Koncz Zsófia: Az idősekről való gondoskodás a családpolitika kiemelt része

Az idősekről való gondoskodás, a generációk közötti együttműködés támogatása a magyar családpolitika kiemelt része - mondta a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) családokért felelős államtitkára szerdán, Budapesten, az Egymást értő szakemberek című nemzetközi, demenciával foglalkozó konferencián.

Koncz Zsófia úgy fogalmazott, hogy az időseket számos családpolitikai intézkedéssel segíti a kormány. 

A folyamatos megbecsülést fejezi ki a 13. havi nyugdíj visszaállítása

- emelte ki. Hozzátette, hogy a rezsivédelem is segíti a családokat és az időseket is.

A világon egyedülálló a Gondosóra program, amelybe már 650 ezer, 65 év feletti idős ember kapcsolódott be

- hangsúlyozta Koncz Zsófia, aki arról is beszélt, hogy a program is lehetőséget teremt a generációk együttműködésére. 

Sikeres, időseket és családokat segítő programnak nevezte a Nők 40 programot, amelyet 2011 óta több mint 400 ezren vettek igénybe. A KIM számos területen segíti a testi, lelki, szellemi aktivitás megőrzését, az egyik legsikeresebb kezdeményezés ezek közül a gyaloglóklubok országos hálózata 

- mondta az államtitkár. 

Már több mint 500 ilyen klub működik az országban. A minisztérium az Idősbarát Önkormányzat Díjak odaítélésénél külön elismeri azokat a településeket, amelyek a demenciára is figyelmet fordítanak. 

Fülöp Attila, a Belügyminisztérium (BM) gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára azt mondta, hogy 

bentlakásos és a nappali intézményekben több mint 20 ezer demens beteget látnak el, az intézményeknek nagyságrendileg 50 milliárd forint költségvetési támogatást biztosít a kormány.

Hat telephelyen már úgynevezett szakápolási központok is működnek, ahol szociális és egészségügyi gondoskodást is biztosítanak az idős, demens ellátottaknak. 

A kettő összekapcsolása magasabb színvonalú ellátást jelent

- tette hozzá. 

Beneda Attila, a KIM családügyekért felelős helyettes államtitkára a konferencia keretében megrendezett kerekasztal-beszélgetésen arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalom öregedésével egyre több embert érint a demencia. 

Bár a betegség nem gyógyítható, kialakulása lassítható, ha a családok, a hozzátartozók idejében felismerik a jeleket

- hívta fel a figyelmet. Beszélt a prevencióról, kiemelte a mozgás fontosságát. Közölte, hogy elkészült a Nemzeti Demencia Program szakmai része, most a feladatok szétosztása zajlik.

A tendenciák alapján biztosan szükség lesz a jövőben az intézményrendszer további bővítésére is, amelyben az egyházakra, a non-profit és a for-profit szereplőkre is számítanak.

Úgy fogalmazott, hogy "mindenkire szükség van", a kormányzatnak, az önkormányzatoknak, az egyházaknak, a civil szervezeteknek együtt kell működniük. Véleménye szerint a magas költségek miatt csak nemzetközi szinten lehet gondolkodni a betegség gyógyszeres kezeléséhez szükséges innovációról. Hozzátette: az Európai Uniónak (EU) kellene szabályoznia a betegség kezeléséhez használt gyógyszerek árát, mert most a gyógyszergyárak az innováció költségét éppen a legkiszolgáltatottabb betegekkel fizettetnék meg. Egervári Ágnes neurológus, a Szociális Klaszter Egyesület elnöke a szemléletváltás fontosságáról beszélt. 

Merjünk beszélni a demenciáról

- fogalmazott, hozzátéve: már önmagában ez is segítséget jelent az érintett családoknak. Hozzátette, hogy a gondozó családokat információátadással, tudásmegosztással segítik. Kitért arra is, az ellátóintézményekben dolgozóknak speciális képzéseket szerveznek. Véleménye szerint fontos lenne, hogy a demenciára is fogyatékosságként tekintsenek, még akkor is, ha sokszor nincsenek is szembetűnő jelei.

Iva Holmerova, a prágai Károly Egyetem geriáter professzora elmondta, hogy 

Csehországban is elkészült a demenciával foglalkozó nemzeti stratégia. A tízmilliós Csehországban mintegy 180 ezer embert érint a betegség

- tette hozzá. A konferencián a tapasztalatcsere, a tudásmegosztás és a képzés fontosságát emelte ki.

Jean Georges, az Alzheimer Europe szervezet ügyvezetője egyebek mellett arról beszélt, hogy nemzetközi felmérések alapján átlagosan két év telik el a panaszok észlelésétől a diagnózisig. Mint mondta, ennek oka, hogy a családok, de sokszor a háziorvosok sem rendelkeznek megfelelő információval, az elsődleges tüneteket sokszor a normál öregedés jeleként értelmezik.