Janka Zoltán

Agybaj-biológia - a kedélyvesztéstől a tébolyig 

I. Az agy és a lélek viszonya

1. ábra

A kedélyvesztés és a téboly állapotai pszichiátriai betegségként foghatók fel és az egyén, valamint a társadalom érdekében gyógyításra szorulnak. Felvetődik a kérdés, hogy az idegrendszeri/pszichiátriai betegségek az egyén (és a környezet) szenvedésén túl milyen terhet jelentenek a társadalomra? Az Egyesült Államok-beli költségbecslések jelentős dollármilliárdokkal számolnak (1.ábra), ezért gazdasági szempontból is fontos e lelki kórképek okainak kutatása és a hatékony gyógykezelések megtalálása, arról nem is szólva, hogy egy társadalom humánumának fokmérője, hogy miként gondoskodik elesett tagjairól. A neurobiológia és pszichiátria jelentős fejlődésének köszönhetően ismereteink sokat gazdagodtak a lelki zavarok kialakulására és kezelésére vonatkozóan. Az elmúlt évek tudományos eredményei (amelyhez hazai kutatók is nagyban hozzájárultak - többen szerepeltek közülük a Mindentudás Egyetemén előadással: Freund Tamás, Gulyás Balázs, Hámori József, Kovács Ilona, Pléh Csaba, Tringer László, Vizi E. Szilveszter) megerősítik azt az álláspontot, hogy a pszichiátria a klinikai idegtudomány szerves részét alkotja. Különös fejlődést mutatott ezen belül a biológiai pszichiátria, elsősorban három tudományterület kialakulásának és technikai vívmányainak köszönhetően, amelyek: ((1) a molekuláris biológia (genetika, genomika (ld. Falus András előadását), proteomika, lipidomika (Vígh László szólt róla előadásában a Mindentudás Egyetemén)), (2) az élő emberben végezhető agyi képalkotó eljárások (CT, MR, fMR, PET, SPECT) és (3) a megismerés- (kognitív) pszichológia és idegtudomány.

Mindenekelőtt térjünk ki az agy és a lélek viszonyára. Ez természetesen filozófiai kérdés, és minden néző, hallgató vagy olvasó hitére, tudományos meggyőződésére, vallási beállítódására bízom, hogy az ábrán feltűnő változatok közül melyiket választja; mindegyik respektálandó. Lehetnek olyanok, akik azt vallják, hogy a léleknek nincs köze az agyhoz, attól teljesen független; esetleg kis ponton, egy csodálatos érintkezési felületen találkoznak; vagy közös területtel is rendelkeznek; Descartes azt mondta, "gondolkodom, tehát vagyok": a léleknek van agyállománya, a lélek az elsődleges; míg lehetnek olyanok, akik abban hisznek, hogy agyi biológiai folyamatok nélkül nincs lelki működés (animáció). Magam is ezt az erősen leegyszerűsített tételt vallom, amit úgy szeretek megfogalmazni, hogy "a lélek kötőszövete az agy". Klinikusként számos alkalommal szembesültem azzal a tragikus helyzettel, amely Alzheimer-kórban és egyéb szellemi-értelmi leépülésben fordul elő, és amely a következő mondattal jellemezhető: "Kétszeres elmúlás: a földi létben a lélek előbb múlik el, mint a test".

Animáció: "A lélek kötőszövete az agy"

A biológiai tényezők lelki zavarok és betegségek kialakulásában játszott szerepének egy lehetséges modellje szerint (animáció) az x tengelyen a különféle súlyosságú környezeti stresszhatások tűnnek fel; az y tengelyen az ép és a kóros állapot szaggatott vonala jelzi a biológiai védelem vagy esendőség szintjét. Abban az esetben, ha igen nagyfokú stressz éri az egyént (az animáción a középső behatás), még a legnagyobb biológiai védelemmel rendelkezők is kibillenhetnek egy időre lelki egyensúlyukból és a zavar bizonyos jeleit mutathatják. Amennyiben azonban a biológiai védelem vonala leesik, azaz a küszöb csökken és az egyén biológiailag esendővé válik, már kisebb méretű stresszbehatás is lelki zavart válthat ki. Természetesen léteznek minimális megpróbáltatások, amelyek még a biológiailag esendő egyénben sem vezetnek lelki megrendüléshez.

Animáció: A lelki zavarok kialakulása

2. ábra

3. ábra

Freund Tamás, Gulyás Balázs, Hámori József, Kovács Ilona, Pléh Csaba, Vizi E. Szilveszter