Őrjöng a magyar baloldal a Citadellára tervezett kereszt miatt

Csépányi Balázs véleménycikke.

Az utóbbi hetek egyik legforróbb témája a felújítás alatt álló Gellért-hegyi emlékmű talapzatára tervezett kereszt volt. Méghozzá azért, mert a baloldal teljesen kikészült a hír hallatán. Sorra jelentek meg a felháborodott tiltakozó írások. Nem csoda, hiszen a baloldalon rettegnek a kereszttől, a kereszt erejétől, félnek tőle, mint az ördög a tömjénfüsttől. Az egyik leghangosabb tiltakozó Németh Péter, a Népszava sokat próbált főszerkesztője volt, akinek mondatait érdemes felidézni és ízlelgetni, ugyanis tűpontos képet kapunk arról, hogy mi jár egy fekete öves baloldali fejében a kereszt kapcsán:

„Mert hát mi keresztények vagyunk. Mármint ők. Olyanok, amilyenek, ezt ne vitassuk. Illetve mi nem vitatjuk az ő kereszténységüket, legfeljebb kérdéseket teszünk fel, de azokat is óvatosan. Elfogadjuk – úgy-ahogy –, hogy ők is megtették azt a nagy utat, ami a vallásig vezetett, ám ebből még nem következik, hogy ezt az utat nekünk is meg kell tennünk. Nem kell elfogadnunk, hogy egy szobor, amely a szabadságot jelképezi, a maga nő-alakjával és pálmaágával, immár a kereszténység mementójává válik. Mert nem válik. […]”

Úgy gondolom, ezek a szavak magukért beszélnek.

Ha valaki képet szeretne kapni arról, hogy milyen erők feszülnek egymásnak, akkor érdemes a két véleményt egymás után elolvasni. A Gellért-hegyi emlékmű talapzatára tervezett kereszt körül kialakult vita sokkal több, mint elsőre gondolnánk, bizony a kultúrharc része. A kereszt szimbóluma az identitásunk védelmének, egyfajta zsinórmérték, igazodási pont. Ne hallgassunk a hamis hangokra, most határozott kiállásra van szükség. 

A teljes írás ITT olvasható!