"Kapzsisággal túlfűtött, narcisztikus hajlamtól terhelt, művészi képesség, elismerés és múlt nélküli, nem tud ellenállni a kísértésnek és fennhéjázva hivalkodik, a dolgozók kárára urizál”: ezek az elfogulatlan, tárgyszerű, európai és mértéktartó szavak röpködnek felém. Megint, századszor is.
Egyetlen ember műve, aki lehet, hogy most is a pilótafülkéből nevet cinikusan, hogy sajtókapcsolata révén megint árthatott a Magyar Állami Operaháznak. Amit 1.500-an nehéz munkával nappal felrakunk, azt éjjel egy vasutas szakszervezeti vezető lerombolja. Mert neki ez ennyi, könnyű bombázás.
Persze, “sajtó” nélkül semmire se menne, de van egy “lap” és ott egy “újságíró”, aki bármit lehoz a Magyar Narancsban. Századszor is. És berántja az egész hálózatos baloldali kórust: bármit ír, akármilyen demagóg, túlzó vagy röhejes, nem mehet úgy le a nap, hogy a Telex, a 444, az RTL és igen, nagy kedvencünk, az Index le ne hozza olyan címekkel, amelyek szakmaisága tényleg felülmúlhatatlan.
Nos, akit érdekel, röviden arról, mi az igazság.
A cikkek egyetlen betűje sem igaz. Nem az a szerződés, nem kárt okoz, de hasznot hajt, nem az az autó, nem azért áll ott, nem az a dátum, nem az a funkció, nincsenek személyautói az Operának, nincs ellenkező gyakorlat, nincs ez ügyben feszültség.
A szakszervezeti vezető bosszús. Törvényes sztrájkot már nem képes szervezni, ezért személyemben támad: ugyanazt a demagóg kártyát húzza elő, mint két éve már, amikor a BMW vezetése Münchenből leállította.
Tagadja, de a hivatali gépjármű intézménye létezik. (Esetleg pl. Szegeden a polgármesteri autót nem a polgármester használja?) Fáj neki, de az Operát már 10 éve támogatja a BMW.
Maradjon is így: mi büszkék vagyunk nagyszerű mobilitás-partnerünkre, a vasúti mérnök pedig, miután azt is elmagyarázta nekem, mi fán terem a művészet, kitalálhatja a következő dicsőséges akciót. Javaslom irodám urizáló megszellőztetését (ablaktalan, 12 m2-es lyuk), sofőröm faggatását (nincs), drága passzióim detektálását (mancala és gombfoci), nagy értékű ruhatáram feltérképezését (nincs), luxus órám kiszerkesztését (Apple), esetleg háztartási hulladékunk átnézését (Aldiban vásárolunk).
Aztán megint be lehet ülni a sportrepülőbe, és lehet egy kört tenni a város felett, amely annak az Ókovácsnak az urizálásán csámcsog, akinek a hírTV-s stábja 2008-ban utánament a vasúti érdekképviselők MÁV-vezetési szintekbe betagozott béreinek. Aki akar, keressen rá, mennyi volt az annyi. És legyen elég a tanulság: a bosszú és a primitív demagógia tartósít. Meg a pénz.
Mi ma este is Rigolettót játsszunk, csodálatos kollégákkal, telt ház mellett. Próbáljuk századszor is visszaépíteni az intézményi renomét. És olyan jó arra gondolni, hogy ennek az embernek a művészethez semmi köze.