszik kiszolgálni – ha kell, az ukrajnai háború finanszírozásával vagy épp a kontinens migránsokkal történő elárasztásával. Fontos megjegyezni, hogy nincs szó semmilyen egyéni jogról, hiszen egyetlen migránsnak sincs joga jogellenesen Európába jönni, és nincs olyan, hogy „az Európai Unió területén éléshez fűződő alapjog”. Alapjogsérelem tehát nem áll fenn, de egyébként, ha a többség érdekeit sértené, akár – a szükségesség-arányossági teszt elvégzését követően – alapjog-korlátozást is lehetne eszközölni. Az Orbán Viktor által tavaly Tusványoson megfogalmazott alapelv szerint a határt őrizni kell, belépni csak annak lehet, aki már menekültstátuszt szerzett vagy érvényes úti okmánnyal, munkavállalási engedéllyel rendelkezik. 

A kvótanépszavazás ugyan érvénytelen volt, de 3 282 723 ember, az érvényesen voksolók 98,33 százaléka nemmel szavazott. Jogi kötőereje így nem volt a népszavazásnak, de a válaszadók kimagasló hányada elutasította az illegális bevándorlást és a migránsok jogalap nélküli, igazságtalan szétosztását. A referendum így kvázi véleménynyilvánító (konzultatív) népszavazásnak minősült. Bár az Országgyűlést nem kötelezte törvényalkotásra a referendum eredménye, a kormánypártok a magyar emberek érdekét és akaratát képviselték mind a hazai jogalkotás, mind a brüsszeli viták során, és így került sor a hetedik Alaptörvény-módosításra. A 2016-os, kötelező betelepítésről szóló népszavazással összefüggésben az a morálisan elfogadhatatlan helyzet állt elő, hogy a nyílt társadalom eszmerendszerét valló NGO-k, kiemelten a Magyar Helsinki Bizottság, a hazai demokratikus folyamatok leépítéséért dolgozva, úgynevezett „aktív bojkottra” buzdították a választókat. Az NVB 2022-ben deklarálta, hogy a népszavazási kampány nem irányulhat az érvénytelen szavazásra való buzdításra, mert az nemcsak szétfeszíti, hanem át is töri a közvetlen hatalomgyakorlás alkotmányos célját és a mögötte meghúzódó jogalkotói akaratot. 

A Helsinki Bizottságnak csak a magyar szervezete 2016 és 2022 között összesen 2 579 885 USD-t (hozzávetőlegesen 956 millió Ft-t) kapott a Soros Györgyhöz és fiához, Alex Soroshoz köthető Nyílt Társadalom Alapítványoktól, így nem csoda, hogy a milliárdos spekuláns terveit valósítják meg világszerte – és próbálják ezt tenni hazánkban is. A migrációs válság kitörése óta a magyar kormány konzekvensen képviseli a migrációellenes politikáját, amellyel a magyar és európai embereket és kultúrát kívánják megóvni, illetve meggátolni azt, hogy az unió tagállamaiban migránsgettók jöjjenek létre. Ebben több balliberális kormánnyal rendelkező ország nem partner, a magyar kormány azonban kiáll az álláspontja mellett – amire a mandátumát kapta – és megvédi a lakosságot. A Fidesz-KDNP, többek között, a migrációellenes politikája folytatására kapott szignifikáns felhatalmazást a magyar választóktól. 

A 2018-as országgyűlési választáson a kormánypártok 133 mandátumot (a megszerezhető képviselői helyek 66,8 százalékát) szereztek, 2022-ben pedig 135 mandátumot (a megszerezhető képviselői helyek 67,8 százalékát), ráadásul 2022-ben 3 060 706 fő szavazott a konzervatív pártszövetség listájára, ami történelmi eredménynek tekinthető, mert még soha nem szavazott egyetlen listára sem 3 milliónál több ember a rendszerváltás óta. A 2019-es európai parlamenti (EP) választáson a Fidesz-KDNP 13 mandátumot szerzett (a megszerezhető magyar képviselői helyek 61,9 százalékát), 2024-ben pedig rekordot értek el a kormánypártok, ugyanis 2 048 211 fő voksolt rájuk, ami történelmi eredménynek tekinthető, hiszen még soha nem szavazott egyetlen listára sem 2 milliónál több ember EP-választáson. 

Az országgyűlési és az EP-választási eredmények is egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a magyar ember többsége egyetért a kormánypártok által folytatott politikával, így különösen a migráció elleni határozott fellépéssel.

 

A magyarok nem kérnek az illegális bevándorlókból
 (Photo by François NASCIMBENI / AFP)

Miért nem veszik figyelembe, hogy Magyarország Ukrajna esetében minden segítséget megad a háború elől menekülőknek, addig egy biztonságos országból (Szerbia, Románia, Horvátország) érkező személy előtt extra jogokat követelnek? 

2024 februárjában Orbán Viktor hazánk szerepét méltatta az ukrajnai háború elől menekülők befogadása vonatkozásában, a miniszterelnök elmondta, hogy „a legnagyobb humanitárius akciót hajtottuk végre”. Az ENSZ 2024-es adatai szerint az orosz–ukrán háború kitörése óta több, mint 1 millió menekült érkezett Magyarországra, csak tavaly 97 ezer. A többségük tovább utazik, de több, mint 65 ezren itt maradnak. Az MTI 2024. június 11-i közleménye szerint Magyarország az ideiglenes védelmi státusz bevezetése óta 35.545 menekülti jogállást biztosított ukrajnai menekültek számára.  Menekültstátuszra az jogosult, aki származása, vallása, állampolgársága, politikai meggyőződése vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatt a származása szerinti országban üldöztetésnek van kitéve, vagy megalapozottan tart attól, hogy emiatt üldözni fogják. A menekültstátusszal rendelkezőket az 1951. évi menekültügyi egyezmény védi, amely garantálja nekik a jogot, többek között, a munkához, az oktatáshoz, a szabad mozgáshoz és a lakhatáshoz, ugyanakkor előírja, hogy a menekültek kötelesek betartani a fogadó ország jogszabályait. 

A dublini szabályok lényege, hogy meghatározzák, melyik uniós tagállam felelős egy menedékkérő nemzetközi védelem iránti kérelmének feldolgozásáért. Az alapvető elv az, hogy az első uniós tagállam, ahová a menedékkérő belép, felelős a kérelem elbírálásáért. Ez a rendszer arra épül, hogy elkerülje a menekülteknek az uniós területen belüli szabad mozgását, és biztosítsa a menekültügyi eljárások hatékonyságát és rendezettségét. Ezekkel megy szembe a fentebb ismertetett migrációs paktum. Magyarország és más tagállamok is gyakran hivatkoznak arra, hogy azért nem kívánják befogadni a menedékkérelmet, mert a menedékkérőt más tagállam területén már regisztrálták, és ezért a dublini szabályok szerint egy másik uniós ország lenne a felelős a kérelem feldolgozásáért. Ezáltal igyekeznek elkerülni, hogy az országukban megnövekedjen a menekültügyi terhelés, és az ezzel járó biztonsági és adminisztrációs kockázat.