Új országos hatáskörű eskütételi igazgatási szerv alakul a Miniszterelnöki Kabinetiroda kötelékében

Az ünnepélyes állampolgári eskü- vagy fogadalomtételek szervezésére és lebonyolítására, valamint az állampolgársággal összefüggő nemzeti érdekeink hatékony előmozdítása érdekében, a tavaly elfogadott állampolgársági törvény módosításának végrehajtása keretében új országos hatáskörű eskütételi igazgatási szerv alakul a Miniszterelnöki Kabinetiroda kötelékében.

Az eskütételi igazgatási szerv – választható eskütételi fórumként – támogatást nyújt a magyar állampolgárság megszerzésének folyamatában, valamint az azt lezáró honosított részére tartandó eskütételi ceremónia lebonyolításában, 

továbbá tájékoztatással segíti a honosítást vagy visszahonosítást kérelmező nemzettársainkat.

A kapcsolódó kormányrendelet-módosítások – amiket közzétettek a Miniszterelnöki Kabinetiroda honlapján és jelenleg társadalmi egyeztetés alatt vannak – 

célja a törvénymódosítás alapján létrejövő eskütételi igazgatási szerv feladat- és hatáskörének, eljárási és működési szabályainak megalkotása, illetve az eskü- és fogadalomtételi kötelezettséghez kapcsolódó igazgatási és szolgáltatási feladatkörök kormányrendeleti szintű szabályainak megalkotása.

A magyarországi rendszerváltást követően (1989. után) – immár demokratikus államberendezkedés adta keretek között – folytatódott a politikum nemzeti és etnikai vonalak mentén való intézményesülése, annak visszaépítése a több évtizednyi elnyomását követően. 

Jelen korunkban a nemzetpolitika fogalmának újradefiniálása Antal József kijelentésével született újjá, amikor az 1990-es választási győzelme után azt mondta, hogy 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. 

Magyarországon fokozatosan tematizálódott a honi nemzetiségek kérdése, a szomszédos államokban a magyar közösségek megalakították politikai (etnikai) pártjaikat, illetve politikai célokat is megfogalmazó kulturális szervezeteiket, valamint etnikai alapon fogalmazták meg követeléseiket az állam, illetve az anyaország felé. 

A magyar államnak egyszerre kellett így mindkét kérdést politikailag kezelni és jogilag kodifikálni. 

A magyar politika abba a kényes helyzetbe került – és van mind a mai napig –, hogy egyidőben elvi szinten koherens választ kell adnia a külhoni magyarság és a magyarországi kisebbségek jogainak, támogatásának és nem utolsósorban a magyar nemzethez tartozásuk kérdésében. Az állam és a nemzet határai sem a második világháború előtt, sem pedig utána nem estek egybe. Ennek a helyzetnek a kezelése képezi a magyar nemzetpolitika egyik alapvető kérdését.

A Fidesz-KDNP pártszövetség a 2010-es választások alkalmával nyert első ízben kétharmados felhatalmazást, s alakította meg Kormányát a keresztény – konzervatív – polgári értékek mentén. 

Ezen felhatalmazás alapján kezdett bele Magyarország nagyívű reformjába, amely érintette az alkotmányozást, az átfogó közigazgatási újraszervezés kérdését, a gazdasági és társadalmi élet új alapokra helyezését, valamint a családpolitikát és nemzetpolitikát is teljesen más nézőpontból szemlélte, mint az azt megelőző időszakban a posztkommunista és szociálliberális globális érdekeket kiszolgáló kormányzatok idején tették. 

Az új szemléletű, haza – nemzet – család centrikus aspektusból rövid időn belül komoly eredmények váltak szemmel láthatóvá és kézzel foghatóvá nemcsak az anyaországban, hanem a határon túl élő magyarok és magyar származásúak számára.

Az első igazán jelentős mérföldkövet jelentette a Magyar Országgyűlés által az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetése céljából 2010. május 26-án elfogadott állampolgársági törvénymódosítás, amely 2011. január 1-jétől indult eljárásokban lehetővé tette a határon túli magyarok egyszerűsített, kedvezményes honosítását, visszahonosítását. 

Majd ezt követte az új magyar Alaptörvény 2011. április 25-ei elfogadásával és kihirdetésével a „minden magyar felelős minden magyarért” szellemiség jegyében a Magyar Állandó Értekezlet által elfogadott dokumentum, amely a nemzetpolitika stratégiai kereteit foglalta össze, 

valamint került 2016-ban pedig a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén jóváhagyott Magyar diaszpóra politika – Stratégiai irányok című dokumentum. 

Ebben negyven ország gyakorlatát vizsgálták, közöttük voltak közép-európaiak, amelyek a miénkhez hasonló nemzetfejlődésen mentek keresztül. Ezen alapokra kiépült az az újfajta nemzetpolitikai keretrendszer, 

amely révén megtörténhetett a magyar nemzet közjogi egyesítése is, s amelynek számszerű eredménye, hogy már jóval több, mint egymillióval bővült a magyar állampolgársággal rendelkezők száma.

A mindenkori magyar kormányzatnak szívügyének kell, hogy tekintse az anyaországon belüli nemzet mellett az egykoron magyar állampolgársággal rendelkező – történelmi emigrációs hullámokkal – kivándorolt, vagy a vasfüggöny lebontása és az Európai uniós csatlakozást követően főként munkavállalási, vagy tanulási céllal tartósan külföldre költöző magyarok, családtagjaik, valamint leszármazottaik hazatérését támogatni, 

illetve a már nem magyar állampolgárként születettek anyaországba hazatérését ösztönözni.

Az új eskütételi igazgatási szerv létrehozásának gondolata mögött sejlett fel az elmúlt évtizedek honosítási tapasztalatai alapján, akár államigazgatási szempontok mentén, akár funkcionalitását tekintve egyaránt hiánypótlónak tekinthető fórum létrehozatala. Különös tekintettel például az igazgatási szünetek ügyfélmentes időszakaira, valamint egyes eljárási sajátosságokból eredően felgyülemlett ügyfélszámokra, vagy azon problematikára tekintettel, hogy mennyi időt kell egy honosítottnak az állampolgári eskü- vagy fogadalom letételére várakoznia.

Az eskütételi igazgatási szerv előtti eskü vagy fogadalomtételi lehetőség biztosítása a honosítottak számára új alternatívaként szolgál, akik a szerv létrejöttét megelőzően az önkormányzati hivatalokban a polgármester előtt, vagy a külképviseleten tehették le állampolgársági esküjüket. 

Az alternatív eskütételi fórum bevezetése áthidalja azt az eddigi gyakorlati problémát, hogy a honosítottak jelentős része – az átmeneti élethelyzetüknél fogva – nem kötődik sem konkrét magyarországi településhez, sem pedig az eskütételi helyként szolgáló külképviselet városához. Az új központi közigazgatási szerv létrehozásának koncepciója mögött a gyakorlati, praktikumbeli tapasztalatok mellett pedig a több mint fél évezredes magyar honosítási – írott és szokásjogi – szabályozás tanulmányozása mentén került kijelölésre a jelen szerv.

Az eskütételi igazgatási szerv immáron új lehetőségként áll rendelkezésre – kizárólag a honosított kérelme esetén –, amelynek kiemelt célja, hogy a honosított személyek számára rugalmasabban, széleskörű szolgáltatási portfólió biztosítása mellett tegye elérhetővé az eskü- vagy fogadalomtételi lehetőséget 

mindamellett, hogy kiemelt figyelmet kíván szentelni az ezeréves magyar államiságból eredően az „egy életre szóló különleges kapcsolat erejét állam és polgára között” hangsúlyozására, valamint a magyarsághoz tartozás különleges érzésére, s értékére egyaránt.