A szabadság keresztje

Ha rajtam múlna, akkor a Gellért-hegyen, a világ számára jól láthatóan, ráadásul kettős kereszt világítana, hogy még egyértelműbb legyen, miről is szól a magyar szabadság.

Hol vannak már azok a békeidők, amikor nálunkfelé még az ateista is keresztény volt? Amikor még magától értetődőnek vettük, hogy Magyarország ezeregyszáz éves államiságának fundamentuma a keresztény kultúrkör. Igaz, akkoriban még azt se kellett az Alaptörvényben rögzíteni, hogy anya nő, apa férfi. Továbbá azt sem kellett kiírni óriásplakátokra, hogy ha Magyarországra jössz, akkor be kell tartanod a törvényeinket - írja Demeter Szilárd a Magyar Nemzeten.

Megváltozott a világ, az eddig magától értetődő dolgainkat újra és újra meg kell erősítenünk. Félreértés ne essék: ezek a magától értetődő dolgaink nem magyar sajátosságok – Európát tették azzá, ami. A nyugati értelemben vett szabadság fogalmának tartalma változott tehát meg.

Éppen ezért indokolt a keresztállítás.

Írtam és mondtam már többször is, de nem árthat az ismétlés: a nyugati kultúra és civilizáció – árnyoldalaival együtt is – a világ legélhetőbb országait hozta létre. A kereszt nem valaminek a tagadása, hanem egy állítás. Azt állítja, hogy mi, magyarok ragaszkodunk mindazokhoz az értékekhez, ahhoz a történelem során kicsiszolódott életgyakorlathoz, ami mégiscsak eljuttatta a fehér nyugati civilizációt arra a szintre, hogy bőrszíne vagy vallási hovatartozása miatt senkit nem lincselünk meg, nem gyilkoljuk ipari méretben embertársainkat, elviekben egyenjogúság van nő és férfi között etc.

A kárhoztatott nyugati civilizáció törölte el a rabszolgaságot például. Vagy akár a gyarmatosítás kérdése: van ennek egy paradoxona, hogy tudniillik a gyarmati népek épp a „nyugati, fehér, keresztény” világból importált eszmék alapján lázadtak föl a gyarmatosítók ellen. Az önrendelkezés, demokrácia, emberi jogok – ezek a nyugati, fehér, keresztény civilizáció alkotásai.

Ez a mi szabadságunk tartalma, kerete, ezt a rendet szülte nekünk a kereszt szabadsága. Ezért jó a nyugati civilizáció országaiban élni – és (ezt is írtam már) nem csak a nyugati, fehér, keresztény emberek számára jó itt élni.

Ezt üzeni a kereszt. 

És még valamire figyelmeztet bennünket, amit Nicolás Gómez Dávila fogalmazott meg frappánsan: „Nem az a keresztény társadalom, ahol senki sem vétkezik, hanem ahol sok a bűnbánó.” Ez a mi szabadságunk keresztje, bizony. Ha rajtam múlna, akkor a Gellért-hegyen, a világ számára jól láthatóan, ráadásul kettős kereszt világítana, hogy még egyértelműbb legyen, miről is szól a magyar szabadság.

Demeter Szilárd véleménycikke a Magyar Nemzeten ITT olvasható el!