Medúzamosdatás és kecses poloskák

A Poétikon e heti adásának vendégei Csemer Boglárka, Boggie, énekes dalszerző és Mechiat Zina költő voltak, akik Algériáról, zenéről és egy különös polipcsípésről, valamint Zina Álomból föl, vidékre le című kötetéről meséltek Viola Szandra, műsorvezetőnek.

 

Az első, lényeges közös pont bennetek az algír nyelvvel, kultúrával való találkozás és Algéria

 – vezette fel a Magyar Nemzet Videa-csatornáján közzétett beszélgetést Viola Szandra.

Ez a visszatalálás az egész nyelvhez, az egész kultúrához. Ez úgy jött, hogy hallottam, hogy valaki arabul kíván jó reggelt, és így elkaptam, hogy úristen, én ezt még csak apukámtól hallottam.” – idézte fel emlékeit Mechiat Zina, aki ezután megkerülhetetlen lehetőségként tekintett az „apai örökség” megismerésére, hiszen szerinte nemcsak az arab kultúráról fog nyelvtanulás közben sokat megtudni, hanem önmagáról is. „Ez egy ilyen életen át tartó utazás lesz a nyelv és a kultúra rejtelmeibe szerintem

– folytatta a gondolatmenetet.

 Poétikon -Viola Szandra 

Az énekes-dalszerzőt Algériában elsősorban az emberek természetes kedvessége nyűgözte le.

Nem éreztem azt, hogy szerepet játszanak, megjátsszák magukat, hanem a nulladik perctől elfogadnak, és olyan szintű megbecsülést, meg értékelést kaptam, amiért Magyarországon, hosszú évekig meg kellett mondjuk dolgoznom és még most is néha azt érzem, hogy nem elég. Tehát szerintem a magyar néplélekből az, hogy megbecsüljük a tehetségeinket, hogy észrevesszük az értékeinket, az egy bizonyos kor fölött eljön, de nem mindig. Tehát a magyar ember szerintem jobban szeret panaszkodni, hogy nem is érdemli meg, miért van ott. Algériában én meg azt tapasztaltam, hogy kétszer énekeltem ott, és olyan tapsvihart, és olyan nem is tudom...Tehát csak egy példa, az egyik dalnál, ez 2022-ben volt, bekonferáltam, hogy ezt a dalt a kislányaimnak szeretném küldeni Magyarországra, mert ezt a dalt róluk írtam, fogadjátok, sok szeretettel. Ez az Utazom című dalom volt magyarul énekeltem el, úgy voltam vele, hogy oké, hogy Algéria, azért magyarul is illik énekelni, és képzeljétek el, hogy bekonferáltam ezt, hogy édesanya vagyok, és erre fölállt az egész színház, és megtapsolt

– mesélt emlékeiről Csemer Boglárka. 

Poétikon - Csemer Boglárka

Boggiet és Zinát Algéria szeretetén túl a Flamenco című, megzenésített vers is összeköti.

Vannak szövegek, amik felolvasva jobban működnek, de az egész költészet meg irodalom az a hangzókultúrából indult ki, és aztán megjelent az írásbeliség, és kicsit átalakult. De hogy közben vannak olyan szövegek, nekem is van olyan, ami felolvasva nem működik úgy, mert más eszközökkel dolgozik. Azok is tudnak bizonyos értelemben zeneiek lenni, de nem úgy. Tehát, hogy máshogy hozzáférhető a jelentés

 – vallott Mechiat Zina tartalom és zeneiség kapcsolatáról.

Poétikon - Mechiat Zina

Igen, én pont erre lettem volna kíváncsi, mert ezt érzem, hogy vannak olyan versek, amik addig sokkal szélesebb jelentésmezővel, horizonttal rendelkeznek, amíg nem kapnak zenei aláfestést vagy megzenésítést, mert az így beszűkíti egy hangulatba őket. De az is nagyon érdekes, hogy van olyan, ami meg pont a zenétől tágul ki, és ugye ezen a Flamenco című versen dolgoztatok együtt, és ott azt éreztem, hogy kapott egy pluszt a zenétől. Tehát, hogy itt sikerült az a varázslat, hogy nem csak egy mederbe lett beterelve a szöveg, hanem megőrizte a saját valóságát, és hozzátett még valami kis pluszt a zene

– jegyezte meg a műsorvezető. Az álomból föl, vidékre le című kötetben olyan érdekes társításokat találhatnak az érdeklődők, mint például a „kecses poloskák”, „hedonista hangyák” időnként pedig a „medúzamosdatás” képe jelenik meg. A szerző arról is beszélt, hogy a kötet borítójára miért pont egy medúza került. 

Úsztam Franciaországban, szemüveg nélkül, a tengerben. És néztem, hogy mennyi hínár, milyen érdekes, de nem jön le. Egy ráakadt a nyakamra, nem jön le. És körülnéztem, és ó, hát ezek mind medúzák. És így megcsípett a medúza, és nagyon sokáig meg is volt a heg, amit szerettem. De hogy ott találkoztunk a medúzákkal, és utána megint volt egy helyzet, amikor valamit nem értettem. És beúszott a medúza, mint lény, hogy ez van. És elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon meg lehet-e mosni egy medúzát. És hogyha igen, akkor az...az milyen? Mert hogy milyen az anyaga a medúzának? Milyen érzés? Egyáltalán hol vannak ennek a szervei? És hogy mennyi féle medúza van? Nem is mérges mind. Milyen rossz sztereotípiák vannak. Tehát jött egy ilyen, és én társítok hozzá sok mindent. Úgyhogy ezért is került medúza a borítóra

 – adott magyarázatot a kötet küllemére a szerző.