Gondban a rendszer a megújulók miatt

A szélsőséges nyárban sorra dőltek a rendszerterhelési csúcsok, amelyek soha nem látott mértékű importszükséglettel és példátlan tőzsdei árakkal párosultak. A következő években és évtizedekben az ország újraiparosítása miatt megnövekvő kereslet és az európai kapacitáshiány miatt már most el kell gondolkozni egy kis teljesítményű moduláris atomerőműről, ami segíthet – a rendszerbe integrálandó újabb jelentős napelemes kapacitások miatt – a villamosenergia-rendszer kiszabályozásában is.

A magyarországi áramtermelés csaknem felét adó négy paksi blokk akár újabb 20 évvel történő élettartam hosszabbítását támogatja a magyar kormány, erről két évvel ezelőtt országgyűlési határozat is született. Az Országgyűléshez a kormány (energiaügyi miniszter) által benyújtott törvényjavaslat legfontosabb célja a további üzemidő-hosszabbítással kapcsolatos törvényi szintű rendelkezések megalkotása. Emellett a növekvő naperőművi kapacitásoknak és a szélerőművek üzemeltetésének van egy olyan kritikus aspektusa, amelyre mihamarabb meg kellene alkotni a szükséges jogi és műszaki szabályozást a Paksi Atomerőmű sikeres élettartam-hosszabbítása érdekében.

Hazánk „energiaszíve" Kép: Hárfás Zsolt

Hazai kihívások

Intő jel volt nyáron, hogy 2024. július 16-án (kedd) este 8 óra körül (15 perces átlag) új nyári rendszerterhelési csúcs született 7036 MW-os értéken. Ebben az időpontban az időjárásfüggő megújulók, a nap- és a szélerőművek csak minimálisan járultak hozzá a hazai fogyasztáshoz. Az adott időszakban (naplementekor) az ipari méretű naperőművek mindössze 92 MW-ot biztosítottak a beépített 3678 MW-ból, a háztartási méretű naperőművek beépített 2514 MW kapacitása szintén csak hasonló arányban állt rendelkezésre. A szélerőművek 28 MW-ot adtak a 325 MW-ból, hiszen a rekkenő

hőségben alig fújt a szél. Mindez azt is jelenti, hogy az új csúcs idején, a hatalmas fogyasztás kielégítéséhez rendkívül nagy mennyiségű, mintegy 2730 MW energiaimportra is szükség volt. Ez hatalmas ellátás- és nemzetbiztonsági kockázatokat hordoz, hiszen jelentős függőséget jelent a szomszédos országoktól. A legkondicionálók működése miatt megnövekedett energiaigény kielégítése érdekében szükség volt a gázüzemű erőművek mellett a tartalék, olajtüzelésű erőművek által termelt villamos energiára is.

Kép: Hárfás Zsolt

Augusztus 15-én este háromnegyed nyolc körül a hazai villamosenergia-import szükséglet az idei évben új csúcsot döntött 3699 MW értéken, miközben az adott időszakban a rendszerterhelés 6622 MW-ra adódott. Mindez azt jelenti, hogy a hazai fogyasztókat csak 56 százaléknyi import árán lehetett ellátni villamos energiával. Érdemes hozzátenni, hogy az új importcsúcs idején a hazai ipari méretű naperőművek 3689 MW kapacitásából csak 4,92 MW állt rendelkezésre (a háztartási méretű naperőművek esetén is hasonló volt az arány), a szélerőművek 325 MW teljesítményéből pedig mindösszesen 0,77 MW volt elérhető. Ez is azt mutatja, hogy az időjárásfüggő megújulók fontosak, de valós ellátásbiztonságot nem tudnak garantálni.

Sokatmondó az a tény is, hogy az év első 9 hónapjában 3689 olyan negyedórás időszak volt Magyarországon, amikor az import nagysága meghaladta a majdani Paks II. Atomerőmű beépített 2400 MW-nyi kapacitását. Láthatóan a két új orosz, VVER-1200 típusú egység termelésére már most is égető szükség lenne!

Elsőrendű az ellátásbiztonság

Jól látható, hogy a naperőművi kapacitások bővülésével egyes időszakokban az ipari méretű energiatárolás hiánya miatt nemhogy csökkenne, hanem egyenesen nő és kritikus mértékűvé válik az ellátás-, sőt nemzetbiztonsági kockázatokat hordozó import. Éppen ezért örvendetes, hogy a 2024. augusztus 16-án hatályba lépett miniszteri rendelet alapján a Paksi Atomerőmű esetében a Duna vízhőmérsékletére meghatározott 30 Celsius-fokos határérték ellátásbiztonsági okokból az illetékes miniszter hozzájárulásával túlléphető. Ennek a rendeletnek a megalkotása azért volt időszerű, mert a környezetvédelem, az élővilág védelme mellett az ellátásbiztonság folyamatos garantálása is kritikus nemzetstratégiai kérdés. Különösen azért, mert a következő években és évtizedekben a hazai fogyasztás döntően az ország újraiparosítása miatt, valamint a hőszivattyús rendszerek és az e-mobilitás elterjedésével jelentősen növekedni fog, miközben erőművek fognak kiesni a termelésből, ráadásul a már most is jelentkező európai kapacitáshiány a jövőben csak súlyosbodni fog. A Paksi Atomerőmű négy blokkjának hosszú távú, a második üzemidő-hosszabbítása révén 2052-57-ig tartó nemzetstratégiai szerepe miatt fontos, hogy a kibocsátási korláttal kapcsolatos jogi szabályozás mellett műszaki megoldás is szülessen a melegebb időszakokban fellépő magasabb vízhőmérsékletek kezelésére. Például azzal, hogy a levegő felé is el lehessen vezetni a hő egy bizonyos részét.

Kép: Hárfás Zsolt

Ne a paksi blokkokat „rángassák”!

Örvendetes, hogy itthon folyamatosan növekszik az időjárásfüggő naperőművi kapacitás és Európa élvonalában van az ország, de a nap- és a szélerőművek üzemeltetésének van olyan rendszerszintű korlátja, amire a Paksi Atomerőmű további 20 évvel történő sikeres üzemidő-hosszabbítása érdekében mihamarabb megoldást kell találni!

A naperőművi kapacitások jelentős bővülése negatív hatással van a Paksi Atomerőmű termelésére. A naperőművek, és sok esetben a szélerőművek által termelt villamos energia kötelező átvétele miatt bizonyos naposabb, szelesebb csúcsidőszakokban (alacsonyabb rendszerterhelés és az export lehetőségének korlátozottsága miatt) a Paksi Atomerőmű menetrendesített leterhelésre kényszerül, azaz csökkentenie kell a teljesítményét. Az ilyen esetek egyre nagyobb mértékben, egyre többször fordulnak elő. Legutóbb, mint az ábrán is jól látható, 2024. szeptember 29-én 12.30h-tól 14.30h-ig a Paksi Atomerőmű három egységét összességében 313 MW-tal kellett visszaterhelni csak azért, hogy a nap- és szélerőművek „túltermelése” kötelezően átvehető legyen.

A hazai villamosenergia-termelés összetétele,valamint az import-export alakulása 2024. szeptember 30-én Ábra forrása: MAVIR

Ez minden szempontból abszurd, hiszen az olcsón termelő, árstabilitást és ellátásbiztonságot garantáló, valamint klímabarát villamos energiát termelni képes atomerőművet ilyen esetekben azért kell visszaterhelni, hogy a nap- és szélerőművek által termelt áram többszörös áron kötelezően átvehető legyen! Arról nem is beszélve, hogy a Paksi Atomerőmű jelenleg már 3 évnyi folyamatos üzemelést lehetővé tévő üzemanyag-tartalékkal rendelkezik, miközben az időjárásfüggő megújulók (részbeni) kiszabályozására új gázerőművekre, és például szivattyús-tározós erőműre is szükség van, de ezek a tervek szerint csak a jövőben állhatnak majd rendelkezésre.

A tervezett további üzemidő-hosszabbítás lehetőségét nagymértékben befolyásolhatják az ilyen típusú, az időjárásfüggő megújulók miatti le- és visszaszabályozások, hiszen ezek során a hőmérséklet és a nyomás változásai többlet igénybevételt jelentenek az egyes üzemanyag-kazettáknak, alkatrészeknek, berendezéseknek. Ezek pedig egyértelműen az egyes paksi atomerőművi egységek üzemidejét csökkentik. Ha jobban belegondolunk, akkor bizonyos szint után ez teljesen ellentétes azzal a nemzeti érdekkel, hogy országunk jelenlegi „energiaszívét” akár 20 évvel tovább üzemeltessük.

Arról nem is beszélve, hogy például a kötelező átvételi rendszerben a jelenlegi átvételi átlagárak a nap- és szélerőművek esetében 45-55 Ft/kWh között mozognak, miközben a Paksi Atomerőmű termelési egységköltsége hivatalos adatok szerint a tavalyi évben csak 13 Ft/kWh volt. Ez rendszerszinten már most is jelentős szabályozási feladatokat és

költségeket generál. Idén augusztusban például a KÁT mérlegkör kiegyenlítésének költségei közül az átlagos felszabályozási ár 209 Ft/kWh-ra adódott. A naperőművi kapacitások folyamatos növekedése és a termelésnövekedés miatt a paksi visszaszabályozások gyakorisága és mértéke, valamint költségvonzata is jelentősen növekedhet. A klímavédelem szempontjából sem előnyös az, ha a klímabarát áramtermelést biztosító atomerőművet terhelünk vissza.

Mindezek miatt mihamarabb meg kellene találni annak a módját, hogy jogi és műszaki megoldások révén az ilyen típusú visszaterhelésekre ne kerüljön sor sem a Paksi Atomerőmű, sem pedig a majdani Paks II. Atomerőmű esetében! A hazánkban tervezett szivattyús-tározós erőmű enyhítheti ugyan a szabályozási kihívásokat, de önmagában ez sem jelent megoldást. Különösen azért nem, mert a legjobb esetben is csak a 2030-as évek elején állhat üzembe, az üzemidő-hosszabbítást befolyásoló le- és felszabályozások pedig már most is folyamatosan jelen vannak. Mindenképpen el kell már most gondolkodni azon, hogy a növekvő igények miatt szükséges egy újabb atomerőmű kis moduláris blokkokkal, amely nemcsak a többlet energiaigényt képes kiszolgálni, hanem a rendszer kiszabályozásában is részt vehet, miután a megújuló kapacitások napon belüli teljesítményingadozását is képesek lekövetni a széles határok között szabályozható blokkok.

Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő az atombiztos.org oldal tulajdonosa, szerzője és szerkesztője