Egy középkori tündérmese Jan Fabre-val a Nemzeti Színházban

„Még mindig vért ontunk a hatalomért, a pénzért, a szerelemért” – mondja a Vér vagyok című előadásának központi motívumáról Jan Fabre. A belga művész különleges, költői látomását a világ egyik legrangosabb fesztiválján, Avignonban mutatta be korábban, de most a Nemzeti Színház művészeinek bevonásával kelti újra életre – háborúk, vagyis vérontások árnyékában.

Jan Fabre flamand képzőművész, író, színházrendező, az antwerpeni Troubleyn Színházi Társulat alapítója és vezetője immár negyven éve. Bármely művészeti ágban alkot, a határokat feszegeti, a valóságban, a jelenünkben rejtőzködő igazságokat keresi és azok sokféleségét ábrázolja. Egyik mesterműve, a tragédia kultuszát dicsőítő, nagy sikerű Olümposz hegy című, 24 órás előadás, amelyet 2015-ben rendezett. A Mítikasz-csúcs (Az Olümposz tetején) című 8 órás előadása 2024-ben a MITEM nemzetközi színházfesztivál műsorán szerepelt. Vallomás az emberiségről, a művészetről, a színház feladatáról és lehetőségeiről. Szemében a színház összművészeti alkotás, amelyben a szó új minőséget kap a tánc, a zene, az opera, a különböző vizuális elemek és az improvizáció mellett. Átmenetek címmel 1996-ban láthatták a hazai érdeklődők a Ludwig Múzeumban bogarak ezreiből felépített egyedi installációját.

A Nemzeti Színház színészeivel végzett munka új szövegértelmezéseket is hoz

„Az előadás mátrixa és térszerkezete fémasztalokból épül föl, és ezeket a fémasztalokat is felhasználtam a 2001-es és 2005-ös avignoni fesztivál fő helyszínén a Pápai Palota udvarán, a Cour d’Honneur terében" – mesélte a rendező a Nemzeti Magazin újságírójának.

A Nemzeti Színház tökéletes másolatot készített ezekről a fémasztalokról, amelyeket gyakran használok a többi előadásomban is. Olyan ez, mint a díszlettervem aláírása. Használom őket az új, huszonnégy órás alkotásomhoz, a The Mystic Cycle-hez is, amelyet 2026 nyarára tervezek. Ezzel együtt a Vér vagyok (középkori mese) új alkotás lesz. Például a Bozsik Yvette társulat táncosaival készítettem új koreográfiákat. A zeneszerző, Dag Taeldeman új zenei feldolgozásokat is készített, és a Nemzeti Színház színészeivel végzett munka új szövegértelmezéseket is hoz. Az a típusú rendező vagyok, aki ténylegesen magára a pillanatra reagál abból, amit lát, abból, amit a színészek, a táncosok és a zenészek improvizációiból kap

– mondja Jan Fabre.

Miért dolgozik a belga művész a Nemzetiben?

"Az, hogy a Vér vagyok megalkotása mellett döntöttem, pusztán az ösztönömön és megérzéseimen alapult, amikor először találkoztam Vidnyánszky Attilával. Magam előtt láttam ezt a nagyszerű embert, aki nyitott szívű, nagylelkű. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ő az a fajta művész, aki kulturális hidakat akar építeni. Neki köszönhetem, hogy olyan szeretettel fogadtak a Nemzeti Színházban. Körülbelül húsz éve ez az első alkalom, hogy elfogadtam egy másik színház felkérését, hogy készítsek nekik előadást. Magammal hoztam a saját társultom, a Troubleyn tagjait, így dolgozunk közösen – a Nemzeti színészei, a Bozsik-társulat táncosai és az én művészeim". 

Fotó: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház

Hogyan választotta ki az új szereplőket?

A művész elmondta: "fantasztikus dramaturgom és asszisztensem, Miet Martens mellett, aki itt van velem, a Troubleyn társulatból három fellépőt is elhoztam a Bozsik Yvette Társulat táncosainak, a Nemzeti Színház zenészeinek és színészeinek tréningjére. Közülük ketten, a csodálatos francia előadóművészek, Annabelle Chambon és Cédric Charron 2001-ben és 2005-ben szerepeltek az eredeti változatban. A Vér vagyok – hogy így mondjam – a vérükben van, annak a színházi munkámnak z emlékét magukban hordozzák. A német Stella Höttler, aki tíz éve dolgozik a társulatnál, és akit a magyar közönség a Resurrexit Cassandra című monológban fedezett fel, szintén hihetetlen tanár és tréner. Mindhárman a Jan Fabre Csoport (Jan Fabre Teachinggroup) tanárai, és az én színházi módszeremet oktatják, melynek címe: Cselekvéstől a színjátszásig – Útmutató a 21. század előadójának. Nagy megtiszteltetés, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem kiadásában magyarul is olvasható lesz. Praktikusan mindez úgy történt, hogy februárban és májusban meghallgatásokat tartottunk a színészek, a táncosok és a zenészek számára, és Attila bevezetett minket a Bozsik Yvette Társulattal való együttműködésbe". 

A Vér vagyok az ön látomásos, költői szövegére – tulajdonképpen egy monológra – épül, nem klasszikus színházi szerepekre. 

– Az írás mély szükségszerűségből fakad, képzőművészként és színházművészként való gondolkodásom meghosszabbítása. Minden este írok és rajzolok. Amíg írok, rajzolok, és miközben rajzolok, írok. Színházi szövegeim filozófiai kérdéseket vetnek fel az emberiségről és a szépség sebezhetőségéről, többségük egyfajta költői megnyilvánulás. Ezek amolyan kihajtható térképek, amelyek nyelvi installációkat varázsolnak. Más módon irányítanak egy rendezőt, nem naturalisztikusan. Amikor 2000-ben megírtam a szöveget, nagyon inspiráltak a 12. században élt misztikus Hildegard von Bingen írásai. Von Bingent a darabban a vörös misztikus/boszorkány szerepe képviseli Szilágyi Ágota színésznő és Samantha Kettler táncosnő előadásában. A darab – részben latin – szövegében benne van egyrészt a bűntudatos vallásos gondolkodás, másrészt a szabad, független természeti bölcsesség ellentmondása, a vér pedig az élet létfontosságú és megújuló forrása. A Vér vagyok című szövegben a darabot nyitó, végig ismétlődő mantra: „Krisztus után 2024 van, és még mindig a középkorban élünk.”

Fotó: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház

Hogy érti ezt?

– A mai felfogás szerint a középkor kegyetlen időszak volt, de valójában nem sok minden változott azóta. Még mindig vért ontunk a hatalomért, a pénzért, a szerelemért. Még mindig vágyunk a vérre, és a vér többet ér, mint az arany. A darab a test terhét írja le, amely rögeszméknek, kötöttségeknek, szenvedéseknek és betegségeknek van kitéve. A test a kifejezetten a vérhez kapcsolódó impulzusok és társadalmi tabuk forrása: sebek, menstruáció, stigmák és vérontás. Ebben a tekintetben sem változott semmi a középkor óta. Az ember a szó minden értelmében vérfüggő. Ezért is használatos a darabban az ember-állat-vámpír (a vérszívó) metafora. A két középkori orvos-sebész (Herczegh Péter és Tóth Auguszta alakításában) kifejezi óhaját, hogy egy leendő folyékony testté váljanak, amely csak vérből áll. A vérnek megvan a maga rendszere, amellyel folyamatosan tisztítja magát. És ez a jövőkép tovább megy: egy gigantikus vértócsa, amely átmossa a földet, és vörösre színezi a bolygót. Egy világ, ahol már nem Krisztusnak kell elviselnie a mi bűneinket, hanem maga az emberiség, metaforikus módon, egy szerető, toleráns és sebezhetetlen folyékony testté válik. A darab azt a reményt fejezi ki, hogy egy másik létforma is felbukkan. Az ironikus alcím – középkori tündérmese – jelzi annak fiktív jellegét. Könyörgés ez egy új közösségi érzésért, egy új erkölcsért.

 

Az elmúlt három évben két háború tört ki - az ukrán-orosz és az izraeli konfliktusra gondolok. Magyarul a háborút vérontásnak is nevezzük. Mennyire érinti önt és az előadást, hogy ismét ilyen közel kerültünk a vérontáshoz?

– „Európa, az öreg hölgy” a 90-es évek balkáni konfliktusát leszámítva a második világháború óta háborúmentes. Olyan szerencsések voltunk, hogy körülbelül nyolcvan éve szabadok vagyunk a háborútól. Most, 2024-ben úgy tűnik, hogy az egész világ ismét az átalakulás időszakában van. Az emberek a szegénység elől menekülnek, és próbálnak jobb életet találni. És amíg ekkora egyenlőtlenség van a gazdagok és a szegények között, addig a világ kiegyensúlyozatlan marad – és vér folyik. A Vér vagyok című darab egyfajta absztrakt középkori környezetben játszódik. A díszlethez és a jelmezekhez elsősorban acélt és vasat használtam: az asztalokhoz, a páncélokhoz, a kardokhoz, a késekhez...

 

A Nemzeti Magazin interjúját Lukácsy György készítette.

 

Még több információ ITT olvasható!